Karacsáj
A fajta eredete és története
Másnéven Karakachan póni, Karatschai póni, Karatschaever, Karatschaewsker vagy Karachaier, a Karacsáj fajta az észak-kaukázusi fajták közül származik és a múlt évezred elején tenyésztették ki.
A fajta déli, sztyeppi és keleti lovak keresztezéséből származik és nagyon hasonlít a Kabardin fajtára. Kemény állatok, melyek nagyon sokáig túléltek, de a 19 században számuk lecsökkent. Sőt, kutatások a II. világháború után azt mutatták, hogy a Kabardin és a Karacsáj az egyetlen túlélő észak-kaukázusi fajták.
A háború után tenyészprogramokat dolgoztak ki, hogy felfrissítsék mindkét fajtát és sokat keresztezték őket egymással (egy kis telivér vérrel vegyítve). Az első méneskönyv 1935-ben született meg a hegyi fajták számára, bár a Karacsáj egyedek száma alacsony volt. 1942-re hivatalosan is beleolvadt a Kabarda fajtába és vonalaikat így tartották fenn.
Ugyanakkor a Karacsáj vérvonalat néhány régió tisztán megőrizte, a hivatalos beolvasztás ellenére. Szerencsére a fajtát aztán újra elismerték és azóta alaposan tanulmányozzák, hogy meghatározzák az igazi típust.
A fajta jellemzői
Két típusa alakult ki:
- Alaptípus – hátas-hámos típus, leginkább ez mutatja a fajta jellegzetességeit és gyakran érződik a telivér hatás
- Masszív típus – általában kisebb, durvább és nehezebb
Átlagos marmagasságuk 147-152 cm. Feje közepes méretű, egyenes vagy enyhén kosfej. Fülei figyelmesek és mozgékonyak. Nyaka közepesen hosszú és izmos. Háta hosszú, egyenes és feszes. Mellkasa mély és széles. Lábai problémásak lehetnek, patái jól formáltak és kemények.
Fekete vagy pej színű. Jó kedélyű és nyugodt fajta. Hátaslónak, turizmusban, lovas játékokon és szállításban használják.
Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva
