Seabiscuit

Seabiscuit 

A 30-as évek egyik legismertebb lováról szóló mozitól az angliai lóversenyzés legfőbb szerve, a British Horseracing Board a versenyek iránti érdeklődés nagy arányú megélénkülését várta,  így a film minél szélesebb közönséggel való érdekében komoly anyagi áldozatokat is vállalt: szponzorálták az országos bemutatót, a premier után nagyszabású fogadást adtak, továbbá minden mozijegy mellé egy ingyen belépőt biztosítottak valamely közeli versenypályára, hogy a mozinéző élőben is megtapasztalhassa a vásznon látottakat. Ráadásként egy „The Seabiscuit Guide to Racing” című kiadvánnyal is elárasztották a filmszínházakat, melyből a turfkérdésekben járatlan érdeklődők is megtudhatták, miért érdemes időnként egy igazi galoppos délutánt beiktatni.

A tengerentúlon a Seabiscuit az első négy héten 100 ezer dolláros bevételt hozott, ami átütő sikernek számít.

A megtörtént eseten alapuló sztori egy kezelhetetlen ló, egy nehéz természetű tréner és egy érzékeny lelkületű zsoké története. A telivér tulajdonosa teszi még bonyolultabbá vagy inkább reménytelenebbé a helyzetet, hiszen a szerencsével ő mindig is hadilábon állt. Erre tesz rá még egy lapáttal a történelmi háttér, hiszen a nagy gazdasági világválság éveiben még a lehetőségek hazájában is a kilátástalanság volt a jellemző.

A nézőt előbb-utóbb magával ragadja a növekvő sikerek és az átmeneti kudarcok állandó váltakozása. Természetesen nem hiányozhatnak a szokásos szirupos részek sem, de összességében a film eredetinek hat, bár a történet valóban hihetetlen.

A Seabiscuit szlogenje arra bíztat, hogy a cél soha nem elérhetetlen:

„Az odds hihetetlen volt, a győzelem csak álomnak tűnt, és valahogy mégis sikerült.”

Forrás: Fogadas.net
Frissítve: 2023.03.22.
Fotó: Canva

Hozzászólások