Az ősember pontosabban ábrázolta a négylábúak járását,
mint a modern művészek 

Horváth Gábor, az ELTE Természet-tudományi Kar biológiai fizika tanszékének kutatója és csapata 1000 őskori és modern kori műalkotást elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a felső paleolit kor "barlanglakói", akik 10-50 ezer évvel ezelőtt éltek, jobban ábrázolták a négylábú állatok járását.

A négylábú állatok járása meghatározott mintát követ: először a bal hátsó láb érinti a talajt, majd a bal első, ezt követi a jobb hátsó láb, végül a jobb első lábuk ér a talajhoz. A sorrend minden fajnál azonos, csak a mozgás sebessége változik. Ez az egyszerű mintázat azonban sokáig elkerülte a művészek figyelmét. Horváth és csapata úgy találta, hogy az anatómiakönyvekben lévő ábrázolások közel kétharmada (63,6 százaléka) lehetetlen járásmódot mutat be. A játéknak készült lovak, oroszlánok, tigrisek és más négylábú állatok felét találták hibásnak, de még a természettudományi múzeumokban lévő ábrázolások mintegy 41 százaléka is tévesnek bizonyult.

Elképzelhető, hogy a történelmi korok művészei inkább egymást másolták, mint a természetet. A kőkorszaki ember azonban úgy tűnik, hogy inkább saját megfigyelésére alapozta az ábrázolást, hiszen az 54 százalékos pontossága messze jobb arány a véletlenszerűnél (73,3%).

Az a tény, hogy a tudományos igényű járásábrázolások körében igen magas, 41,1–63,6%-os a hibás esetek hányada, arra utal, hogy sokszor másolással keletkezhetnek: az újabb állatanatómia-könyvek írásakor a szerzők vagy módosítás nélkül átvesznek néhány ábrát korábbi könyvekből, vagy ezekhez hasonló fázisban ábrázolják az állatok járását. Hasonló jelenség léphet föl a múzeumi állatpreparátorok körében is.

Az 1880-as években Eadweard Muybridge fotográfus volt az első, aki mozgó képeken mutatta be, hogyan járnak a lovak és más négylábúak. Horváth és munkatársai ezért három időszakaszra bontották vizsgálódásukat: a prehisztorikus művészetre, a Muybridge előtti történelmi korok művészetére és a Muybridge munkája utáni időszakaszra.

Eadweard Muybridge és egyik fotósorozata

Muybridge munkássága előtt az őskor utáni járásábrázolások hibarátája 83,5% volt, amely érték 57,9%-ra csökkent Muybridge után. E 25,6%-nyi csökkenés logikus módon feltételezhetően Muybridge munkáságának a képzőművészekre kifejtett pozitív hatásaként magyarázható. A Muybridge után készített festményeknél, rajzoknál, domborműveknél és szobroknál a fényképezési technika rohamos és egyre széleskörűbb elterjedése is befolyással lehetett a művészeti járásábrázolások hibaarányának jelentős csökkenésére.

A, B- Leonardo Da Vinci rajza C, D- A lehetséges helyes ábrázolásmódok

Kiderült, hogy a négylábúak ábrázolásának 41,1−63,6%-a hibás, a kereskedelemben kapható játék állatfigurák hibaaránya pedig 50%-os. Mindent egybevetve, a vizsgált összes eset 46,6%-a hibás.  A 307 vizsgált járásábrázolás eseteinél jóval kisebbnek (46,6%) adódott a hibaarány annál, ami véletlen esetben előfordulhat (73,3%), ami arra utal, hogy a szóban forgó szakembereknek mégis van némi ismerete a helyes négylábú járásábrázolásokról.  A lovas szobrok járásábrázolásának 65,5%-os hibaaránya csak 0,4%-kal haladja meg a festmények, grafikák és domborművek járásábrázolásainak 65,1%-os hibarátáját. A leggyakoribb hibafajták a lovas szobroknál, a festményeknél és rajzoknál, illetve a domborműveknél eltérőek.  Még az anatómiában jártasnak tartott Leonardo da Vinci lóábrázolása is téves, mert az állat jobb hátsó és bal első lába a talajon van, miközben a másik két lábát felemeli.

2012.12.11. Bódis Bernadett, Lovasok.hu
Forrás:Origo, Livescience.com, PlosOne