Persano
A fajta eredete és története
Olasz hátasló, amelyet a Sele folyó völgyében tenyésztettek, Salerno vidékén (Campania), Toszkánában. A fajtát 1762-ben alapította III. (Bourbon) Károly a Szardíniai és Salernitano lovak Arab és Andalúz fajtákkal való keresztezésével. A nápolyi Bourbonok Dél-Olaszország és Szicília fölött uralkodtak 1734 és 1860 között, 5 királyi ménest birtokoltak: a Carditello ménest, a Venafro ménest, a Persano ménest, a Ficuzza ménest és a Tressanti ménest. Olaszország egyesítésekor, a Savoia dinasztia ideje alatt ezek közül a ménesek közül 3 szétszóródott Dél-Olaszország területein. 1900-ban kísérletet tettek a fajta újratenyésztésére morfológiailag hasonló felépítésű kancákkal, egy tiszta tenyésztésű csődörrel (név szerint: Jubilee), és részben szíriai tenyésztésű csődörökkel. A fajtát “Persano nemzeti fajtá”-nak hívták. 1972-ben befejezték a tenyésztését, és ma már egy majdnem kihalt fajtaként tartják számon. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete 15 kancát és 3 csődört listázott 1995-ben.
A fajta jellemzői
Hátaslóként hasznosítják, gesztenye, sötétpej és világospej színű lehet. A Persano és a Salernitano fajtákban nagyon sok a közös vonás: ugyanolyan eredet, ugyanaz a tenyésztési terület, ugyanaz a kialakulás. Feje finom, egyértelmű spanyol hatással. Nyaka közepesen hosszú, lapockája izmos, hosszú és dőlt. Mellkasa mély és széles, háta rövid és erős. Lábai jó felépítésűek erős ízületekkel, patái jó szerkezetűek.
Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.05.01.
Fotó: Canva
