Lóvásárlási kisokos II. rész
Festéket a festékboltból, lovat a lóboltból?
Megszületett tehát az elhatározás: új taggal bővítjük a családunkat; veszünk egy lovat. Hurrá!!! Akkor, hogy is működik ez a gyakorlatban?
Hol és hogyan vásároljunk?
A ló vásárlását mindig nagyon alaposan elő kell készíteni. A lovat csak akkor szabad megvenni, ha a tartásához már minden megvan (istálló, takarmány, felszerelés) és eldőlt az is, hogy ki fogja gondozni majd. A fordított sorrend rengeteg bajt okozhat!
A vásárlást nem szabad elkapkodni! Gondoljunk arra, hogy a lovat, amit meg akarunk venni, akár 10-15 évig fogjuk tartani – szerencsés esetben -, tehát csak olyan lehet, ami igazán tetszik. A „nem ilyet akartam, de jó lesz ez is” lovak ritkán válnak be. Célszerű, ha van rá mód olyan helyről venni a lovat, ahol többször is megnézhetjük, ismerjük a tartási körülményeket, a ló egészségi állapotát, szokásait, ki tudjuk próbálni, hogy valóban megfelel-e célunknak. Mindig vezettessük ki a lovat (miután bent már megnéztük, körbejártuk!). Soha ne vegyünk lovat istállóból, különösen nem állásból. Ha ennek éppen akkor valami akadálya van, az helyből gyanús. A lovat nézzük meg munkában, és lehetőleg próbáljuk is ki, természetesen az eladó jelenlétében. Amennyiben idegen helyen vásárolunk, nem baj, ha van velünk szakember. (Valós szakemberre gondolok, nem olyan angoltanárra, aki egy leckével jár a tanítványai előtt.)
Akkor is érdemes, és nem szégyen, segítséget kérni a vásárláshoz, ha az pénzbe kerül. Lehet, hogy sokkal olcsóbb, mint megvenni egy nem megfelelő lovat. Ma egyre inkább terjednek a fényképes apróhirdetések, ami üdvözlendő, mert sok felesleges utazástól megkímélheti a vevőt. Ezzel együtt tudni kell, hogy az amatőr fotó a legtöbb esetben rosszabb, mint a ló, a szakértő felvétele, a lovat jól visszaadó kép, a profi fotósé pedig akár jobb is lehet, mint maga a ló.
Vásárlás előtt mindig kérjük el az adott ló papírjait (marhalevél, származási lap, fedeztetési jegy, állategészségügyi könyv – már amelyik megvan), és ellenőrizzük, hogy az azokon feltüntetett adatok egybevágóak-e a lovon látható ismertetőjegyekkel. A nagy értékű lovak esetében egyre inkább szokás a végtagok röntgen-felvételét is kérni, és szakállatorvossal ellenőriztetni. Sportló esetében lehet kérni a hivatalos eredményeit. Ha az eladó szerint „simán elmegy egynegyvenen”, annak biztosan van igazolható komoly verseny-eredménye is. Ha nincs, akkor mégsem megy el! A „ki-be ugrál a két méteres nagykapun” történeteket sem kell feltétlenül hiteles versenyeredményként kezelni, csak úgy, mint a „múltkor megugrattuk, de már nem tudtuk hova rakni neki a rudat” jellegű élménybeszámolókat.
Hobbilónak mindenképpen ajánlatos középkorú, vagy idősebb lovat venni, amelyet jól kiképeztek – és persze egészséges. Ha mindenképpen csikót akar valaki venni – mert mondjuk meg van a lehetősége a szakszerű kiképzésre vagy kiképeztetésre -, akkor meg kell nézni, hogy milyenek voltak az addigi felnevelés körülményei! Egy csikó, amely a falhoz kötve nőtt fel 2-3 éves koráig, kétséges, hogy kellő szervezeti szilárdsággal, edzettséggel rendelkezik. A csikónál az alapvető viselkedési tulajdonságokat mindenképpen teszteljük le. Gazdasági szempontból a legolcsóbb a 2-2,5 éves, és kevésbé zsákbamacska, mint a fiatalabbak. Nincs az a szakember, aki egy néhány hónapos, vagy egyéves csikóból meg tudja biztosan mondani, hogy az milyen ló lesz. (A régi mondás szerint: nézd meg a csikót három naposan, három hetesen, azután három évesen!)
A ló ára
A ló árát nehéz meghatározni, mert rendkívüli eltérések lehetnek akár egyazon ló árát illetően is, különböző körülmények között. Lássuk mégis, hogy mi befolyásolja egy egyed értékét.
Meghatározó, hogy milyen fajtájú a ló. Vannak divatos, keresett fajták, vagy nagyon ritka fajták, amelyek azonos használati érték mellett sokkal drágábbak egy gyakoribb fajtájú társuknál. Ezt természetesen a fajta jó menedzselésével lehet alakítani. Keresett, viszonylag drága fajta ma a haflingi, vagy a lipicai.
Nyilvánvalóan meghatározó a ló kiképzettségi szintje, illetve esetleges sportteljesítménye. Egy magasan kiképzett ló, vagy a komoly sporteredményeket elért és még aktívan versenyző ló ára többszöröse lehet egy egyéb paramétereiben (fajta, méret, szín, ivar, származás stb.) azonos másikénál. Ezeknek a sportlovaknak az ára meghatározhatatlanul magas, gyakorlatilag nincs felső határ.
Valamelyest befolyásolja az árat az ivar is. Általában legdrágábbak a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének (nem hobbiló kategória), azután jönnek a kancák, és végül a heréltek (ideális hobbiló). Ez persze nem igaz a sport és versenylovakra, ott a teljesítmény a döntő.
Meghatározó lehet a származás is. Az adott egyed őseit tekintve milyen értéket képvisel az adott fajtában, illetve ősei alapján milyen teljesítmény várható tőle. Ha például valamely hagyományos fajtáról van szó, számít, hogy milyen ritka, régi vonal képviselője a ló.
Bizonyos mértékig számít a szín, bár a ló “jóságát” nem befolyásolja, legfeljebb van, akinek ez tetszik, másoknak az. Vannak mindenesetre jól eladható divatos, vagy éppen ritka színek, mint pl. a fekete, vagy az izabella fakó. De van olyan is, aki szerint “mindegy milyen színű a ló, csak szürke legyen”. Általában kedveltek a sötétszürke színek, főleg ha almázott is, amit tévesen deresnek neveznek, és előfordul, hogy azt sem veszik tudomásul, hogy ez átmeneti állapot, és a sötétszürke idősebb korára teljesen kivilágosodik, és esetleg hófehér lesz. Érdekesség, természetesen félvér fajták esetén, a tarka szín is. Általában a legkevésbé kurrens szín a pej és a sárga.
Hobbilónál – mivel alapvető szelekciós szempont – ármeghatározó a ló szelídsége, jelleme, kezessége és megbízhatósága is. Meghatározza az árat a környezet, ahol bemutatásra kerül! Ugyanazon ló kikiáltási ára nagyban eltér, ha egy kis sufniból, koszosan, csapzottan, körmözetlenül cibálják, vonszolják elő két hízómarha közül, vagy ha ugyanez a ló szépen le van ápolva, meg van körmözve, kézhez van valamelyest szoktatva, és mondjuk egy szép, kulturált istállóból vezetik elő, szakszerű módon.
FONTOS! Ezen túl persze nagyon sokat számít, hogy ki a vevő, vagyis “kit hogy lehet becsapni”. (Természetesen a tisztességes, becsületes lókereskedők, vagy eladók ezt ne vegyék magukra!) Aki nem igazán lóhoz értő szakember, az legyen óvatos, mert ez egy-két mondat után kiderül, és előfordulhat, hogy nem az áhított lovat veszi meg, nem is akármilyen áron. Utána esetleg a nagyon rendes eladó hajlandó visszavenni a portékát – fél áron. A rutinos (és esetleg nem túlságosan korrekt) eladó először körülszaglássza a vevőt, hogy mik az igényei, milyen lovat keres, és lám, micsoda szerencse, neki pont olyan van. (Közben az is kiderül, hogy mi az a maximális összeg, amit a kuncsaft a lóra tud áldozni.)
És a ló? “Hogy sántít, az nem érdekes, még sosem sántított, biztosan beütötte a lábát az istállóban. Egy-két nap, és elmúlik. Hogy sovány, az sem csoda, hisz beteg volt szegény, épp, hogy megmaradt, de már semmi baja nincsen. Hogy borzolt a szőre? Á, az csak attól van, hogy az előző tulajdonosnál egy meleg tehénistállóban volt, és most fázik egy kicsit. Hogy rúg, vagy harap!? Nahát, ilyet még soha nem csinált, biztosan valami idegen szag zavarta meg! Hogy ágaskodik meg bakkol a lovas alatt? Ó, normálisan soha nem csinál ilyet, csak most nem volt időnk egy ideje megjártatni! Bakpatás az eleje? Á, dehogy, csak rosszul volt körmözve, egy két körmözéssel teljesen elmúlik! A patarepedés? Az semmi, csak a felszín egy picikét, de majd lenövi. Hogy nem lát, csak sejt, az nem lehet – valószínűleg a hirtelen fény miatt van. Az ina az nincsen begyulladva, az ilyen vastag, mert nagyon erős! A bélyegzését nem lehet elolvasni – persze, elszúrta a felügyelő, aztán most itt a sok baj miatta. De szerencsére van itt marhalevél bőven, megkeressük, melyik az övé. A származási lapja is megvan – hogy a jegyek nem egyeznek meg teljesen, az nem lehet gond, csak elírták, hisz ott is emberek dolgoznak!”
Vannak bizonyos trükkök, amikkel a ló hibái részben vagy teljesen rövid ideig eltitkolhatók, illetve a valósnál jobb tulajdonságokat mutat a bemutatott ló. A legismertebb a ló leitatása, vagy éppen a borzolt szőrzet fényessé tétele azzal, hogy a ló az istállóban – ha kell, ha nem – takaróban áll. Az elővezetéskor apró csörgő, nylon-zacskó használata a lovat jobb mozgásúnak mutatja, mint amilyen valójában – pedig csak meg van ijesztve.
Nézzük azért, hogy ma – 2012-ben – milyenek a reális lóárak. Kezdjük a fiatalokkal. Egy egészséges választási csikó ára származástól, ivartól, küllemtől függően 80-200.000 Ft. Az egy éves ennél kb. 100-150.000-rel több, a két, két és féléves ára – általában – nincsen arányban a felnevelés költségeivel, és 300-500.000 Ft-ért lehet átlagos minőségű, hobbilónak alkalmas csikót venni. Ez az ár gyakorlatilag kevesebb a bekerülési költségnél. A csikó ára 3 éves korában emelkedik meg, amikor már rá lehet ülni, vagy be lehet fogni, illetve ha kanca, tenyésztésbe lehet állítani. Ekkor az ára 350.000 és 800.000 Ft között mozog. (Természetesen ezek az árak a kommersz egyedekre értendők, a kiugró tehetségek, kuriózumok ára a fentiek többszöröse is lehet.) A ló kiképzettségi foka tovább növeli az értékét, egy nyereg alatti vagy fogatbani szakszerű alapkiképzés körülbelül 100.000 Ft-ot tesz hozzá a csikó értékéhez.
Az alkudozást nem kell túlzásba vinni akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy megtaláltuk a mi lovunkat. Gondoljunk arra, hogy egy (átlagos magyar) hobbiló árából le tudunk alkudni mondjuk 50.000 Ft-ot – ez maximum 1-2 hónap tartási költsége. Vagyis pár tízezer forint különbség miatt ne válasszuk a kevésbé tetsző lovat, hiszen a különbséget néhány hónap alatt megeszi, és esetleg 10 évig nézünk egy olyan lovat, ami nem is az igazi – vagy hamarosan elkezdjük árulni.
Adásvételi szerződés
Ha a lóvásárlás mellett döntöttünk, feltétlenül célszerű adásvételi szerződést írni, a későbbi félreértések, viták elkerülése érdekében. Ha az eladó netán erre nem hajlandó valamilyen ürügyre hivatkozva, akkor álljunk el az üzlettől.
A szerződés tartalmazza az eladó és a vevő pontos adatait, a ló pontos adatait (azonosítás, bélyegzés!), valamint a közösen kialkudott vételárat. Fontos része a szerződésnek, hogy a ló szállítása kinek a költségére, és kinek a kockázatára történik. Szintén szerepeljen a szerződésben, hogy a ló elszállításának meddig kell megtörténnie, illetve ha nem történik meg, a további tartás költsége és kockázata kit terhel, és milyen mértékben. A szerződésben fel kell tüntetni minden olyan adatot, tényt, amely az üzlet kialakításában szerepet játszott, vagyis a ló egészségi állapotára vonatkozó, a vevő tudomására hozott tény, vagy egyéb információ. Érdemes a szerződésbe foglalni a lóval átadott/átvett okmányok felsorolását (pl, fedeztetési jegy, származási lap).
LÓÚTLEVÉL NÉLKÜL NE VEGYÜNK LOVAT! Az útlevél tulajdonosi betétlapját írassuk alá az eladóval, hogy a tulajdonjogot gond nélkül át tudjuk íratni. Értékes tenyészállatok esetén indokolt lehet a származás vérfaktoranalízis (esetleg DNS vizsgálat) alapján történő igazolása is. Nagy értékű lovak esetén egyre inkább szokásba jön a lábak röntgenfelvételeinek elkészíttetése, amely ilyen esetben szintén képezze a szerződés mellékletét. A szokásjog szerint a lóval jár egy kötőfék, ami az elszállításához szükséges is.
Kancák esetében ne feledkezzünk meg a vemhességi állapot tisztázásáról, és ha ennek az üzlet szempontjából van jelentősége, írásban rögzítsük azt. Szintén a későbbi viták elkerülése érdekében érdemes állatorvosi igazolást csatolni a szerződéshez a vemhességről. Ez kb. 2000 Ft-os költség, és mind a vevő, mind az eladó számára megnyugtató. Ultrahangos készülékkel kb. 17-19 napos vemhesség már kimutatható, viszont mivel egy fiatal vehem nyomtalanul szívódhat fel, ezért a szerződő feleknek fontos tudni, hogy az adásvétel pillanatában vemhes-e a ló. Ez még, sajnos, korántsem azt jelenti, hogy meg is fog elleni. A vemhesség bizonyítékaként ne fogadjunk el olyan „vizsgálati eredményt”, hogy „nem látja mekkora hasa van?!”, vagy „ez úgy rúgja a mént, mint a géppuska, biztos, hogy vemhes!”. Jó tudni, hogy vannak úgynevezett szavatossági hibák, melyek eltitkolása esetén az eladó a lovat köteles visszavásárolni. Ilyen a hörgősség, a kehesség, a karórágás, szitálás. Amennyiben a korrekt eladó valamelyik ilyen hibát a vevővel közölte, és az a lóra annak ellenére igényt tart, akkor az eladó érdeke, hogy a szerződésben is rögzítsék ezt a tényt.
Novotni Péter
Frissítve: 2023.08.18.
Fotók: Canva
