keresés a lovardák között
Főoldal   »   Lófajták


Szőke, szép és intelligens...

Amikor egy ló jó tulajdonságú, harmonikus fizikai felépítésű, alkatilag arányos, akkor azt jelzi, hogy egy kitűnő egyedről van szó. Ezek közé tartozik a „szőke szépség”, az aveglinói, melyet a mai időkben haflingi lóként ismerünk.

A fajta származása egészen a Dél –Tiroli hegyvidéki területekig követhető vissza, ahonnan a 19. században hódító útjára indult. 1874-ben, Josef Folie házánál Schluderns/Vinschgauban született egy méncsikó, amelyet a haflingi fajta alapítójának tekintenek. Az aranysárga mént, amelyik „249 Folie” néven került tenyésztésbe, világszerte a haflingi legfőbb törzsalapítójának tartják, születésének dátumát pedig a célzott haflingi tenyésztés kezdetének tekintik.

249 Folie apja az 1868-as születésű arab félvér, 133 El Badavi XXII volt, amelynek származása az 1817-ben született  arab telivérre, EI Badavi-ra vezethető vissza. Folie anyjának származása ismeretlen. 249 Folie ezután három fiával alapozta meg a fajta sikeres jövőjét.

A fajta elődeit már a középkortól használták az Alto Adige-i völgyekben. A nehezen bejárható vidéken a lovak kitűnő szolgálatot tettek a helyi parasztoknak, mint hűséges málhás- és kocsilovak, és az évek során egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a helyi lakosság körében.

A sokoldalú használhatóság mellett előnyt jelentett, hogy képes volt a legridegebb körülményekhez is alkalmazkodni. A haflingi fajta az alpesi havasi legelőkön májustól késő augusztusig szinte emberi gondoskodás nélkül is jól megvan.

Jó fizikai felépítésének, amely alatt jól fejlett izomzat, rövid száraz végtagok, széles és nagyon kemény paták értendőek. Jól illesztett és elég könnyű fej, nagyon kifejező szemek, kicsi és mozgékony fülek.

Sörénye sűrű és tömött, feje tetején üstőke buja, színe világos, szinte szőke, ami nagyban hozzájárul a 140 – 150 cm magas, kedves kicsi ló megjelenési formájához. A tenyésztés során, hogy a magasságot növelni tudják, keresztezték egy ősi német loval, de az eredmények nem voltak elfogadhatóak. Később, a nyergesló iránti igény megnövekedésekor, amikor hosszabb jármódú, élénkebb lóra volt szükség, a könnyítés érdekében aveglinói kancákat kereszteztek arab telivérekkel. Szép egyedek jöttek létre, de nem nagyon terjedtek el.

A háborúk során nagy igény jelentkezett a málhás lovakra, ezért a tenyésztésnek át kellett állnia az egységes méretű kisebb testű állatokra, így ez időben csaknem elvesztette sokoldalúságát, mint univerzális hátas és kocsiló. 1947 – től aTirolban található, ebbs-i Ménes régi, kiváló tulajdonságú tenyészállattokkal segítette a tenyésztő szövetségeket, akik ezek után elegáns és jól lovagolható kislovak tenyésztését valósították meg. A fajta azonban minden támadást visszavert, ami a jámbor és barátságos természete ellen irányult, amely az egyed ideális voltát meghatározta. Mára kb: 250.000 egyedre tehető a fajta állománya, ami főképpen az ausztriai tenyészterületről kerültek a közelebbi és a távolabbi országok haflingi állományába.

Így ma már az Egyesült Állomokban, Kanadában, Braziliában, Ausztráliában, sőt még Thaiföldön is találhatóak. A fajta mindenre alkalmas, legyen az trekking vagy western, tökéletes az oktatásban, fogatban, és a legmegbízhatóbb fajta a hippoterápiában. Használják a téli játékos sportokban, a szánkó és lovas – síversenyeken, a turizmusban, és néhányuk még továbbra is húzza a szénával, fával, megrakott szekereket. Magyarországra az Állattenyésztési Kutatóintézet hozta be az 1960 – as évekbe, hogy a muraközi fajta megregenerálásában végezzen velük kísérletet.

A '90–es évektől a Póni és Kislótenyésztő Országos Egyesület vette védőszárnyai alá a fajtát, ahol osztrák és német tenyésztési szabályzatra alapozva került kidolgozásra, majd 1998 januárjában elfogadására a Magyar Haflingi Tenyésztési Szabályzat. Az országban a fajta elterjedése 100 – on felüli egyedre terjed ki, mely az érdeklődök, tenyésztők varázsa, tetszésnyilvánulása révén, évről - évre növekszik. Az 1976 óta működő, ebbs-i /Ausztria/ székhelyű Haflingi Világszövetség 2000 - ben tartott kongresszusán Magyarországot is felvette tagjai sorába.

A nyugati országok példáján tanulva a hazai kisló fajtáknak, köztük a haflinginak is részt kell venniük az itthoni, majd később a nemzetközi lovaséletben, lovasversenyeken. Tekintettel, alkata, testfelépítése azonban határt szab a sportbéli eredményességének. Kategóriájukban megfelelő ugró, fogat és lovas ügyességi pályák megépítésével megteremthető e fajták versenyeztetése lószerető közönségünk számára.

A hagyományos használati igény csökkenése és a mai modern lóhasználat igényeinek megváltozása, a mai kor sportigényeinek megfelelő fajták rohamos térnyerése miatt, következetes tenyésztéssel, szigorú szelekcióval próbál a fajta úgy megújulni, ami a haflingi eredeti tulajdonságait megőrzi. Ez által a régi típusú hegyi lóból mára egy olyan szabadidő lovat tenyésztettek ki, ami a szépségét tovább javította, munkaképessége pedig nagyon széles skálán felhasználható. Mindazokat az egyedeket, amelyek nem felelnek meg a sport, a túralovaglás, fogatolás és egyéb, a szabadidő lovaktól megkívánt követelményeknek, a tenyészvizsga során csak az alsó ponthatáron bírálható.

Ez a lófajta, a gondos, előrelátható gondoskodásnak, és a hatékony nemzeti propagandának köszönhetően, nem került az állatkertbe, a rezervátumba. Az Alpokbeli országok összefogása megmutatta, hogy egy tradíciós lófajta megmentése az utókor részére nem csak a genetikai értékek megmentését jelenti, hanem más gazdasági tevékenységek fenntartást, segítségét is magában foglalja.  A néhány gondolat és a megvalósított gyakorlat olyan tanulsággal is szolgálhat, ami példaértékű lehet a hazai lótenyésztés jövője érdekében is.  

Budakalász,  2008.  november 26.   
Szerző: Herneczky  Frigyes
 

További cikkek Herencky Frigyestől >>






Szőke, szép és intelligens képgaléria

Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés