A családtenyésztés jelentősége a lótenyésztésben

A családtenyésztés jelentősége a lótenyésztésben

Az állattenyésztés folyamán az ember megpróbálta a jó tulajdonságokat rögzíteni, a kedvezőtleneket pedig háttérbe szorítani. E törekvés célja az, hogy egyre jobb és jobb tulajdonságokat mutató egyedeket tenyésszünk.

Ezen egyedek közül azonban csak azok igazán értékesek a tenyésztés számára, melyek jól örökítették tulajdonságaikat. El kell gondolkozni tehát azon, mi az, ami egy adott tulajdonságot hosszú időn át magában foglal, fejleszt és erősít úgy, hogy azt közben eredetiségében megőrzi. A kérdésre a válasz: a nőivar. Ez a továbbfejlődés alappillére, az anyai vér továbbvivője, amelyből a szintén legjobb anyától származó hímivarral párosítva, őket felülmúló ivadékot nyerhet. Nem véletlen az sem, hogy míg a hímivar esetében vonalakról, addig a nőivar esetében családokról beszélünk. A családfát tehát a nőutódok képezik igazán.

A tenyészanyag kiválasztásánál a hímivarnak sokkal szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie, mint a nőivarnak. A hímivar genetikai spektruma tehát jóval szűkebb a hozzájuk párosított anyákénál. Ha általánosságban vizsgáljuk a kancák szerepét, először is figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az állomány létszámának fenntartása érdekében, a nőivarban nem végezhetünk olyan szigorú szelekciót, mint a méneknél. A kancák elbírálásánál az ősök sorozatán kívül figyelembe kell vennünk a versenyeredményeket. Mégis a gyakorlott tenyésztő a soha semmit nem nyert kancában megláthatja a tenyészértéket, ha a kérdéses ló egészséges, idomítható, és a tőle telhető küzdőkedvet és legalább átlagsebességet – jelen esetben jó ugróképességet – mutatott, mert akkor – természetesen, ha az ősök jók voltak – átmenetileg ugyan nem a legjobb, de fajtajellegénél fogva továbbtenyésztésre kiválóan alkalmas lehet. Végleg pálcát törni ilyen ló felett csak akkor szabad, sőt kell is, ha olyan küllemi vagy temperamentumbeli hibái is vannak, amelyeknek káros öröklődése valószínű, vagy éppen biztos.

A cél felé haladunk, ha a tenyésztésre szánt méneket és kancákat teljesítmény, küllem és származás alapján elbíráljuk, osztályozzuk, besoroljuk vagy selejtezzük – ha a tenyésztésben már szereplők termékenységét és utódnevelő képességét megállapítva, a szükséges előtanulmányok elvégzése után megfelelően párosítunk. Az anyai vonaltól elvárható a nyugodt munkakészség, a testtömeg, a ráma – ami nélkül tartós, kimagasló eredményt még a lehető legjobb mének tenyésztésbe állításával sem lehet elérni.A hímivar tenyészideje alatt sok ivadékot képes ugyan létrehozni, de különböző anyákból. Az anyai oldal stabilan rögzült génjeit a megfelelően megválasztott apa előnyösen egészítheti ki, hisz sohasem a ménhez választjuk a kancát, hanem a kanca családjának, illetve saját tulajdonságait ismerve választunk számára komplementer mént.

A tökéletességre való törekvés iránya valóban ez, de a legjobbat a legjobbal elv nehezen valósítható meg, különösen a lótenyésztésben. Marad tehát az, hogy a meglévőt párosítjuk azzal, amelytől a legkedvezőbb kombinációt várjuk. Ezen munka eredménye az egyre magasabb szintű teljesítmény mind a galopp-pályán, mind a lovassportokban. A fejlődési folyamat azonban egyre lassul, mint minden, ami a tökéletesség felé tart. A lótenyésztés célja ma már elsősorban olyan egyedek kitenyésztésére korlátozódik, melyek konstitúció, szervezeti szilárdság, teljesítmény tekintetében is helytállnak a legkeményebb próbákon. Természetesen nem minden egyed éri el ezt a szintet, azonban megfigyelhető, hogy egyes családok és tagjaik különböző mértékben felelnek meg az elvárásoknak. Egy adott populációban a kancacsaládok bizonyos százaléka adja a legkiemelkedőbb egyedek és fedezőmének legnagyobb részét.

Kiváló példa erre az 1978-ban, a shlenderhahni ménesben elletett sárga kanca, Allegretta xx családja. Apja Lombard xx 29 versenyéből 20-at megnyert, így méltán lett kétszer is az év lova Németországban. Anyja Espresso xx ivadéka és négy versenyt nyert. Allegretta xx yearlingként Newmarketbe került Michael Stoute tréner keze alá. A könnyű kis kanca két évesen kétszer nyert, majd háromévesen második volt a Johnny Walker Lingfield Oaks Trial Stakes-ben. A kancát ezután eladták 24.000 guineas-ért a decemberi newmarketi árverésen. Az Egyesült Államokba került, ahol első két ménesévében terméketlennek bizonyult. Második csikójából, Anzille xx-ből ellették Anzillero xx-t 1997-ben Law Society xx után. Urban Sea xx (ap.: Miswaki xx) az ötödik Allegretta xx csikó, egyben az 1993-as Prix de l’Arc de Triomphe hősnője, aki ménesévei alatt a mai napig is kiváló csikókat ellik. Első ivadéka, Urban Ocean xx 3 évesen Írországba a mének között volt sapmion. Melikah xx a következő Urban Sea xx csikó, aki helyezett volt az Angol és Ír Kancadíjban is. A legkiválóbb azonban a Saddler’s Wells xx apaságú Galileo xx. Az 1998-ban elletett pej mén megnyere az Epsom Derby-t, majd az Ír Derby-t. Erre a teljesítményére rég nem volt példa az angol és ír versenypályákon, pláne ha hozzáteszzük még a King George VI. és a Queen Elizabeth Diamond Stakesben aratott győzelmeit. Galileo xx teljes testvére Black Sam Bellamy xx Franciaországban és Olaszországban Group I. versenyekben ért el kiváló eredményeket.Turbaine xx szintén Allegrette ivadék a Native Dancer xx ménvonalba tartozó Trempolino xx után.

A sárga ménnek eddig két csikója jeleskedett a versenypályákon. A sprinter Tertullian xx mára Németország egyik legkeresettebb telivér fedezőménje (apja Miswaki xx volt Urbean Sea xx apja is). Terek xx, Riverman xx legjobb fia, Irish River xx után született 1996-ban és Group 3-as versenyt nyert Németországban. Riverman xx az apja a soron következő Allegretta xx csikónak is. Allez Les Trois xx Franciaországban megnyerte a Prix de Flore Group 3-as versenyt. Anabaa xx-ból elletett ménfia Anabaa Blue xx a 2001. évi Francia Derby győztese, aki egyébként Ascotban megmérkőzött rokonával Galiloe xx-val is, aki azonban legyőzte. A 2001-es versenyév volt az az időszak, amikor Allegretta xx felhívta magára a világ figyelmét ivadékai által. A kanca unokái június-július hónapokban hat gruppe versenyben nyertek. Angol, Ír, Francia Derby győzelmek, ill. a híres King Georg VI-ban.

A sikersorozatnak azonban még nincs vége. King’s Best xx-et 1997-ben ellették King Mambo xx után. A pej mén 2000-ben megnyerte a English 2000 Guneas-t (Gr. 1.), majd fedezőménként Ausztráliában állították fel a Darley Collingwood ménesben. Első évjárata az idén bizonyíthat a versenypályákon. Allegretta xx-t 2001-ben szállították vissza Európába, Franciaország egyik híres ménesébe Haras’d Etreham-ba. Kentucky-ban utolsó partnere Woodman xx volt, bár a fedeztetés eredménytelen volt. A kancát tavaly Saddler’s Wells xx-hez osztották, aki után vetélt. Az idei tenyészszezonban Poliglote xx-t kapta partneréül. Egy telivér populáció kancáinak családokba való következetes beillesztését a múlt század végén egy ausztrál lovasember, Bruce Lowe végezte el, amely munka az akkori teljes telivérállományra kiterjedt. Kutatási eredményeit “Versenylovak szám-rendszer alapján”című, 1895-ben megjelent könyvében foglalja össze. A szerző leírja ebben, hogy a híres szám-rendszert a három nagy angol klasszikus verseny, a Derby /1780-tól/, az Oaks /1779-től/ és a Leger /1776-tól/ nyerőinek statisztikai felsorolása alapján hozta létre.

Az egy kancára visszavezethető, legtöbb versenyt nyerő család alkotta az 1-es kancacsaládot, a második legjobb a 2-est, és így tovább, egészen 48-ig /mára már 52-ig/ Ezek a kancák az 1793-ban először megjelent General Stud Book-ban megtalálhatók, mint az angol telivér fajta alapítói. A kancák ilyenfajta csoportosítása nagy jelentőséggel bírt, hiszen egy ilyen magas egyedlétszámú fajtát képtelenség lenne a megkívánt igényességgel és részletességgel nyilvántartani és rendszerezni.

Allegretta xx családja:

Allegretta 1978, kanca – (ap. Lombard 1967; any. Anatevka – 1969)
Anatevka 1969, kanca – (ap. Espresso 1958; any. Almyra – 1962)
Almyra 1962, kanca – (ap. Birkhahn 1945; any. Alameda – 1951)
Alameda 1951, kanca – (ap. Magnat 1938; any. Asterblute – 1946)
Asterblute 1946, kanca – (ap. Pharis 1936; any. Aster – 1939)
Aster 1939, kanca – (ap. Oleander 1924; any. Arkebuse – 1930)
Arkebuse 1930, kanca – (ap. Wallenstein 1917; any. Arabis – 1915)
Arabis 1915, kanca – (ap. Ard Patrick 1899; any. Ibidem – 1903)
Ibidem 1903, kanca – (ap. Little Duck 1881; any. Bayreuth – 1896)
Bayreuth 1896, kanca – (ap. The Bard 1883; any. Alveole – 1889)
Alveole 1889, kanca – (ap. Crafton 1882; any. St Alvere – 1883)
St Alvere 1883, kanca – (ap. Hermit 1864; any. Adelaide – 1866)
Adelaide 1866, kanca – (ap. Y Melbourne 1855; any. Teddington Mare – 1855)
Teddington Mare 1855, kanca – (ap. Teddington 1848; any. Maid Of Masham – 1845)
Maid Of Masham 1845, kanca – (ap. Don John 1835; any. Lydia – 1838)
Lydia 1838, kanca – (ap. Belshazzar 1830; any. Comus Mare – 1816)
Comus Mare 1816, kanca – (ap. Comus 1809; any. Delpini Mare – 1807)
Delpini Mare 1807, kanca – (ap. Delpini 1781; any. Miss Muston – 1790)
Miss Muston 1790, kanca – (ap. King Fergus 1775; any. Columbine – 1781)
Columbine 1781, kanca – (ap. Espersykes 1775; any. Babraham Blank Mare – 1771)
Babraham Blank Mare 1771, kanca – (ap. Babraham Blank 1758; any. Tipsey – 1750
Tipsey 1750, kanca – (ap. Starling 1727)

Dr. Bokor Árpád Ph.D. (2002)
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

Hozzászólások