A lovak lába neuroszenzoros szerv. A ló a lábvég hajlítása és nyújtása során érzékeli környezetét, ugyanis a mozgás során az állat testében a gerincvelő és az agy folyamatosan információkat kap.¹ Az érzőidegek receptorai már a lábfej felszínnel történő találkozását megelőzően aktiválásra kerülnek a fascián (izompólyán) keresztül, ami egy olyan fontos, ám figyelmen kívül hagyott szövet, amely érzőidegrostok és receptorok gazdag hálózatával rendelkezik. Ennek köszönhetően képes reagálni és egyúttal alkalmazkodni azokhoz a hatásokhoz, amelyek a lábvéget érik mozgás során.
A hagyományos, lábakkal foglakozó kutatások és állatorvos-tudomány a fájdalomérzékelésre koncentrál, mivel úgy vélik, hogy az a lábvég sántaságával kapcsolatos információkkal szolgál. A lábfej és a lábvég is rendelkezik ugyanezeken a területeken tapintási, vibrációs és enyhe nyomásérzékelő receptorokkal, melyek információkat szolgáltatnak a környezetről a ló számára.
A lótetemek lábainak boncolása során a hátsó lábak beidegzése csupán korlátozott mértékben volt megfigyelhető, és nem derült fény arra, hogy azok milyen hatást is gyakorolnak az élő állatra. A lovak számára nem csupán a fájdalom érzet fontos, hanem egyebek közt az is, hogy állás közben miként érezhetik kényelmesen magukat.
Figyeljük meg, hogy lovunk hol áll a karámban! Amikor pihenni szeretne, a betonnal vagy aszfalttal borított kifutóra áll? Valószínűleg nem. Amikor pedig betonozott felületen van, egyik lábáról folyamatosan a másikra áll? Ennek az az oka, hogy a ló számára nagyon kényelmetlen ilyen felületen állni.²
Noha vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a testsúly folyamatos áthelyezése a vér lábból történő kipumpálására szolgáló módszer, ez az elképzelés csupán egy újabb dogma – egy olyan vélekedés, amelynek kevés tényszerű alapja van. Az emberektől eltérően a lovak lábainak vénái pumpálják ki a vért a lábfejből. A ló lábaiban található vénák tehát ténylegesen lüktetnek.
Megfelelő, illetve formálódó felületen állva a lovak nem helyezik át súlyukat az egyik lábukról a másikra.
Kísérletként próbáljanak meg harisnyában a konyhai fapadlón vagy linóleumon álldogálni anélkül, hogy megmozdulnának vagy áthelyeznék a testsúlyukat! Mi történik néhány perc múlva? Kényelmetlenül kezdik érezni magukat? Az egész gondolkodásuk kezd megváltozni? Csak egy kicsit? A legtöbbünk hasonlókat él át, mivel a kemény felületeken való álldogálás során a lábfej érintkezési felülete kisebb lesz, hasonlóan a sok nő által viselt magas sarkú cipőkhöz.
Emlékezteti ez önöket valamire?
A kisebb felszíni felület magasabb nyomást eredményez a lábfejen belül. A terhelt felszíni felületre eső súly fokozott, mivel a felületre eső terhelés és a felszín területének hányadosaként kapjuk meg az adott felszíni felületre eső súlyt, illetve nyomást. Csupán puszta biomechanikáról lenne szó? Edzőcipő vagy magassarkú – melyik a kényelmesebb?
Egy hosszú munkanap után hazatérve puha papucsba bújunk. A papucsok növelik a terhelési felszín felületét, anyaguk pedig élénkíti a lábfejek és lábszárak vérellátását.
Az élettani változások ezen sorozata pedig elkezdi megváltoztatni agyunkban a személyünkről és környezetünkről kialakított képünket. Egyre (nyugodtabbnak és?) kényelmesebben kezdhetjük érezni magunkat.
Ugyanez a folyamat játszódik le a lovak lábfejében is. Doppler ultrahangos véráramlás-mérések³ segítségével sikerült kimutatnunk, hogy a különböző tapintásérzetek és a meleg víz különböző érzetei hogyan hathatnak a víz alá helyezett lábfejek keringésére, illetve az ezen érzeteknek nem kitett ellentétes lábra is. Ezeket a hatásokat az ellentétes lábon az érzőidegek váltják ki az akupunktúrához hasonló módon, amelyek szintén azonos hatásokat közvetítenek.
Visszatérve a karámban álló ló példájához, kemény felületen az állatok néhány másodpercenként (20-30+ másodpercenként) folyamatosan egyik lábukról a másikra helyezik súlyukat, mivel kényelmetlenül érzik magukat. Amikor egy ennél könnyebben formálódó felületen álldogálnak – fűrészpor- és trágyadombokon, a karám homokos területén, gyöngykavicsos felületeken vagy füves dombokon – testsúlyukat nem helyezik át ennyire gyakran. A szerző megfigyelései alapján gyöngykavicsos területen egészen 12-15 percen keresztül nem helyezték át testsúlyukat. (Bowker, nem jelent meg)
Egy fájdalmas, akut vagy krónikus laminitisben és patairha-gyulladásban szenvedő ló esetében az idegeket a lábfejben lévő csont új elhelyezkedése ingerli, ezért helyezi át az állat a súlyát folyamatosan az egyik lábfejéről a másikra. A fájdalom enyhítése érdekében a lovat a lehető leggyorsabban a lehető legkényelmesebb helyzetbe kell helyezni, korrekciós körmölés és puhább felületek segítségével. Kezdetben gyakran egy törölközőt vagy párnaszerű felületet teszünk a lábuk alá. A törölköző valamelyest megnöveli a felszíni felületet, de ennél is lényegesebb, hogy általa a lábfej másfajta anyaggal kerül kapcsolatba. Ez viszont javítja a lábfej keringését. A patafal terhelésének faragás általi csökkentése, valamint puhább alápárnázás használata alapvető fontosságú ahhoz, hogy a ló kényelmesebben érezze magát, illetve, hogy javuljon a lábfej keringése.
A gyöngykavics (2. ábra), 10-13 cm mélyen elhelyezve (3. ábra), formálódó, ugyanakkor támasztást biztosító felszín, amely nagyon hatékonynak bizonyulhat az akut laminitisben szenvedő lovak kényelemérzetének gyors helyreállításában. A gyöngykavics és a hozzá hasonló felületek a szövetek vérellátását is javítják a lábfejen belül. A lovak kényelmesebben sétálnak és állnak az ilyenfajta felületen, lábfejüket helyesebben terhelik, amely szükségszerű a gyógyulás érdekében.
A lovak lábfején belül található számos érzékelő rendszer. A különböző érzőreceptorok által észlelt eltérő felületek ténylegesen változást okoznak a véráramlásban és az ellentétes végtagban is. Az érzőidegek olyan módon változtatják meg az érrendszeri és szöveti környezetet, hogy a módosulás pszichológiai szempontból „nyugodtabb“ helyzetként érzékelhető; ezt a nyugodtabb érzést a szövetek vérellátásában beálló változások idézik elő.
Az érzőidegek nem csupán a ló lábfejét hálózzák be, de megtalálhatóak a fasciában (izompólyában) vagy a hátsó lábat fedő laza kötőszövetekben is. Ezek az érzőidegek nem csak akkor aktiválódnak, amikor a lábfej földet ér, hanem már a levegőben is, és kontrollálják a hátsó végtagot, mielőtt a lábfej földet érne. Az érzőreceptorok ilyenfajta „előterhelési“ készenléte lehetővé teszi, hogy a ló lábfeje és a lábvége elkezdjen felkészülni azokra a terhelésekre, amik akkor következnek be, amikor a lábfej a mozgás során földet ér.
Ez az „előkészületi“ szakasz „riasztja“ az érrendszert és az idegrendszert, a nyírt és a lábvég szöveteinek és szerkezeteinek zömét a terhelési hatást megelőzően. Más szavakkal élve, a lábvég a helyváltoztatás során inkább „proaktív“, mintsem, hogy „reaktív“ vagy aktív lenne a földet érést követően. Amennyiben a mozgás során az utóbbi forgatókönyv folyamata valósulna meg, a ló sokszor félrelépne vagy megbotlana, mivel a gerincvelő reflexei és az izomkontrakciók mindig „késésben lennének.“
ÖSSZEFOGLALÁS
A folyamatban lévő kutatások egyre inkább rámutatnak arra, hogy a lovak lábfejét hogyan hálózzák be az idegek, illetve, hogy a földdel történő érintkezés hogyan aktiválja a különböző érzőidegeket és -receptorokat, milyen hatást gyakorol a vérellátásra és a komfortérzetre a járás és állás során, mind a normál állás és a mozgások során, különös tekintettel az akut és krónikus laminitis esetében.
HIVATKOZÁSOK
¹ Bowker, Robert M. Idegek, idegek, idegek: Miért is olyan fontosak a ló szempontjából? ECIR Group Inc., 2013., “NINCS TÖBB laminitis!” kiadvány, Jacksonville, Oregon állam, USA
² Ibid.
³ Ibid.
Ezt a kutatást az Amerikai Quarter Horse Tenyésztők Szövetségének, valamint az Egyesült Államok Lovas Szövetségének nagylelkű támogatása tette lehetővé.
2017.12.19., Írta: 2015., Robert M Bowker, VMD, PhD
Michigan Állami Egyetem, Patobiológiai és diagnosztikai vizsgálati tanszék, Állatorvostudományi Kar, East Lansing, Michigan, USA.
Fordította: Acsai Gabriella
Képek: Minden fénykép Robert Bowker tulajdona
