A katalóniai (Spanyolország) székhelyű Marc Ferrador, a patkolás egykori szakértője azon munkálkodik, hogy végigkalauzoljon a mezítlábas lovaglás kihívásokkal teli útján. Ez nem mindig könnyű, figyelmeztet, mivel olyan állatokkal dolgozunk, melyeket fogságban tenyésztettek, fiatalon leválasztottak és korán belovagoltak. Mikor Marc hátat fordított a kovács szakmának, meggyőzte kliensei nagy többségét, hogy próbálkozzanak meg a mezítlábassággal, tehát bőséges tapasztalatot tud felsorakoztatni. Ezek sok mindent lefednek – tályogok, mikor vegyük le a patkót, hogyan védjük a patát, mikor lovagoljuk, hogyan etessük és tartsuk a lovat.
Tennünk kell valamit a patákra, hogy erősítsük őket?
Ahogy korábban említettem, nincs általános megoldás, de az állapotukat érintő mélységi analízis szükséges annak eldöntése érdekében, hogy mi a legjobb a lónak.
Gyakran speciális cipőket használunk ilyen esetekben, puha és rezgéselnyelő szilikon, vagy EVA betétekkel, vagy hab betétes pata lenyomatokat. Néhány még speciálisabb esetben használhatunk felragasztható cipőt, vagy bizonyos típusú szintetikus, felragasztható patkókat. Megfelelő, speciális ragasztókat használunk, és csak meghatározott ideig, tudván, hogy ha túl hosszú ideig használjuk ezeket a rendszereket, az gyengíti a pata jó minőségű, tömör talpi szaruképző képességét, amely nem mehet végbe a talajtól és levegőtől elzártan.
Patacipőt kellene viselnie a lónak, vagy jobb várni?
A legjobb nem eljutni erre a pontra, azaz tudni, mikor vegyük le a patkót a lóról egy jó átmenetet képezve. Szakemberként ez egy hiba, amelyet néhányszor elkövethetünk, de többször nem, mert ez a legrosszabb módja a mezítlábra váltás kezdetének.
Az eset, amelyben már benne vagyunk ebben az igen szerencsétlen helyzetben, a ló sajátosságaitól, az élőhelytől, a tulajdonos természetétől, a ló fizikai állapotától és fájdalomtűrő képességétől függ. Rosszul is elsülhet, ha csupán választunk két opció közül; időnként kombinálni kell őket, időnként pedig új stratégiát kell kidolgozni. Extrém esetekben, mikor úgy vettük le a patkót a lóról, hogy az még nem volt számára megfelelő, újrapatkolást javasoltam még néhány hónapnyi szarunövekedés elérésére, mielőtt elkezdődik a folyamat. Mivel a végső cél az életre szóló mezítlábas lét, nem aggódom a ló néhány hónapra történő visszapatkolásának hátulütői miatt.
Mennyi idő telik el, míg a ló komfortossá válik?
Azt hiszem, ezt már megválaszoltam az előző kérdésekben, de ha a ló nem javult exponenciálisan 3-5 hét alatt, meg kell hoznunk a döntést a védelemről és a ló fájdalmi ciklusának megszakításáról. Azonban ismét ki kell hangsúlyoznom, hogy nem általánosíthatunk.
Minden ló a saját életén át megtanulta a maga fájdalom-érzékelő mintázatát, és ez az, ami a mezítlábasságot olyan összetetté és különlegessé teszi az érzékenység és fájdalom témaköreit illetően.
Mik azok a tipikus hibák, amiket az emberek elkövetnek mezítlábas útjuk során?
Ami egyértelmű, az híján lenni néhánynak az alapvető és célravezető információk, szokások és erőforrások közül. Például, különféle talajú területekkel ellátott karámok megléte. A különböző szemcseméretű sóder remek szolgálatot tesz a talp letisztításában és tömörítésében. Kevés és gyakori munka, ha a lovaknak korlátozott a mozgáslehetőségük az élőhelyükön. Tartsuk tisztán az élőhelyüket, távolítsuk el gyakran a trágyát és vizeletet. Szórjuk ki a takarmányt, amennyit csak lehet, legelési lehetőséggel, nagy választékú, ősgyepes fűfélékkel. Az idősebb lovakat használhatjuk arra, hogy tanítsák azokat a lovakat, akiknek csikóként nem volt lehetősége megtanulni legelni. Kell egy tiszta és következetes pata menedzsment rendszer, legyen az professzionális, vagy autodidakta, amennyiben az helyénvaló. Szennyező anyagoktól, pl. közeli művelt területekről átszivárgó mezőgazdasági kemikáliáktól mentes, tiszta víz.
Az ezen, vagy ezek közül néhány, vagy más, itt nem kiemelt irányelvek követésében való elégtelenség problémát okozhat a mezítlábas lovak menedzselésében. Mindenek előtt, csináld meg a házi feladatod, mielőtt belekezdenél, és szerezz jó tanácsot. Világos, hogy a kapkodás a mezítlábasság ellensége, de nem szabad örökké sem várni.
Azt hiszem, a legtöbb lónál, akin láttam végigmenni a változást, a problémákat az okozta, hogy a tulajdonos döntötte el a mezítlábra váltást, vagy a bevont szakember nem volt kellőképpen felvilágosult ezen a területen. Az is igaz, hogy a tulajdonosok sokszor nem követik a szakértő utasításait, és ez is hibára vezethet. Ha nem bízol a szakemberedben, válts és találj valakit, akivel együtt tudtok dolgozni.
El kell fogadnunk, hogy vannak lovak, akiknek talán nincs meg a kapacitása arra, hogy mezítlábasak legyenek. Nagyon fontos egy szigorú értékelés készítése röntgenfelvételek használatával a csontos képletek elérésére a kérdéses lábon.
A tályogok gyakoriak a mezítlábasság korai szakaszában. El tudnád mondani, miért? És mit lehet tenni?
A tályog a mindennapi élet része a mezítlábas ló patája esetében, amelyet, amennyiben minden struktúrája egészséges, arra terveztek, hogy végtelen számú behatással birkózzon meg mindenféle talajtípusokon, minden nap. Én úgy tekintek a tályogra, mint a védelmi rendszer egy általános válaszára a talaj felől érkező behatásokra.
Gyakran vannak olyan lovaink, amelyek nyirkos talajú környezetben élnek, aztán mi kemény, köves felületeken dolgozunk velük – ez tályogot okozhat.
A lovak az átállás során hajlamosabbak lehetnek a tályogosodásra, mivel a talpi szöveti réteg és az irha még nem készültek fel eléggé arra, hogy megbirkózzanak ezekkel a behatásokkal.
Az első, amit tudnunk kell, hogy pontosan hol helyezkedik el a tályog a patában. A mezítlábas lovak tályogjainak többsége a pata hátsó területein alakul ki – a saroktámasztók, sarok, és nyír területén. Ezek nem olyanok, mint azok a nagy tályogok, amelyeket általában a rossz kovácsmunka okoz, a talp túlzott megégetésével, rosszul illeszkedő patkóval, vagy megszögeléssel.
Amikor behatároltuk a tályogot, jó praktika a jellegzetes meleg, sós vizes áztatás, valamint hogy hagyjuk a lovat olyan sokat, vagy keveset mozogni, amennyit szeretne anélkül, hogy a társai befolyásolnák.
Ha egyszer a tályog kifakad, a nyomás enyhül, és a fájdalom csillapodik, javaslok néhány munkamentes napot, hogy az esetlegesen kialakult belső sérülések is jobban gyógyulhassanak.
Mondhatjuk, hogy a tályogok nagyon sokkolóak az általuk okozott sántaságot tekintve, azonban nagyon gyorsan gyógyulnak, ha hagyjuk megérni, akárhogy is, ez egy általánosítás, és mindig létezhetnek ettől a mintától eltérő kivételek.
2018.03.13., Írta: Linda Chamberlain
Forrás: The Horse´s Hoof, Fall 2016 – Issue 64, 20-23. oldal
Fordította: Mráz Edina
