Pat Parelli módszeréről átfogóan

Úgy szoktam megfogalmazni röviden a módszert, mint beszéd és nyelvtanulást. Ugyanis ha belegondolunk, erről van szó, egy kommunikációs eszközt próbálunk megtanulni. Először megtanultunk betűket, aztán szavakat melyeket később mondatokká tudunk formálni és teljes beszélgetéseket folytathatunk. Fontos kiemelnem azt is, hogy ez a LÓ NYELVE és nem pedig a miénk. Gyakran találkozom azzal, hogy az alapok felett (pl.:első 4 játék) gyorsan átsiklanak, mert „azt már tudja a ló”. A-a nagy tévedés, nem a lónak kell tudnia, megtanulnia ezek, ugyanis ők természetüknél „tudják”, nekünk kell megtanulunk ezeket a jelzéseket értelmezni és használni őket.

Vegyünk egy egyszerű szót pl.: ’villa’, még beszélni nem tudó kisgyermeknek megmutatjuk ezt a tárgyat és mellé rendeljük a szót. Meg fogja tanulni, hogy annak a tárgynak a neve villa, kialakul egy kép fejében arról, hogy hogyan néz ki, DE még nem tudja mire használjuk, vagy éppen mire lehet MÉG használni. Ha gyermek kíváncsi, megfigyeli a szülőket, észre veszi, hogy esznek vele megpróbálkozik használni és ahogy gyakorol, később ő maga is fogja tudni EFFEKTÍVEN (tehát nem a nyelével próbája felvenni az ételt) használni evésre. Ha nincs lehetősége megfigyelésre, akkor elmagyarázzuk neki mire való és hogyan kell/lehet EFFEKTÍVEN használni. Ha az alapokat elsajátította a villa tárgy alkalmazásában (tehát enni lehet vele), később ő maga különböző más módokon is fogja tudni használni (pl.: tojás felverés, húsforgatás, stb.). Ugyan ilyen elgondolásban nem fog vele levest enni, mert tudni, fogja, hogy annak semmi értelme nem lenne és nem is arra való.

Ezt lovasra fordítva: ha azt mondom, hogy farkiterelés van egy kép a fejedben arról, hogy a gyakorlatban ez hogyan néz ki. Ha pedig nincs, akkor most leírom: a ló eleje egy helyben áll és adott jelzése a hátsó lábaival oldal irányban ellép. Tehát fent említett példámból a farkiterelés = a villa tárggyal. Szóval tudjuk, hogyan néz ki a farkiterelés, de még nem tudjuk mire való, hogyan kell/lehet használni. Ha szeretnénk megtanulni, akkor vagy megfigyelünk tőlünk tapasztaltabb kiképzőket (online videók), őket mire miért használják EFFEKTÍVEN és megpróbáljuk mindezt saját lovunkon is, vagy megfigyeljük a lovakat, hogy ők milyen helyzetekben használják ezt a bizonyos mozdulatsort és ezt próbáljuk meg EFFEKÍTVEN beépíteni a közös kommunikációnkba. Fent említett példából mi leszünk a kíváncsi, megfigyelő gyerekek. Ha nincs lehetőségünk megfigyelésre vagy nem értjük, akkor
keresünk valakit, aki ezt megmutatja, elmagyarázza nekünk, és ha ez opció, akkor ajánlom, hogy éljünk vele! Mi leszünk a gyerekek, akik szülő segítséggel tanultak. Az alapot elsajátítottuk farkitermelés alkalmazásában, onnantól kezdve sokkal több helyzetben és sokkal több feladatban fogjuk tudni kreatívan és effektíven hasznosítani (pl.: magunkhoz hívásnál).

Az egész, azon alapul, hogy megtanuljuk az ő nyelvüket, amit a saját hasznunkra fordítunk, hogy képesek legyünk eredményesen kommunikálni velük. Parelli módszere pedig ehhez ad nekünk egy szótárat. Ha minden szót értőn elsajátítunk belőle egészen szép beszélgetéseket folytathatunk patásainkkal. Mint minden beszélgetés, ez is személyiségenként alakítható lesz adott egyedekhez.
Úgy gondolom ez az egyik legegyszerűbb és legegyértelműbb rendszer azoknak, akik szeretnének elindulni a természetes lókiképzés útján. Kiváló alapot biztosít, amit később könnyen lehet alakítani a saját igényeinknek megfelelően, csak ezt az alapot a lehető legerősebbre kell felépíteni.

2021.05.13. Dávid Dalma
Fotó: Pixabay

Hozzászólások