A magyar ménesek megörökítője, Révai Sára

Révai Sára fotográfus 2013-ban végig járta Magyarország állami méneseit Szilvásváradtól Mezőhegyesig. Útja során egy éven át fotózta a ménesek lovait, megörökítve képeivel saját érzelmeit is.

A fiatal fotóművész 14 évesen vett először kezébe fényképezőt, és azóta sem tette le, legfeljebb azért, hogy felkapja a videókamerát. Vagy persze azért, hogy ellássa a szentendrei tanyájukon élő jószágot, tyúkokat, kecskéket, és természetesen lovakat. Az eredetileg pesti lány úgy él a tanyán, mintha született tanyasi lenne.

A lovas sorozatát Hemző Károly fotográfus Csak lovak című könyve ihlette. Nagyon nagy hatással voltak rá a képek, és ki akarta próbálni, vajon a lovakon keresztül ő is képes-e annyi érzelmet kifejezni, mint elődje. Sára elégedett, mert úgy érzi, sikerült: Szilvásváradtól Mezőhegyesig.

Hortobágy

A hortobágyi ménes egyik lova ücsörög lemaradva a többiektől. A Hortobágyon, Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztáján 1880-ban alakult a Mátai Ménes, Magyarország egyik legrégebbi ménese.

„Ott voltam a hajnali kihajtásoknál, amikor egyszerre 200 ló vágtázik át a dombokon, és ottmaradtam velük egész nap, köztük éltem. Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor kiszemeltem a távolban egy lovat, a közelébe sétáltam, mert magányos volt. Leguggoltam, hogy őt fotózzam: csöndben dolgoztam, kattogtattam, és egyszer csak furcsa energiákat éreztem a hátam mögül. Megfordultam, és körülbelül ötven ló hajolt egyszerre a nyakamba, szagolgattak, de egyikük sem ért hozzám. Lenyűgözött az erejük, és hogy ezzel az erővel milyen finoman tudnak bánni. Sohasem féltem közöttük, pedig az én ötven kilóm állt szembe több száz kilóval – emlékszik vissza a fiatal művész, majd így folyatja:

Megfigyeltem, hogy ha két ló közel áll egymáshoz, felveszik ugyanazt a poziciót és képesek órákon át összhangban lenni egymással. Egyszerre fordítják a fejüket, egyszerre hajolnak le és indulnak el. Azt hiszem, olyan empátia lehet bennük, amire mi, emberek csak nehezen vagyunk képesek.

Szilvásvárad, csipkéskúti lipicai ménesbirtok

A csikók valószínűleg erejüket fitogtatják, hogy később kiből legyen a vezér. A lovaknál ez csikókorban nagyon fontos, sok csikóménesben láthatóak apró és kevésbé apró verekedések. A lipicai fajta elnevezése onnan ered, hogy az első ménest 1580-ban a Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán nevelték a Habsburg uralkodóház számára. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai csikók hároméves korukig a Bükk-fennsíkon nevelkednek.

A lovak – ugyanúgy mint mi – szerelmesek, féltékenyek, magányosak. Láttam és fotóztam lovakat ahogyan összebújnak, és közben láttam ahogy a távolból egy harmadik mindezt féltékenyen kémleli, láttam lovakat, akik magányosak és láttam a tekintetükben a szomorúságot. Minden leolvasható róluk, a lovak tekintetében minden benne van, az érzelmi skála ezer színe.

Mezőhegyes

E két ló között igen intim volt a kapcsolat. Emlékszem, hogy hosszasan dörgölőztek egymáshoz, mintha szerelmesek lennének.

A Mezőhegyesi Ménesbirtok nemcsak Magyarország, hanem egész Európa legrégebbi ménesbirtoka, az UNESCO világörökség része. A háborúkban súlyos károk érték a ménest, de helyreállították és ma a nóniusz, gidrán és a mezőhegyesi félvér fajták élnek itt.

Úgy érzem, a saját érzéseimet fejezem ki a lovakon keresztül, ezért olyan eufórikus élmény ez, hiszen egy-egy ilyen fotózás után teljesen megkönnyebbülök, mint egy énekes, aki kiénekli minden fájdalmát. Számomra a fotózás a legőszintébb kommunikáció, sem szóban, sem máshogy nem tudom magamat olyan pontosan kifejezni, mint a képeken keresztül.

Az elkészült fotókból 2014-ben kiállítás nyílt Budapesten, 2015-ben pedig egy fotóalbum megjelenését tervezzük a Libri kiadóval közösen. A tervek szerint karácsonyra a boltok polcain lesz a könyv, melyben megcsodálhatók a képeimen, ezek a gyönyörű és világszerte méltán kedvelt állatok.

2015.02.23. Révai Sára
Forrás: Ng.hu
Fotók: Révai Sára
Kiemelt fotó: Canva
Frissítve: 2022.02.27.
2022.09.06.

Hozzászólások