A lovas lelkiállapot három alappillére, avagy útmutató a tökéletes összhanghoz

Neutrális nyugalom
A 3 lovas lelkiállapot pillér, mint Jelenlét, Neutralitás, Egyensúly második eleméhez; a neutrális nyugalomhoz érkeztünk. A neutrális szó jelentése: előjeltelen, semleges, pártatlan, elkötelezetlen. De nem érzelmileg sekélyes, lélektelen, érdektelen, fásult, hanyag. Minden pozitív Szellemi tan, filozófia és vallás a legjobb alapállapotnak tekinti. Ezért próbálja az embert rávenni, hogy érzelmeit átélve, megtapasztalva, azokat helyén kezelve, ebből kifolyólag érzelmi szélsőségektől mentesen, könnyedén, szeretettel, tehát előjeltelenül – gondoljon a világ dolgaira.

Egy piros kabát mindenkinek máshogy piros, ez tény. Attól még egy piros kabát. Minek ezen bárkivel vitatkozni?
Miért kell neutrális nyugalom a lóval való partnerség kialakításához? A ló, egyéb védekező szervvel; szarvval, aganccsal nem rendelkező, ultraérzékeny menekülő, zsákmányállat. Életben maradásának feltétele az állandó éberség és az azonnali, mérlegelés nélküli menekülés. Az ehhez kapcsolt „zaklatott” diszkomfortos mentális állapot a ló szervezetének kirobbanó csúcsteljesítményét szolgálja, ahogy azt sorozatom 3.-ik részében taglaltam. A ló ezen állapota tapasztalatszerzésre ugyan alkalmas, de tanulásra nem. Tehát a ló csak nyugodt állapotban tanítható. Két dolgot vegyünk figyelembe:
1. Ezt az érzékeny, éber állatot, a lovaspartner érzelmi kilengései könnyen kizökkentik nyugalmából.
Ekkor oda a fejlődőképes kapcsolatteremtés!
2. Az idomítás során a ló energiaszintjét megfelelően kezelnünk, azzal „játszanunk” kell, erre csak neutrális nyugalomban vagyunk képesek.

Egyensúly
Harmadik pillérünk az Egyensúly. Azt jelenti, hogy (meg)ismerjük, elfogadóan szeretjük, a helyükön kezeljük, odaadóan finomítjuk érzelmeinket,akárcsak gyermekeinket. Ha érzelmeink olyanok, mint bizalmunkat élvező, rezdüléseinkre figyelő, kívánságainkat derűs játékossággal teljesítő ménes, akkor csakis segítségünkre lehetnek. Ha azonban vad csődörként tombolnak bennünk, úgy bár gyönyörű látványt nyújtanak, de örömünk ugyanolyan terhes és romboló, mint bánatunk! Ha érzelmileg rendben vagyunk, az a neutralitás küszöbe. Ha neutrálisak vagyunk az az egyensúly küszöbe. Kiegyensúlyozottan könnyedén megoldjuk feladatainkat. A lovaglás fizikai szinten is egy egyensúlyi és ritmus mozgáskultúra. Itt két, mind fajspecifikumában, ezért fizikai felépítésében is különböző élőlénynek kell egyensúlyba és egy lüktetésbe kerülnie. Ez egymás hullámlövetése, lovas szakmai nyelven: a velemenés, mely elsősorban a lovasra vonatkozik. A lovaglás alapelve miatt kell „először” a lovasnak lovát velemenően lovagolni; mivel mi zavarjuk meg az ő egyensúlyát, azzal, hogy ráülünk. Idomításunk, képzésünk célja, hogy a két test együttesen is fejlődő- és teljesítményképes állapotba kerüljön. A lovas együttlét magas fokán inkább azt mondhatnánk, hogy már „egymással menően” vagyunk együtt. Az Egyensúlyon elgondolkodva könnyen rájöhetünk, hogy nincs két különálló külső (fizikai) és belső (lelki) egyensúlyunk! Egyetlen, központi egyensúlyunk két aspektusa van kölcsönhatásban: erősíthetik „egymást”, de bármelyikük gyengülése egyensúlytalanságot okoz. A lóval való helyes bánásmódhoz szükség van egyenességre, rugalmasságra, határozottságra, mely tulajdonságaink csakis kiegyensúlyozottságunk esetén lehetnek hatásosak.

Ráhangolódás
A három pillér szoros kapcsolata abban is megmutatkozik, hogy egyik sem létezik a másik nélkül, valamint ráhangolódásunkkor egyik magával hozza, felébreszti a másikat. Mindezt megismerni, kigyakorolni legjobban a ménes felé menet, a ménesben, vagy egy karámban lovunkkal lehet, de ideális helyzet az ápolás is. Mondanom sem kell, hogy nem lovasbarátokkal trécselve, hanem lovunkra, önmagunkra figyelve. Miért ekkor és így? A ló kiképzése, idomítása, tanítása egy követelményszintű feladat, melyben nekünk már a három pillér birtokosaiként érdemes részt vennünk, mivel így, a ló partnerként való vezetésével gyakorolhatunk pozitív hatást. E feladatok során, a kiképző lovas részéről, csakis az érzékeny, intuitív, empatikus rugalmasság fogadható el.

Akár földi munkáról, akár lovaglásról van szó, a lovaglástechnikai tudással együtt és összhangban, mindvégig Egyensúlyban, neutrális nyugalomban kell Jelen lennünk. Nyilvánvalóan ez a legvégső cél. Azonban lóháton sokkal több dolog kizökkenthet minket, mint mondjuk egy ménesi együttlét során. Nem csak az idomításra, hanem minden kilovaglásunkra egyaránt érvényes ez, hisz a lovat nem akkor tanítjuk, amikor „akarjuk”, a ló mindig tanul, ha akarjuk, ha nem. Hogyan csináljuk? Rendezzük, ritmizáljuk és lassítsuk légzésünket – ebben segít a halk, szelíd dúdolás, fütyörészés – amitől szívverésünk nyugodtabbá, mozgásunk kiegyensúlyozottabbá válik. Figyeljünk fel testünk tökéletes működésére, ízleljük a belénk áradó friss levegőt, élvezzük szívdobbanásainkat, izmaink működését. A helyes légzéstechnika minden tevékenység lényege: a légzés – oxigénellátás – szívműködés – vérellátás – izommunka – erőkifejtés tengelyen. A helyes légzés oxigéndús agyi vérellátást biztosít, ezáltal nyugodttá válunk, azaz a három pillér állapotába kerülünk. Emeljük fel fejünket, nézzünk körül és aktívan kezdjük el befogadni lovaglásunk gyönyörű vidéki színterét, az ég kékjével, a fű zöldjével, erdők sötétjével. Tehát kezdjük el beengedni a természet hangjait, illatait, zajait. Fontos gondjainkat levetkőzni, azokat elengedni. Derűs szeretettel „legyünk el” lovunkkal. A kapcsolatfelvételt és az interakciót kezdeményezze a ló. Most az ő otthonában, az ő környezetében vagyunk, figyeljünk most rá, mit szeretne, mi esne neki jól, legyen most minden az ő kívánságai szerint. A történéseket részünkről jellemezze a rugalmasság, gyakoroljuk ki ezt az érzést. Ne akarjunk hatni, kövessük most mi hajlékonyan az eseményeket. Érdemes, hisz tudjuk: ami kemény, feszes, az eltörik, ami rugalmas elhajlik, majd visszaáll. És az univerzális törvény; „aki ad, az kap”, érvényesülése által gyakorlatunk körbeér, hisz lovunk nálunknál magasabb testmelege, lassabb szívverése, lassabb légzése, impozáns mérete, kiterjedtebb aurája megnyugat, megbékít minket. Ez az érzés egy nyomós ok, melyért minden lovas lovagol.

2020.09.09.
                                                                                                                                                                         Kormos Ferenc
Fotók: Kőhalmi Kálmán

Hozzászólások