A lovasíjászat nem csupán egy sportág vagy harcművészet, hanem az ember és a ló közötti kapcsolat egyik legmagasabb szintű megnyilvánulása, amelynek gyökerei mélyen az eurázsiai történelembe nyúlnak.
Régen elfeledtük, pedig egy olyan különleges harcmodor, amely a vaskorban kezdett kialakulni és fokozatosan váltotta fel a harci szekerek használatát, évezredeken át határozta meg a sztyeppei népek életmódját és hadviselését.
A legkorábbi emlékek az asszír birodalom idejéből származnak, de igazi mesterei a belső-ázsiai lovasnomád népek voltak, köztük a szkíták, hunok, avarok, és természetesen a honfoglaló magyarok, akik számára ez nem csupán technika, hanem életforma volt. A magyar történelemben a lovasíjászat kiemelt jelentőséggel bír, hiszen őseink félelmetes hírnevet szereztek maguknak ezzel a harcmodorral.
A siker kulcsa a kiválóan képzett lovak és a technológiailag fejlett, kompozit visszacsapó íjak kombinációja volt, amelyeket már háromezer éve ismertek Keleten. Ez a fegyver kis mérete ellenére hatalmas átütőerőt és távolságot biztosított. A magyar harcosok taktikája, a színlelt menekülés, majd a nyeregből hátrafordulva leadott pontos lövések – az úgynevezett „párthus lövés” – rettegésben tartotta a korabeli Európát, ahol a nehézlovasság és a gyalogos hadviselés volt az uralkodó.
A korabeli krónikákból ismert fohász, „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”, hűen tükrözi e harcmodor hatékonyságát.
A középkor végétől, a lőfegyverek elterjedésével párhuzamosan a lovasíjászat mint katonai jelentőségű tevékenység fokozatosan eltűnt, és évszázadokra feledésbe merült. Bár bizonyos távol-keleti kultúrákban, például Japánban, a tradíció spirituális formában fennmaradt, a dinamikus, harci jellegű lovasíjászat újjászületésére egészen a 20. század végéig várni kellett.
Ekkor történt meg a fordulat Magyarországon, amikor Kassai Lajos az 1980-as évek végén elkezdte rekonstruálni ezt az elfeledett tudást. Mivel írott források vagy élő mesterek nem álltak rendelkezésre, a kutatás a kísérleti régészet és a kitartó gyakorlás módszereire támaszkodott.
Kassai Lajos munkássága révén a lovasíjászat a 21. századra egy modern, szabályozott, hivatalos sportággá fejlődött, amely a világ minden táján követőkre talált. Ő alkotta meg a versenyzés alapjait képező szabályrendszert, amelyben egy 99 méter hosszú pályán vágtató lóról kell meghatározott idő alatt minél több és pontosabb lövést leadni a forgó célokra.
Ez a módszer, az „Original Kassai System”, nem csupán a fizikai teljesítményről szól, hanem a lovas és a ló közötti tökéletes összhangról, valamint a mentális fegyelemről is. A tevékenység kulturális jelentőségét és a magyar hagyományőrzésben betöltött szerepét elismerve a Kassai-féle lovasíjász módszer 2013-ban bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe, így ma már hivatalosan is a magyar nemzeti örökség részeként tartják számon, hidat képezve a honfoglaló ősök tudása és a modern kor embere között.
2026.01.23.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
