keresés a lovardák között


 

Lótakarmányozás - Szakirodalom

A lótakarmányozás másik oldala
A lótakarmányozásban használható takarmány alapanyagok
Fehérje igények NRC 1973
Fehérjehasznosítás 
Hogyan kerüljük el a kólikát
Hozamfokozók és gyógyszerek használata a lótakarmánygyártásban
Ló ásványok
Lóenergetika
Sportlovak hivatalos doppingolása

Írta: Reischl Sámuel
Forrás: www.lotakarmanyozas.hu 
 

A lótakarmányozás másik oldala
Teljesítmény és a környezet kapcsolata

Dr Don Topliff munkája nyomán   Texas A’M University

Nagyon érdekes cikket szeretnénk megosztani az olvasókkal, az amerikai Texas University egyik kiadványából merítettük. Ebben merőben eltérő oldalról közelítik meg a lótakarmányozást: nem a ló oldaláról, hanem a környezetére tett hatások felől. Azért gondoltam erre a cikkre, mert így mindenki láthatja, hogy mennyivel előrébb tartanak a fejlett országok a lótakarmányozás tekintetében is, de mindennek ellenére lemaradásunk talán nem is olyan nagy baj. Ha az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni, akkor senki számára sem kérdéses, hogy környezetvédelmi szempontból hagynak a legtöbb kívánnivalót maguk után a volt Kelet- Európai blokk országai. Ezt most biztosan sokan nem értik. Arról van szó, hogy az állatokkal feleslegben megetetett takarmányok kiürülnek a ló szervezetéből, és ez - egy nagy létszámú állattartó telepen jelentős környezeti kártételt tesz.

Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége a közeljövőben le akarja csökkenteni azt az állatlétszámot, ami felett koncentrált ipari állattartó telepnek minősít egy ménest. Eddig ez a szám 500 ló volt, ezt kívánják 150- re csökkenteni. Más gazdasági állatfajoknál ez nem újkeletű probléma, rendkívül szigorú környezetvédelmi előírásokat kell betartaniuk, melyek jelentős beruházásokat igényelnek. Vannak ezen szabályozások közt ésszerűek és teljesen értelmetlenek.

A lovasok álláspontja ( az USA-ban ) teljesen érthető, mely szerint maximálisan takarmányozott lótól lehet csak a legjobb eredményt elvárni. Senki sem akar olyan takarmánykeveréket etetni, mely elveszi az esélyt az állattól, hogy genetikai képességeit teljes körűen kiaknázhassa.
 Nagyon sokan például felemelik a takarmányadag fehérjetartalmát, ha a ló edzeni kezd, holott nem bizonyított tény, hogy mennyire nő a ló fehérjeigénye a munkával. Az viszont igen, hogy a feleslegben etetett fehérje energiát von el a szervezettől – a munkavégzés terhére. Valójában a takarmányadag egységre vetített energia tartalmát kellene emelni, amit akár a fehérjetartalom csökkentésével is el lehet érni. Így kisebb a nitrogén ürítés, amivel csökken a környezeti ártalom. Egy amerikai felmérés szerint az átlagos USA takarmánykeverékek az NRC ajánlás ötszörösét tartalmazzák rézből, de ugyanez elmondható a cink, kalcium, foszfor és mangántartalomról is.
 ( Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az amerikai NRC szabvány, mely az összes gazdasági állatfaj szükségleteit megadja – ideális környezeti tényezők mellett is túl alacsony. )
Szükséges az ilyen magas ásványi anyag tartalom ?
Valószínűleg nem, nem lenne szabad engedni ilyen takarmánykeverékek gyártását. A takarmányosoknak meg kellene változtatni az elképzeléseiket. A teljesítmény optimalizálása mellett a környezeti kártétel minimalizálása legyen a cél. ( Itt jegyzem meg, hogy a ló nem szarvasmarha, ahol nem a maximális tejtermelés, hanem a folyamatosan magas termelés a cél. A lovasoknál  a versenyen - egy szint felett nem a részvétel -  hanem a győzelem a cél, azaz a maximális teljesítmény. )
A lovak legnagyobb környezeti kihatása a nitrogén, az ásványi anyagok és a bélben elő baktériumok ürítése.
A nitrogén a szervezetből egyrészt a vizeleten keresztül karbamid, másrészt a trágyában fehérje formájában távozik. A karbamid könnyen alakul ammóniává, mely mérgező gáz. Egészségkárosító hatású mind a lóra, mind az emberre. ( Ki nem volt még olyan istállóban, ahol csípte a szemét az ammónia ?) Ha verseny előtt a lovakat rosszul szellőztetett istállóban tartjuk, akkor garantáltan romlani fog a teljesítményük. A kibocsátott fehérje könnyen bomlik le nitráttá, mely az esővel a talajba kerülve szennyezi a vizeket. Ennek a maximált mennyisége 10 ppm. A trágyát, ha a növénytermesztésben akarjuk hasznosítani, akkor nitrogént kell hozzáadnunk, mert túl alacsony a nitrogén : foszfor aránya. A trágyában a nitrogén kötött formában van jelen, ami miatt nem igazán hozzáférhető a növényeknek.
A trágyában található ásványi anyagok közül kétségtelenül a foszfor van jelen a legnagyobb mértékben. A foszfát formában lévő foszfor vízoldékony, így a felszíni vizekbe kerülve komoly algásodást okozhat. Az algák elszaporodásával csökken a víz oxigén tartalma, ami megnehezíti és károsítja az egyéb vízi élőlények életét. Az USA-ban sok helyütt a talaj foszfor tartalma az elkövetkezendő 100 évre elegendő lenne a növények növekedéséhez. A réz és cink nagyon sok vízi mikroorganizmus számára mérgező.
A nátrium főleg a vizelettel ürül, ami miatt a felszíni és egyéb mélyebben fekvő vízrétegek gyakorlatilag ihatatlanul sóssá válnak, válhatnak. 
A trágyában található baktériumok  a legveszélyesebbek az emberre. Az E. coli és szalmonella fertőzés komoly veszélyt jelentenek. Egy kutatás kimutatta, hogy a lovak 80 % - a hordozza a szalmonellát és ezek 20 % - a üríti is. Nagyon komoly baktérium szűrő berendezéseket kellene a jövőben mindenhol beépíteni az ivóvízrendszerbe, ha ezt a problémát másképp nem sikerül orvosolni.

A lehetséges megoldások:

Először is a takarmányosoknak a lehető legpontosabban meg kellene határozniuk a lovak szükségleteit, különös tekintettel a növekedés és munkavégzés fehérje és ásványi anyag igényeire. Nagyon fontos lenne megbízható emésztési kísérletek végezni a pontos felszívódás mértékének meghatározására. Mindezidáig csak elenyésző számban készültek ilyen kísérletek más állatfajokhoz képest. Javasolják a fitáz enzim, szerves mikroelemek és ammónia megkötő anyagok használatát. Mindezek együttes használatával csökkenthető lenne a környezeti kártétel.

Továbbá a takarmányosoknak el kéne kezdeniük olyan takarmány keverékeket gyártani, melyek tudományos ismeretekre, nem pedig a marketingre támaszkodnak.

Gondolom mindenki egyetért azzal, hogy Magyarországon ez a probléma még nem létezik. Itt még nagyon kevesen takarmányozzák lovaikat maximálisan, épphogy megkapják azt a napi takarmányadagot, amitől nem fogynak le ( tisztelet a kivételnek ). Ettől függetlenül szerintem ez egy nagyon tanulságos cikk, mely előrevetít egy lehetséges problémát és megoldásokat is kínál. A gondolatébresztésen túl szerettem volna rávilágítani arra, hogy ésszerűen próbálja meg mindenki takarmányozni lovait, ne a pillanatnyi divathullámokhoz alkalmazkodva. A lótakarmányozás olyan mint a magyar foci, mindenki nagyon ért hozzá, bár érveiket nem tudják alátámasztani.  Mint az a cikkből is kiderül, a feleslegben etetett táplálóanyagoktól lovunk nem lesz jobb. Szervezete nem tud vele mit kezdeni, kiürül – ezáltal csak pénzkidobás lesz az egész.

Szerintem érdemes mindezen elgondolkozni.

Reischl Sámuel
Agrokomplex Central Soya RT

Ugrás a lap tetejére

A  LÓTAKARMÁNYOZÁSRÓL,  CSINÁLD MAGAD SZELLEMBEN

Ahogyan azt előző számunkban megígértük most a lovak takarmányozásánál használatos takarmány alapanyagok beltartalmi adatairól közlünk néhány táblázatot. A teljesség igénye nélkül készült a táblázat, hiszen akkor több tíz oldalon keresztül csak erről lenne szó. Mégis úgy gondolom, hogy segítségül szolgálhat annak a lótartónak, akinek nem áll rendelkezésére nagy szakirodalmi háttér, de szeretné lovának takarmányadagját a lehetőségekhez képest szakszerűen összeállítani. Ezen adatok birtokában bárki össze tud állítani egy viszonylag jó takarmányadagot. Ez  minden összetevőjében nem lesz tökéletes, de mégis a legfontosabb tényezőket könnyen figyelembe tudja venni. Ha valaki ettől pontosabb és szakszerűbb takarmányadagot szeretne összeállítani, akkor keresse az Agrokomplex Central Soya RT lótakarmányozási szakértőjét.

A lótakarmányozásban használatos takarmány alapanyagok beltartalmi adatai:

 

Megnevezés 

Emészthető Energia MJ/ kg 

Nyersfehérje g / kg 

Lizin  g / kg

Zab

12,2

91

3,3

Kukorica

16,2

91

2,5

Árpa 

13,3

97

2,7

Búza 

14,4

130

4

Extrahált Napraforgódara 

10,9

452

16,8

Extrahált Szója dara 
44 %-os 

13,2

445

28,7

Sárgarépa 

1,8

12

-

Napraforgó olaj

38

-

-

Réti széna

6,7

80

-

Lucerna széna

7,8

150

7,9

Búza szalma

4,1

37

-

Zab szalma

4,2

39

-

Rozs szalma

3,9

43

-

   
 Az abrakféléknél  a beltartalmi adatok átlagos minőségű alapanyagokra  vonatkoznak, eltérés lehet + - 10 %.

A különböző korú és hasznosítási típusú lovak napi takarmányadagjának fehérje-energia aránya   :
A mellékelt ábrán a mértékegységek ugyan nem összehasonlíthatóak, de mégis egy nagyon fontos irányszámot kapunk.
( A fehérje g-ban ,az emészthető energia MJ-ban kifejezett )

3 hónapos csikó 12:1
6 hónapos csikó 11,8:1
12 hónapos csikó 11,5:1
24 hónapos csikó 11,2:1
 
Létfenntartás 10,5:1
Vemhes kanca 10,2:1
Szoptatós kanca 11,9:1
Sportló, könnyű munka 10:1
Közepes munka 9,8:1
Nehéz munka 9,6:1

A lovak várható szárazanyag felvétele testtömegük százalékában kifejezve :

 

Kifejlett lovak

Szálas 

Abrak 

Összes

Létfenntartás

1,5-2,0 

0-0,5

1,5-2,0

Kancák, kései vemhesség  

1,0-1,5

0,5-1,0

1,5-2,0

Kancák, korai laktáció 

 1,0-2,0

1,0-2,0

2,0-3,0

Kancák, kései laktáció 

1,0-2,0

0,5-1,5

2,0-2,5

Munka lovak   

Könnyű munka 

1,0-2,0

0,5-1,0

1,5-2,5

Közepes munka 

1,0-2,0

0,75-1,5

1,75-2,5

Nehéz munka

0,75-1,5

1,0-2,0

2,0-3,0

Csikók

3 hónap

1,0-2,0

2,5-3,5

6 hónap

0,5-1,0

1,5-3,0

2,0-3,5

12 hónap

1,0-1,5

1,0-2,0

2,0-3,0

18 hónap

1,0-1,5

1,0-1,5

2,0-2,5

24 hónap

1,0-1,5

1,0-1,5

1,75-2,5


Reischl Sámuel
Agrokompex Central Soya RT

Ugrás a lap tetejére

Az 1973-as NRC a következő ajánlást adja a lovak takarmányadagjának fehérjetartalmára vonatkozólag :

500 kg-os kifejlettkori élőtömeg mellett :


Életkor

Testtömeg kg

Takarmány fehérje tartalma 

3 hónapos

110

19%

6 hónapos

225

13,4%

12 hónapos

325

12,3%

18 hónapos

400

11,3%

42 hónapos

500

10%

600 kg-os kifejlettkori élőtömeg mellett :

 

Életkor

Testtömeg kg

Takarmány fehérje tartalma 

3 hónapos

140

18,6%

6 hónapos

265

13,9%

12 hónapos

385

12,2%

18 hónapos

480

11,1%

42 hónapos

600

10%


   
Felnőtt lovak létfenntartás : 10,0 %
Vemhes kanca : 11,5 %
Szoptatós kanca : 13,0-13,5 %

Ugrás a lap tetejére


Új fehérje hasznosítási rendszerek és aminosav szükségletek

(Forrás : Alltech Third Annual Equine School, Fort Worth, TEXAS 2000. Október)
írta és szerkesztette Reischl Sámuel  Pete G. Gibbs és Gary D. Potter 2000 – es munkája nyomán  (Texas, A, M University )

1. A lovaknak nem fehérje szükségletük van, sokkal inkább olyan aminosavakra van szükségük, melyek emészthető formában jelen vannak a táplálékban.

2. Ez azért nagyon fontos, mert hiába hisszük, hogy minden tekintetben kielégítettük lovunk szükségleteit / aminosavakban is /, ha ezeket a táplálóanyagokat nem képes megemészteni.

3. A fehérje az, amiről már majdnem minden lótulajdonos hallott, mert sokan e szerint osztályozzák a különböző lótápokat és koncentrátumokat / 14-20 % /.

4. A fehérjéről bizonyított tény, hogy etetett mennyisége jelentősen befolyásolja a növekedést illetve a tejtermelést.

5. A legújabb kutatások szerint a lónál a Treonin a második limitáló aminosav a lizin után.

6. Nagyon sok ló fehérjeigénye a napi adaggal maximálisan kielégített, mégis több aminosavban hiányosan takarmányozottak.

7. Más lovaknál, melyek csak tömegtakarmányokon nőnek fel, közepes növekedési ütem mellett, szinte minden tekintetben kielégítettek szükségleteik.

8. Ezen dolgok magyarázataként a következő gyakorlati dolgokat kell figyelembe venni :
- A felszívódás pontos helye
- A takarmány összetevők pontos beltartalmi paraméterei és biológiai értékük.
- A fehérje bevitel pontos mennyisége
- Az etetések gyakorisága
- A különböző takarmányok áthaladási ideje  az emésztő traktuson.

9. Nagyon sok tényező befolyásolhatja a nyersfehérje emészthetőségét, legfőképpen a takarmánykeverékek energia, rost és aminosav garnitúrája, mindezek miatt sosem szabad emészthető nyersfehérjével számolni a lovaknál, csak nyersfehérjével.

10.  A következő kísérletet végezték el:
- Éves csikókat 360 kg-os testtömeg mellett naponta kétszer takarmányozták
- 60:40 % volt az etetett zab és lucerna egymáshoz viszonyított aránya, naponta a testsúly 2,5 %- ban etetve.
- Az NRC szabvány figyelembevételével mind a fehérje: energia, mind a lizin: energia igények tökéletesen ki lettek elégítve.

 

Megnevezés 

Fehérje%

Lizin%

Zab, 60 %-ban 

56

48

Lucerna széna, 40 %-ban 

62

66

ÖSSZESEN

118

114

 
11. Az 1989 -es NRC 60 %-os átlagos fehérje emészthetőséggel számol. Farley 1995-ös kísérletében arról számolt be, hogy a zab emészthetősége 53,9 %, míg a lucernaszénáé csak 21 % a vakbélben. Ezáltal ha a ténylegesen felszívódott táplálóanyagokat vesszük lajstromba, akkor a következő képet kapjuk.

 

Megnevezés 

Felszívódott Fehérje%

Felszívódott Lizin%

Zab, 60 %-ban 

72,9

62

Lucerna széna, 40 %-ban 

31,3

33

ÖSSZESEN

104,2

 95*

12. Ezen az ábrán jól látható, hogy hiába etettünk meg az igénynél 14 % -al magasabb lizint, ha a felszívódás csak 95 %-os. Hiába tartalmaz a lucerna széna kétszer annyi lizint, mint a zab, ha a felszívódás csak 33 % -os a vékonybélben. Így a kielégítettség nem áll fenn, közel 20 % lizint „ elvesztettünk” .
 
13. A következő kísérletben a zab és a lucerna széna hasznosulását hasonlították össze a takarmány keverékkel és lucerna szénával etetett lovak fejlődésével.

14. Az eredmény meglepő !

15. Mindkét kísérletben az NRC szabvány szerinti maximális szükségleti normákat vették figyelembe, sőt még a zabos takarmányadaggal is 115 % -os fehérje és 107 % -os lizinszintet értek el.

16. Mérés 1. csoport, zab + lucerna széna 2. csoport, takarmány keverék + lucerna széna
Napi testtömeggy. (kg ) 0,64      0,57
Marmagasság ( cm )    5,00       6,40
Zsírképződés ( cm )     0,42        0,22

Tehát az 1. Csoportban a csikók kisebb növekedési ( marmagasság ) értékek     mellett, nagyobb napi testtömeg gyarapodással kétszer annyi zsírt halmoztak fel szervezetükben, míg a magasabb fehérje : energia és a magasabb lizin : energia arányt biztosító takarmány keverékkel takarmányozott csikók magasabbra nőttek a kísérlet alatt, ugyanakkor vékonyabb „ szalonnát” növesztettek. ( 0,42 cm vs. 0,22 cm ). Mindemellett hangsúlyozzuk, hogy több mint 10 % -al kisebb volt ezen csoport napi testtömeg gyarapodása.

17. Egy takarmányadag összeállításánál semmiképp sem elég csak az NRC szabvány értékeit kielégíteni. Inkább takarmánykeveréket kell etetni, ami megfelelő mennyiségben emésztődik a vékonybélben.

18. A kísérleti eredmények ellenére az is előfordulhat, hogy okszerűen összeállított takarmánykeveréken és szénán felnőtt csikók valamilyen aminosavban hiányt szenvednek, míg a folyamatosan legelő lovak, melyek semmilyen kiegészítésben nem részesülnek, minden aminosavból eleget vesznek fel. Tehát a folyamatosan az állat rendelkezésére álló takarmányból sokkal jobb az emésztés hatásfoka, hiába etetjük ugyanazt a táplálóanyag összetételt abrakfélékkel egy nap kétszeri alkalommal.

19. A vékonybélben a takarmány csak 70,4 – 85,7 percig tartózkodik, emiatt nagyon könnyű túlterhelni, és ezáltal rontani az emésztés hatásfokán. Ez azt jelenti, hogy abrakon tartott csikóknál behatárolt, hogy mennyi fehérjét képesek egy „ adagból” megemészteni és feldolgozni. Pónikon végzett kísérlet szerint, ahol szójára alapozott takarmány keveréket etettek egy nap négyszeri alkalommal, egy bizonyos szint után nem nőtt a felszívódott N mennyisége.
Túlterhelődött az emésztőtraktus !


20. A végső következtetést a következőképpen vonhatjuk le :

Egy etetésnél se etessünk meg lovunkkal 250 grammnál több nyersfehérjét. Ez azt jelenti, hogy egy jól összeállított takarmánykeverékből egy 400 kg testtömegű csikóval semmiképp ne etessünk meg 2 kg -nál többet egy alkalommal, mert nincsen semmi értelme. Ez egy 8 % körüli fehérje tartalmat feltételez a takarmánykeverékben 2 kg -nál.

Ha a lehetőségekhez képest leggyorsabb, legerősebb növekedés a cél, akkoris elég egy 14 % fehérjetartalmú, 12 MJ / kg emészthető energia tartalmú takarmánykeveréket etetnünk a testtömeg maximum 1,5 % -ban, háromszori alkalommal naponta. De minél többször etetünk egy nap, annál jobb a takarmányok hasznosulása.
Egy csikó, ha ad libitum legelhet, akkor 13 órán át eszik egy nap, így a legjobb a takarmány hasznosulása.

Ezért etette 150 évvel ezelőtt  Szécheny naponta hétszer lovait, nem pedig kétszer. ( Lehet, hogy ő már mindezt tudta ? ) 

Reischl Sámuel

Ugrás a lap tetejére
-------

Hogyan kerüljük el a kólikát ?
Mit tehet a lótulajdonos ?

A legveszélyesebb és legköltségesebb ló megbetegedés a kólika. Miért ilyen nagy probléma a kólika, és mit tehetünk ellene ?
A válasz ezekre a kérdésekre valószínűleg a ló  emésztőtraktusának felépítéséből és annak működésének megértésében rejlik.
Megfelelő takarmányozással, ami illeszkedik a ló emésztőrendszeréhez és a tápanyagok felszívódásának módjához, jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának veszélye.
A rajz a ló emésztőrendszerét mutatja. Elsőként, A-val jelölve a meglehetősen kicsi gyomor, utána a hosszú és kanyargós vékonybél ( B ). A gyomor és a vékonybél az, ahol a fehérjék, zsírok, vitaminok és ásványi anyagok jelentős része emésztődik és felszívódik.
A vékonybél után következik két igen jelentős szerv. A vakbél ( C ) és a vastagbél ( D ). Ez a két része az emésztőrendszernek azért fejlődött ki, hogy a ló túlélje a magas rosttartalmú étrendet. Közel 100 liter folyadékot és több milliárd baktériumot tartalmaznak ezek a bélszakaszok, melyek enzimeket termelnek többek között – amelyek segítenek feltárni és fermentálni a rostot.
A ló emésztőrendszere folyamatos takarmányfelvételre és magas rosttartalmú takarmányra rendezkedett be. A takarmány gyorsan áthalad a gyomron és a vékonybélen, majd a vakbélben és a vastagbélben tovább időzik, ahol baktériumok segítségével erjesztődik meg. Ez a típusú emésztés azért alakult ki, mert a lovak gyakran csak rossz minőségű, rostban gazdag de nagy mennyiségű takarmányhoz jutottak. Ez ideális a vadon élő, illetve a rideg tartásban tartott lovaknak, ahol ugyan nem túl tápanyag dús, de annál nagyobb mennyiségű legelőfű / széna áll rendelkezésre.
A ló emésztőrendszere rosszul tervezett, különösen a nagy mennyiségű és koncentrált takarmányok felvételét tekintve. Magas abrak adagok esetén a gabonafélék gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélen. Gyakran kevesebb mint a 60 % -a emésztődik meg ez idő alatt az abrakféléknek. A takarmány ilyen magas energia és fehérjetartalommal érkezik a vakbélbe és a vastagbélbe, ahol tejsavas erjedés kezdődik, ami lecsökkenti a pH-t , ezzel rengeteg baktérium és protozoa pusztulását okozva. Ezek a baktériumok nem csak kárba vesznek, de toxinok is képződnek, ami kólikához vezet.
Néhány jó tanács, melyek betartásával jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának a veszélye.
· Végezzünk folyamatosan féregtelenítést. Az emésztőrendszeri paraziták gyakran okoznak kólikát.
· Biztosítsunk mindig elegendő rostot a takarmányadagban. Minimum 1 kg szénát etessünk 100 testtömeg kg-onként. Magasabb szálas arány tovább csökkenti a kólika veszélyét.
· Növeljük az etetések számát. Többször keveset enni a humán étrendben is tanácsos. Ezt a lovaknál se felejtsük el. Ne etessünk egy alkalommal egyszerre 2,5 kg-nál több abrakot.
· Etessünk alternatív energiaforrásokat.  Sokszor a feltáratlan energia tartalom a kólika kiváltója. Próbáljunk zsírt, vagy szárított répa szeletet etetni energia forrásként.

Ne felejtsük el, hogy a kólikát legtöbbször az ember okozza. Ha sikerül olyan takarmányozási kultúrát kialakítani, ami a lehető legközelebb áll a természetes takarmányozáshoz, akkor ki lehet  kiküszöbölni a kólikát. Állandó, változásoktól mentes étrendet biztosítsunk, ami garantálja a bélbaktériumok sértetlenségét.

Reischl Sámuel
Lótakarmányozási tanácsadó

Ugrás a lap tetejére


Hozamfokozók és gyógyszerek használata a lótakarmánygyártásban

Salinomycin    maximum 125 mg / nap

Vas 1250 mg
Jód   4 mg
Kobalt  10 mg
Réz   35 mg    Mindenkori szárazanyag tartalomra
Mangán   250 mg   vonatkoztatva  mg / kg
Molibdén   2,5 mg
Szelén  0,5 mg
Cink   250 mg

Monenzin – nátrium   Rumensin – 100 gyógypremix   Lovaknak egyáltalán nem
Szalinomycin – nátrium   Salocin 120 gyógypremix     Lovaknak egyáltalán nem
Narazin    Monteban – 100 gyógypremix                      Lovaknak egyáltalán nem
Szalinomycin – nátrium  Sacox  120 gyógypremix       Lovaknak egyáltalán nem
Maduramycin – ammónium Cygro gyógypremix          Lovaknak egyáltalán nem
FVM értesítő  25 / 1996. Sz. rendelet

GYÓGYSZEREK :

Apralán – kolistin        -- nincs adat
Lincomycin               -- lovaknak egyáltalán nem adható
Tiamulin          -- nincs adat
Ecostat           -- nincs adat
Philasul          -- nincs adat
Amoxicillin           -- nincs adat
Tiamulin           -- nincs adat
GYÓGYSZER KÓDEX

Lóásványok

Megnevezés Mennyiség
Ca 0.2-0.6
P 0.15-0.3%
Mg 0.1%
K 0.27-0.4%
Na 0.1-0.3%
S 0.15%
Fe 40mg/kg
Mn 40mg/kg
Cu 10mg/kg
Zn 40mg/kg
Se 0.1mg/kg
I 0.3mg/kg
Co 0.1mg/kg
A vitamin 2000IU/kg
D vitamin 300-800IU/kg
E vitamin 50-80 IU/kg
Thiamin 3-5mg/kg
Riboflavin 2 mg/kg

Ugrás a lap tetejére


LÓENERGETIKA
Teljesítményre takarmányozás

A versenyló számára a legfontosabb táplálóanyag az ENERGIA.
Persze az energia önmagában nem táplálóanyag, sokkal inkább a takarmánynak az a potenciálja amit a szervezet képes munkavégzésre fordítani.
A "lóenergetikát"  két részre kell osztani;
Az első fejezet, hogy hogyan hasznosítja a takarmány energiatartalmát a ló, ill. milyen munkavégzéshez milyen típusú energiaforgalom párosul.
A második fejezetben arról írunk, hogy milyen sok módozata van a takarmánykészítésnek, a különböző takarmányokból milyen energiát képes a ló fejleszteni.

1. A munkavégzés energiaforgalma.

A lovak egyetlen termelő tevékenysége a munka, a versenyzés.
( ill. a tenyésztés, de most nem róluk van szó.)
Vannak rövidtávon versenyző, rendkívüli sebességet elérő lovak és hosszútávon, közepes tempóban dolgozó állatok.
Mindezen tevékenységek mozgatórugója ugyanaz, mégpedig az, hogy a szervezet miként képes a takarmányokban rejlő kémiailag kötött energiát mozgási energiává alakítani.
A munkakapacitás azon múlik, hogy mekkora a szervezet energia "potenciálja".
Egy molekula az Adenozintrifoszfát (ATP) az izom kontrakcióért. Az ATP - képzés legegyszerűbb formája a kreatinfoszfát (CP) hasadása. Azt azonban tudni kell, hogy a szervezet csak nagyon kis mennyiséget képes mindezekből raktározni, a munkavégzéssel a készletek nagyon hamar kimerülnek.
Hosszantartó munka nem lenne lehetséges ha nem lenne módja ugyanakkora mértékben előállítani ATP - t, mint amekkora mennyiségben a szervezet felhasználja azt.

Két különböző folyamat szolgálja ezt a célt:

Oxidatív foszforiláció:
Lebontja a takarmány különböző alkotóit (szénhidrátokat,zsírokat,fehérjéket) oxigén bevonásával. Tehát ez az aerob folyamat.

Glikolízis:
Lebontja a glükózt vagy glikogént laktáttá. Ez a folyamat nem igényel oxigént. Tehát anaerob.

A szervezet ha nem dolgozik akkor is igen jelentős mennyiségű ATP-t igényel a testfunkciók ellátásához. A munkával az igényelt mennyiség megsokszorozódik.

Ahhoz. Hogy ezt a különbséget érzékelni tudják, készítettünk egy grafikont, ezen ábrán a
100 % - annak a telivérnek az energiaigénye jelzi, aki 1200m 1,12 s alatt fut le. Ha ez a ló a boxban áll és eszik , akkor ezen a skálán 1,7-t tesz ki.
Ezt könnyedén fedezi az aerob folyamat.
Ha ugyanez a ló elkezd könnyedén ügetni, körülbelül 200m/s-es tempóban, akkor az energiafelhasználás 23-ra emelkedik ezen a relatív skálán. Ezen a szinten az ATP termelés még mindig kielégíthető aerob úton, bár lehet, hogy már részlegesen belép a szénhidrátlebontás is.
Egy 540m/s-es galopptempó esetén 55-re ugrik az ATP szükséglet, itt még mindig elegendő az aerob folyamat, bár emelkedik a szénhidrátlebontás szintje is.
650 m/s-es tempó esetén már nem képes csak aerob módon ellátni a szervezet energiával az izmokat és belép az anaerob folyamat is. Ezen a ponton megkezdődik a tejsavtermelődés is, ami az izomlázat okozza ill. csökkenti az izmok munkavégzésének intenzitását.
Ha a tempót tovább növeljük, akkor a szervezet átlépi az "anaerob küszöböt" és drámaian megnő az izmokban a glikogén felhasználás.
A fő oka ennek ez óriási emelkedésnek, hogy 12x rosszabb a hatásfoka az anaerob folyamatnak, mint az aerob energia képzés.
Amikor aerob úton metabolizálja a szervezet a glikogént 36 ATP képződik, míg anaerob úton csak 3 ATP és még 2 molekula laktát.
A ló ilyenkor teljesen rá van bízva a rossz hatásfokú anaerob glikolízisre, mert az oxigén raktározó képessége a szervezetnek véges.
Ennek több oka is lehet, hogy az oxigén raktározás véges, egyrészt a tüdőből a vérbe nagyobb %- ban nem képes átjutni az oxigén vagy a szívizom nem bír el többet, de az is lehetséges, hogy egyszerűen az izmok aerob kapacitása nem bírja a nagyobb terhelést.

Most nézzük meg egy versenyló lehetőségeit, hogy mit is tud hasznosítani verseny közben:
- Amint kijött a rajtgépből, valószínűleg azonnal 100 az ATP igény a relatív ábránkon, de akkor is a szervezet elsőként a tárolt CP - t és ATP - t használja fel.
- A tárolt CP és ATP elég rövid életű, ezért eleinte anaerob glikogén lebontás is szerepet játszik, majd amikor a szív - és vérkeringés kellően felgyorsul, akkor ismét jelentős szerepet kap az aerob folyamat.
- Amikor a szervezet eléri a maximális Oxigén felvételt, akkor az ATP - képzés 80% - a aerob és 20 % - a anaerob módon zajlik, ami miatt/mellett sajnos a tejsavképződés is zajlik, ami miatt a táv végére mindig csökken sajnos a lovak sebessége.
- Amennyiben egy lónak 1200 m-nél többet kell futnia , akkor mindenképpen csökkentenie kell a sebességet minimum az 1000 m/s alá, mert így csökkenni fog az anaerob glikolízis, ami egyúttal csökkent tejsavképződést eredményez, emiatt nem fog idő előtt csökkenni a lovunk sebessége ill. teljesítménye.

A csodaló:
Az előző példák egy "átlagos" versenyló energiaforgalmát mutatták be. Kétféle "csodaló" létezik:
- Az első, amely hosszú távú versenyeken folyamatosan kisebb energiafelhasználást igényel, mint társai, biomechanikája jobb hatásfokkal működik.
- A második típus, melynek nagyobb az aerob kapacitása, azaz magasabb a jóval hatékonyabb aerob folyamat aránya, ami természetesen azt eredményezi, hogy kevesebb tejsavképződés terheli a szervezetet.
Most, hogy már tudjuk miként hasznosítja az energiát lovunk, elgondolkozhatunk rajta, hogy miből a legkönnyebb lovunknak energiaforrást biztosítani.
A lovak energiaigényét mindig emészthető energiában adjuk meg (MJ/nap)
Egy versenynapon 135 - 148 MJ emészthető energiát igényel sporttársunk / vagy üzletfelünk - kinek hogy tetszik.
Alapvetően az emészthető energia négy táplálóanyagból tevődik össze: keményítő, fehérje, zsír és rost.
Vizsgáljuk meg ezen takarmány kiegészítők energiatartalmát és, hogy miként is kellene összeállítani egy kiegyensúlyozott takarmányadagot versenylovunknak.

Keményítő: Főleg glükóz molekulákból áll, elődleges összetevője a gabonaféléknek
50 - 70% - közötti. A kukoricának a legmagasabb a keményítőtartalma.
Versenylovak abrakjáb





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés