Ez a két kikötőszár felépítésében nagyon hasonló, ha ugyanolyan módon rögzítjük, akkor hasonló a hatásuk is: segíti, hogy a ló előre-lefelé nyújtsa a nyakát, meggátolja viszont, hogy túl magasra emelje a fejét. Leggyakrabban futószárazáskor használatosak, de egy klasszikus kikötőszár helyett is gyakran alkalmazzák lovasok képzésénél.
Ez a típusú kikötőszár közkedvelt a lovasok körében, mivel egyszerűen és gyorsan használható. Nem csak a ló futószárazására alkalmas, hanem a lovas képzésére is ülésjavításkor. A háromszögű kikötőszár oldalról határolja be a lovat, lehetővé teszi viszont az előre-lefelé nyújtást és segíti a zablára való engedést. Ügyelni kell viszont arra, hogy a ló ne essen az elejére. A háromszögű kikötőszár keretet ad a lónak a támaszkodáshoz, ezzel egyidőben viszont megfelelő szabadságot ad a nyaknak.
A háromszögű kikötőszár neve a felépítéséből és a kikötés módjából származik. Használata a következő: kapcsoljuk a hevederhez a szárat, ami a szügynél csatlakozik egy karikához, ahonnan a szár kettéválik. Vezessük át a két szárat a zablakarikákon majd szügymagasságban csatoljuk a futószárazó hevederhez. Itt tudjuk beállítani a megfelelő hosszúságot is.
Ennél a típusú kikötőszár használatánál mindenképpen ügyelnünk kell arra, hogy ne állítsuk túl rövidre, hiszen a ló előre-lefelé nyújtását szeretnénk elősegíteni. Ha túl rövidre állítjuk vagy túl magasra csatoljuk, akkor a ló könnyedén függőleges mögé kerülhet. Fontos, hogy a szár magasságának és hosszának a mértéke elősegítse a ló előre-lefelé mozgását és a zablára való engedést.
Összefoglalva tehát: a háromszögű kikötőszár általában bőrből vagy nylonból készül, elősegíti az előre-lefelé nyújtást és a zablára való engedést. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ebben a testhelyzetben a ló hajlamos az elejére esni.
A csúszó kikötőszár
Ez a típusú kikötőszár hasonló az előzőhöz, annyiban tér el tőle, hogy két külön szárból áll, melyek mindkét végén állíthatók és csatolhatók. Az egyik végét szintén a heveder alsó részéhez csatoljuk, majd a ló mellső lábai között és a zablakarikákon átvezetjük és a másik végét a heveder oldalához rögzítjük vízszintesen, szügymagasságban.
Gyakran úgy használják, mint a háromszögű kikötőszárat, viszont lehetséges vele a lovat csak oldalra kikötni, egy-egy háromszöget formálva a szárakból. Ebben az esetben a kikötőszár egyik végét a heveder oldalához rögzítjük, átvezetjük a zablakarikán majd vissza a hevederhez. Minél nagyobb az így kapott háromszög, tehát minél magasabbra van a felső vége a szárnak csatolva, annál jobban elérhető a lónál a feligazodottság. Ebben az esetben is nagyon fontos a szárak hosszúsága, hiszen a ló itt is könnyedén a vízszintes mögé kerülhet. A csúszó kikötőszár az egyik legrugalmasabb kikötőszár, mivel egyaránt használható a lazító és összeszedő munkában is. A ló képzettségi szintjétől és az edzés céljától függően alakítható a feligazítás mértéke.
Összefoglalva tehát: a csúszó kikötőszár meggátolja a ló nyakának oldal irányú mozgását, a szárak könnyű állíthatóságával viszont elősegítheti a nyújtást ill. a feligazodást.
Különbség a két kikötőszár között
A legfőbb különbség a háromszögű kikötőszár csatolási módjában van, aminek egyszerű felépítése lehetővé teszi a könnyű és gyors használatot bármely lovas számára.
Ezzel szemben a csúszó kikötőszár két különálló szára a mélyre csatoláson kívül megakadályozza, hogy a ló túl mélyre hajtsa a fejét és az elejére essen és segíti a feligazodottság elérését is. Használatánál fontos, hogy mindkét szár azonos hosszúságúra legyen állítva.
Lehetséges problémák a kikötőszárak használatánál
A leggyakoribb probléma, ahogy már említésre került, hogy a ló túl mélyre kerül, viszont jól használhatók ezek a kikötőszárak akkor, ha a lovat az előre lefelé mozgásra szeretnénk sarkallni. Ha a ló mégis túl mélyre kerül és úgymond az elejére esik, nem használja kellőképpen a hátizmait és a hátsó lábait a mozgás során. Ebben az esetben próbáljuk meg aktivizálni a hátsó lábakat pl. iramváltoztatásokkal és átmenetekkel. Fontos, hogy ne hagyjuk a lovat ütemtelenül menni, hiszen ekkor még nehezebb lesz a zablára engedtetni. Mindenképp ügyeljünk a kikötőszárak megfelelő magasságban történő csatolására.
Mindkét kikötőszár esetében tehát fontos a hozzáértés. Az adott ló képzettségi szintjéhez mérten és szokásait figyelembe véve válasszuk ki a számunkra legideálisabbat és a cél legyen mindig a ló megfelelő átmozgatása és nyújtása, nem pedig egy kierőszakolt keretbe szorítása.
2018.11.27. Horosz Enikő, lovas fordító
Képek forrása: Canva
Forrás: St-georg.de
Frissítve: 2022.08.03.
