Ménesbemutató: Mezőhegyes, Ahol három fajta született
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003.júliusi számában. )
A mai Magyarország területén fekvő és még ma is működő régi méneseink közül Mezőhegyes tekint vissza a legrégebbi múltra. A ménest 1785-ben II. József, a “kalapos” király utasítására alapították. Létrehozása egy fiatal katonatiszt, Csekonics József ötlete volt.
A ló a hadviselés elengedhetetlen, alapvető tényezője volt akkoriban, s az ország nem rendelkezett olyan ménessel, amely folyamatos, biztos lóutánpótlásról gondoskodott volna a hadsereg számára. A korát megelőző széles látókörű fiatalember elképzelései megnyerték az osztrák udvar tetszését, Csekonics tenyésztési és szelektálási elvei mai is helytállóak. Az állami törzsménes alapítására vonatkozó tervezetében a helyszínt is megjelölte: az akkor Arad vármegyéhez tartozó Mezőhegyes nevű pusztát javasolta.
A választás helyességét Mezőhegyes eszményi földrajzi fekvése és éghajlata igazolta. Megérkeztek a lovak, és elkezdődött a tenyésztői munka, bár az első időszakban természetesen csak szaporításról lehetett szó. A lovak szilaj ménesekben, félvadon nőttek fel. Csekonics nagy hangsúlyt fektetett a megfelelő kancaanyag összegyűjtésére, mert mint írta: “az anyakanca legyen a ménes modellje” – ami ma is megszívelendő gondolat.
Nyugdíjazása után, egészen a kiegyezésig osztrák katonai irányítók vezették a ménest. A folyamatos építkezéseknek köszönhetően Mezőhegyes már akkoriban szinte teljesen elnyerte mai formáját. A ménes nem mindennapi “rekordot” mondhat a magáénak, hiszen három, ma is ismert lófajtát adott hazánknak és a világnak: a gidránt, a nóniuszt és a furioso-north start (vagyis a mezőhegyesi félvért).
A kiegyezés után Mezőhegyes állami ménesbirtok lett, s akárcsak Kisbér, Bábolna vagy Fogaras, a lótenyésztési osztály vezetőjének, Kozma Ferencnek szinte személyes irányítása alatt állt. Munkássága Mezőhegyes aranykorát jelentette. Felismerte, hogy az addig létező sokféle ménes a minőség romlását eredményezi, ezért a mezőhegyesi ló tenyésztésének szempontjából kisebb jelentőségűeket megszüntette, illetve más állami ménesekbe helyezte. Az intézkedés eredményeként létrejött tenyésztési struktúra egészen a második világháborúig fennmaradt:
- gidrán ménes
- angol félvér ménes (furioso – north star)
- kis nóniusz ménes (159 cm alatt)
- nagy nóniusz ménes (159 cm felett)
Az első világháború érzékenyen érintette a ménest, hiszen a román megszállás szinte alig hagyott lovat az istállókban. Az újrakezdés csak a környékbeli kistenyésztők és gazdák lovaival, kancáik felvásárlásával volt lehetséges.
A második világháború pusztítását már nehezebb volt feldolgozni. A lóállomány töredéke került csak vissza Mezőhegyesre, az állami ménesbirtok megszűnt, Mezőhegyes állami gazdaság lett. Az 50-es és 60-as évek lótenyésztési – vagy inkább lótenyésztést akadályozó – lépéseiről már sokan sokat írtak. Az évszázados fajták elkerültek kialakító méneseiktől. Mezőhegyesről a furiosók a Kiskunságba, a nóniuszok 30-40 ló kivételével Hortobágyra, míg a gidránok a Tolna megyei Dalmandba kerültek.
Magyarország legpatinásabb ménese új feladatot kapott: a magyar sportló kitenyésztését, valamint a versenypályák lovainak, a telivérnek és az ügetőnek a tenyésztését. A telivértenyésztés rövid ideig tartott, az ügetőké viszont évtizedekig meglehetősen jó eredménnyel folyt.
A sportlótenyészet kiinduló állománya rendkívül vegyes összetételt mutatott, amelynek egységessé tétele nehéz feladatot jelentett. A legeredményesebb sportlovak a következő kancáktól származtak: Esthajnal, Csábos, Huzal, Orsolya, Kösöntyű, Pillangó, Schneider Fáni, Nina. Kezdetben a ménállomány is vegyes volt, hannoveri, holsteini és telivér mének kaptak szerepet.
Megállapítható, hogy az eredményes lovak viszonylag korai megjelenése a jó kancáknak volt köszönhető. A kitűnő Pillangó (Tengőd Ballada – Kicsi) két lánya Vadrózsa és Artemisz is indult olimpián. Mindkét imént említett kanca apja Ramzes Junior volt, ám Ramzes Junior csupán egy igazán jó mént hagyott, Ramzes III-at, amelynek fia, Randi számtalan nemzetközi siker után John Withaker istállójába került. Eredményes volt Aldato is (rengeteg kancát kapott), viszont nagyobb szerepet kaphatott volna a kitűnő Kemál XX, amelynek unokái a ma már nagyrészt külföldi lovakból álló mezőnyökben is a legjobbak közé tartoznak hazánkban. Kemál fia, Kemál-36 részt vett a barcelonai olimpián is, Göttler Vilmossal nyergében. A versenyfélvér Krőzus is több támogatást érdemelt volna talán.
A mai időkben a holland mének játszották a főszerepet Mezőhegyesen. Góliáth, Gold (hogy csak kettőt említsek) szerepeltetése – próbálatlan mének lévén – nem tűnt megalapozottnak. Mesterséges termékenyítéssel is születtek kitűnő lovak, pl. Nábob (Lord Calando). Ha mégis van megfelelő utódjuk, az a kanca partnereknek köszönhető. Doliart, aki díjugratóversenyek eredményes szereplője volt, nemcsak a sportló, de a nóniusz kancákon is kapott lehetőséget. A telivér Akitos XX, aki ménként Németországban is bizonyított, főleg nóniusz kancákat fedezett.
A mai Ménesbirtok állománya több mint kétszáz lóból áll. Természetesen a fő profil nem a lótenyésztés, hanem más mezőgazdasági tevékenység. Reméljük, hogy az annyi vihart megélt ménes még sokáig szolgálja a magyar lótenyésztést.
Írta és fotózta: Szebényi Dániel
Frissítve: 2011.10.21, 2023.08.16.
Kép: canva
