Háromévesen már sejtettem, tizenévesen már éreztem, huszonévesen pedig biztosan tudom: lovak nélkül élni lehet, de nem érdemes. Szerencsés és boldog vagyok, mert lovagolhatok, lovakkal tölthetem minden szabadidőmet. 2013 nyarán pedig nagy álmom vált valóra: munkám során is lovakkal lehetek.
A kezdetek
Háromévesen feltettek a magas lóra, melyről a mai napig nem szeretnék leszállni. Hét-nyolcéves koromban már a kaposvári lovastorna csapatban “melegítettem”, s amellett hogy kis méretem miatt ide-odapakolgattak a nagy lovastornász lányok, megtanultam vágtában a ló hátán állni és olyan magabiztosságot, egyensúlyt szereztem, hogy a család már tudta, készen állok a nagy lovas életre is.
2001-ben érkezett első családtagunk Szikra, a kis arab kanca, aki megtanított lovagolni. A fajtájára jellemző pörgőssége, szépsége, intelligenciája annyira magával ragadott, hogy el sem tudtam képzelni más fajta lovat magamnak. Így hát idővel gyarapodott is a kis lócsalád, édesapámmal még négy arab csikót segítettünk világra és neveltünk fel, egy ló pedig később csatlakozott hozzánk. Mindegyikük meghálálta, hálálja, hogy családtagként szeretjük őket, mindent megtesznek értünk, ahogyan mi is mindent megteszünk értük. Jelenleg négy lovunk van, ők boldogítanak minket.
Arab lovakhoz méltóan a távlovaglást választottuk sportunknak, több távlovas versenyen is részt vettünk, eredményesen. Távlovaglásból rajtengedély vizsgát is tettem. A verseny lassan átalakult hobbivá, a lovastúrázásban, a hosszú terepekben, hintózásokban több örömöt lelek a mai napig is.
.jpg)
Távlovaglás – ügyességi versenyek – lovagi torna – vágta
A képen látható, első csikónk Naylah és én nagyon egymásra találtunk, a távlovas versenyeket sorra nyertük, majd ezeket felváltották az ügyességi versenyek, ahol bebizonyosodott, ez a ló mindent megtenne értünk. Gyorsaságával és ügyességével 20-30 ló sem tudta felvenni a versenyt, éveken át nyertük az efféle versenyszámokat.
Naylah arra is vevő volt, hogy Ausztriában fellépjek vele, mint lovagnő. Kard helyett zászlót ragadva “viaskodtunk” egy csapat lovaggal többezer ember előtt. Felejthetetlen élmény.
Kitartását, gyorsaságát felfedezve, úgy döntöttünk kipróbáljuk a Nemzeti Vágtát is. A 2012-es Kaposvári Vágtán még kóstolgattuk a lehetőségeket, harmadik helyezésünk arra biztatott, hogy a következő évben is nevezzünk be. Várda színeit képviseltük és ritka de elmondhatom, hogy a ló valóban várdai, így az egész település szívből szurkolhatott nekünk.
Ennek, és Naylah hihetetlen kitartásának köszönhetően a 2013-as Kaposvári Vágta előfutamát megnyertük, a döntőn orrhosszas másodikként pedig feljutottunk a budapesti Nemzeti Vágtára. Ott már a tapasztalatszerzés és balesetmentes helytállás volt a cél, a ló mentális és fizikai épségének megóvása mindennél fontosabb volt, hiszen családtagról beszélhetünk.
Naylah sokoldalúságát mi sem bizonyítja, hogy végül fogatlóként teljesedett ki, fiával kettesben jelenleg is a hintót húzzák édesapám gyeplőjében. Én pedig a hátas lovakra koncentrálva, jelenleg 6 éves Buján lovunkat és 12 éves Djamilánkat lovagolom, amint időm engedi. Ők segítenek kikapcsolni, lecsendesedni a nagy budapesti forgatag után, hogy aztán feltöltődve, boldogan vághassak neki ismét a fővárosi kalandoknak.
2001 óta lótartóként, aktív lovasként rálátásom nyílt a lótenyésztés, lónevelés, lótakarmányozás, versenyek területére, így szívesen írok, kutatok és segítek a lovasoknak a Lovasok.hu-n mint szerkesztő, ezekben a témákban.
2010-ben azzal a biztos tudattal kezdtem meg tanulmányaimat az Óbudai Egyetem kereskedelem és marketing szakán, hogy ott szerzett tudásomat a Lovasok.hu-nál szeretném kamatoztatni. Így is lett. Frissen szerzett marketing tudásommal és lovas múltammal 2013-ban lelkes gyakornokként kezdtem karrierem Magyarország piacvezető lovas honlapján. 2014-től fogva pedig hivatalosan is a szerkesztők tagjaként boldogan vetem bele magam nap mint nap a lovak online világába.
2016.06.25. Horváth Annamária, Lovasok.hu
Frissítve: 2022.08.06.
