A sportlóátalakítás angol útja
Anglia és Írország kivételével, amely a falkavadászatra alkalmas ló tenyésztésével a mai modern tenyészcélnak megfelelő úton haladt, Németországnak (és a többi európai államnak) is gyökeres szemléletváltozásra, állománya típusának átalakítására volt szüksége és ez a folyamat még ma sem záródott le.
Nagy-Britanniában a HIS, a “Hunters Improvement and National Light Horse Breeding Society” irányítja a sportlótenyésztést. A Szövetség elnökségének tagjai maguk is tenyésztenek huntert saját költségükre és ez a tény önmagában is perdöntő. (Hecker, 1987)
Angliában már évszázadok óta rendkívül népszerű a falkavadászat és ez a sport határozza meg a hunter-tenyésztés tenyészcélját. Ez nagyon gyakorlati tenyészcélt jelentett. Olyan lóra volt szükség, mely sokszor 80-90 kg-mal a hátán, mély talajon, ha kell, órákig tud galoppozni, terepen biztosan mozog, bátor, ügyes, a terepen elé kerülő akadályokat átugorja. Ezt csak természetes egyensúlyban mozgó, jó felépítésű, bátor, kiegyensúlyozott idegrendszerű lóval lehet megoldani. Ez a tenyészcél formálta helyes és a mai modern követelményeknek is tökéletesen megfelelő irányba Anglia sportlovainak küllemét, idegrendszerét és természetét. Ebbe a tenyésztési koncepcióba nem “fért bele” olyan mén, amely esetleg elragadtatta szépségével a bíráló bizottságot, amikor két csődörös hosszú vezetőszáron kétlábon táncolva kivezette az istállóból, “galléros nyakkal”, zászlós farokkal, csak éppen nem lehetett rá nyerget tenni, mert akkor “eldobta magát”, nem tűrte a lovast, esetleg felbukott a földre fektetett rúdon, vagy kétségbeesve menekült minden kis ároktól. (Hecker, 1972)
Major K. P. Wallis, a HIS elnökségi tagja a következőkben vázolja a sportló előállítást Nagy-Britanniában (Der Tierzüchter, 1966. Nr. 19):
“Az angol telivér állomány az egész sportlótenyésztés alapja, amelynek ménjei és kancái magánkézben vannak és az egész birodalom területén megtalálhatók. A hunter nem önálló fajta, hanem falkavadászatra alkalmas lovak ezek, amelyek angol telivér mének és nem telivér kancák párosításából születnek. A HIS minden év márciusában Newmarketben ménszemlét rendez, amelyen csak angol telivérek vehetnek részt. Ezen a rendezvényen 80-90 előállított telivér mén közül kb. 60-70 mént választ ki, amelyek a HIS véleménye szerint alkalmasak sportlovak előállítására.”
Ezen mének tulajdonosai prémiumot kapnak, amelyet a lóversenyadóból finanszíroznak. A lovakat a HIS a meghatározott tenyészkörzetek között elosztja és a mének áprilistól június végéig erősen csökkentett fedeztetési díjért a tenyésztők rendelkezésére állnak. A fedeztetési idény alatt a mének tulajdonosai a HIS előírásainak kell, hogy engedelmeskedjenek.
A Newmarket-i bemutatót megelőzi egy szigorú állatorvosi vizsgálat, és oda már csak olyan mének mehetnek, amelyek öröklődő hibáktól mentesek”. (Der Tierzüchter, 1966)
A mének kiválasztásánál a szakemberek az Angliában rendkívül népszerű, gát- és akadályversenyek eredményi orientálják. Ezekre a versenyekre külön tenyésztenek és nevelnek telivér versenylovakat. A hunter-tenyésztők és a gát- és akadályversenyre tenyésztők gyakorlatilag ugyanazon angol telivér méneket keresik fel. Egy kis túlzással, illetve egyszerűsítéssel, azt lehetne mondani, hogy ugyanazon telivér mének telivér kancától született ivadékai gát- és akadálylovak, a nem telivér kancák ivadékai, pedig vadász és sportlovak. Mindenesetre Angliában az angol telivér mének a meghatározóak. Nem telivérek elsősorban Cleveland Bay fajtájúak, a kancaanyag reprodukálásában játszanak szerepet. Hasonló a helyzet Írországban is. Ott is angol telivér mének után születnek a sportlovak, az ír hunterek. Mivel még ma is sokan hiszik nálunk, hogy az ír hunter az angol telivér és hidegvérű kanca párosításából születik, érdemes ennél a kérdésnél elidőzni egy kicsit. Az ír hunter anyja Irish Draought, az ír igásló, a szigetország egyetlen őshonos nagy lófajtája, amelyet spanyol-nápolyi és angol melegvérű fajták alakítottak. Csontos, tömeges, rendkívül jó természetű és munkakészségű, sokoldalú ló ez, amely elsősorban az ír paraszt igásállata, de gazdája hátaslóként, sőt vadászlóként is használta, ha a rendkívül népszerű falkavadászaton részt kívánt venni. 1917 óta törzskönyvezik a fajtát, a tenyésztést 9300 már telivérre nemesített hunter-kanca és 1200 Irish Draought kanca szolgálja.
Az alkalmazott mének aránya a következő:
– 260 telivér mén után állítanak elő sportlovat
– 69 Irish Draought mén gondoskodik a kanca alapanyag fennmaradásáról
1972 óta ismét engedik a telivér méntől származó hunter-mének alkalmazását is, ma 28 hunter mén is fedez Írországban. A kancák marmagassága 155-56 cm, 152 cm-nél kisebb kancákat nem törzskönyveznek. (Hecker, 1987)
Dr. Bokor Árpád
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva
