keresés a lovardák között
Főoldal   »   Lótenyésztés   »   Bokor Árpád


A sportlóátalakítás német útja

Németországban a II. Világháború előtt gazdasági használatra történő munkaló-előállítás volt a tenyészcél, így a tenyésztési hagyományok és a lóállomány gyökeres megváltoztatása vált szükségessé a sportlótenyésztésre való átálláskor. Németország sportlótenyésztését az öt legjelentősebb fajta bemutatásával kívánom szemléltetni. Azért indokolt őket külön bemutatni, mert részben különböző volt a kiinduló tenyészalapanyag, valamint a máig megtett út is. Amikor a ló mezőgazdasági igaerőként már nem jött számításba és a sportló tenyésztése vált tenyészcéllá, a különböző tenyészkörzetekben a következőképpen zajlott le az átalakulás.

Hannoveri

A hannoveri lótenyésztés központja: Celle. II. György hannoveri választófejedelem, Anglia királya és a Braunschweig-Lüneburgi herceg 12 ménnel alapította meg 1735-ben a Celle-i méntelepet, Hannovertől 43 km-re. Holsteinből, Dániából Mecklenburgból és Angliából származó méneket használtak fel a tenyésztésben. Az 1800-as évek elején a spanyol-nápolyi vérű, nagy rámájú, magas mozgású, az akkor divatos stílusnak megfelelő mének voltak Cellében. Az 1800-as évek közepén az állománynak több mint az egyharmada angol telivér volt. Törzskönyvét 1888-ban alapították, a II. Világháború idején kiegyenlített, kitűnő melegvérű igásló volt, nehézhintós szolgálatra is alkalmas. A II. Világháború után a tenyészcél a sportot célozta meg, angol telivér, trakehneni, kelet-porosz és arab ménekkel cseppvér-keresztezéssel modernizálták a már meglévő állományt. Újabban francia eredetű sportló is részt vesz a tenyésztésben, pl. a francia eredetű anglo-arab Matcho. Jelenlegi kancaállománya kb. 20. 000 törzskönyvezett kanca. A tenyésztésben, nemesítésben nagyobb szerepet kaptak az angol telivér mének hannoveri kanca után született fiai. Ezen mének részaránya a ménállomány 20-22 %-át teszik ki és a kancautánpótlásra is e mének leányait állítják be elsősorban.

Ma szigorú szelekciós rendszer működik a fajtán belül (Körungok, kancavizsgák).

Körung:

1. nap: kemény talajon (Flasteren) lépésben, ügetésben való megvezettetés
2. nap: szabadon ügetés, vágta, szabadon-ugratás

A mének 2,5 évesen kerülnek - a Körungot követően - a ménvizsgáló állomásra, ahol 11 hónapot töltenek. A Körungon felvezetett méncsikók száma kb. 100-150, ebből a méntelep 20-30 csikót választ ki.

Tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettek az egyöntetűségre, a mutatós mozgásra, küllemre, ami a teljesítmény rovására mehet. Sok általuk tenyésztett lóra elmondható, hogy "Elől szól a zene, de hátul nem jönnek a katonák", vagyis a ló ez elejével gyönyörűen nyújt, de a hátuljával elmarad, nincs elég tolóerő a hátulsó lábakban.

Eredményeik: díjlovaglásban, díjugratásban, militaryban nagyon jók.

Külleme: nagy testtömeg, jó mozgás, de külleme a telivérezés hatására alakul. Marmagassága: 162-175 cm.

Leghíresebb vonalak: Norfolk sz. 1883. (Young Seymour xx után), Zerneborg sz. 1845. (Jupter xx után), Jellachich sz. 1887. (Defensive xx után).

Még ma is megtalálható genealógiai vonalak: Flingarth xx, Goldschläger xx, Detektív xx, Adeptus xx.

Új genealógiai vonalak: Abglanz (trakehneni), Semper-idem (trakehneni), Der Löwe xx, Novum xx, Waidmannsdank xx, Pik As xx.

Holsteini

A fajta kialakulásában döntő szerepe volt Észak-Németország (Schleswig-Holstein tartomány) kiváló legeltetési lehetőségeinek. Az itt tenyésztett lovak már a középkorban keresettek voltak, sőt Mezőhegyes alapító kancái között is voltak holsteini származásúak.

A fajtára három angol import mén volt nagy hatással, melyek az ún. Yorkshire kocsilófajtába tartoztak, vagyis angol félvérek voltak (Burlington Turk 1825, Owstwick 1834, Brilliant 1842, /mindegyik jegytelen pej/). A tenyészcél csontos, nagyméretű, jó mozgású kocsiló kitenyésztése volt, mely a nehézlovasság céljainak is megfelelt. A múlt század végére már egyöntetű állományról beszélhetünk a fajtán belül, s ezek genealógiai vonala még ma is fellelhető. Ezen vonalak alapítói több mint 170-cm-es marmagassággal, nagyszerű örökítőképességgel bírtak, mindemellett jegytelen pejek voltak (Achill 1877, Adjutant 1886, Ethelbert 1847). A fajta tenyésztésére már az 1800-as évek közepén alakultak szövetségek: egy méncsikónevelő egyesület és az Elmshorn-i lovagló és hajtóiskola, valamint a Traventhal-i méntelep (1867), melyek végül 1935-ben egyesültek. Az 1800-as években a tenyésztés stagnált, valamint hátráltatták még a Traventhal-i méntelep gazdasági problémái is. Több bizonytalan, cél nélküli nemesítési kísérlet hozott kudarcot, a fiatal tenyésztők elítélő kritikája ellenére. 1960-ban feloszlatták a traventhali méntelepet, ezután egyetlen helyes utat követve minden más tenyésztési kísérletet megszüntettek. Az angol telivérrel végzett keresztezések rendkívül jó eredményt hoztak, így a tenyészcél 1971-től "nemes, jó mozgású, sokoldalú melegvérű ló, mely különösen alkalmas ugrólónak és egyéb sportcélra is." A nemesítés első fázisában nagy hatása volt a Lengyelországban született anglo-arab Ramzes-nek, valamint Frivol xx, Anblick xx és Cottage Son xx telivéreknek.

Ma már elsősorban keresztezett méneket (telivér mén x holsteini kanca) használnak fel a tenyésztésben, valamint francia sportlovat alkalmaznak (Cor de la Bry?re, kiváló ugróörökítő, kiváló bascule). Fontos vonalak a fajtán belül: Lord, Landgraf, Cor de la Bry?re. Lady Killer xx fiát Landgrafot tartják a legnagyobb holsteini örökítőnek (a Lady Killer xx és Aldato vonalak rendkívül jól kombinálódnak). Manometer xx is fedezett Holsteinben, de nem felelt meg a várakozásoknak, mivel csak Maximus nevű fia szerepelt eredményesen.

Jelenlegi törzskönyvezett kancalétszáma több mint 3000. A tenyészállomány százalékában Holstein adja a legtöbb sportlovat, az élvonalnak 30-40 %-át. A kizárólagos pej szín ma már nem áll fenn, vannak szürkék és sárgák is a fajtában. Külleme az általános sportlótenyésztést követi nagy rámával és mérettel, valamint nagyszerű ugróképességgel.

Eredmények: Meteor (1952, 1956, 1960), Albrant (1973), Granat (1976), Venetia (1972), Antoinette (1964), Corlandus (1989).

Holstein Németország legkisebb kancalétszámú (2000 kanca) tenyészkörzete, ahol ménállomány 10 %-a telivér mén, 30 %-a telivér mének fia. A tenyészállomány százalékában Holstein adja a legtöbb sportlovat, az élvonalnak 30-40 %-át. Nagy hangsúlyt fektetnek a holsteiniek szinte közmondásszerű ugróképességének fenntartására (akkor is, ha Tesio a "Breeding the Racehorse"-ban az ugróképesség öröklődését tagadja), amelynek alapja a nyereg alatt mutatott teljesítményre épülő modern holsteini tenyésztés. Ennek célja az ugróképesség rögzítése és javítása, az ugróképesség magas értékű telivér hordozóival.

Trakehneni

Kelet-Poroszországban tenyésztették ki, alapítója I. Frigyes Vilmos 1732-ben. A tenyésztésben elsősorban keleti és angol telivér lovakat használtak fel. A kelet-porosz ló kitűnő tájfajtává vált. A trakehneni ménesben elsősorban angol telivérek, saját tenyésztésű lovak és jól kiválasztott arabok fedeztek. A legnevezetesebb vonal alapítója Prefectionist xx volt. Egyik nagy örökítő: Tempelhüter. Állománya a II. világháború előtt 40. 000 tenyészkancából állt, ebből 25. 000 ezer törzskönyvezett. A méneket egy évig fogatban és nyereg alatt is kipróbálták. Méntelepe Zwion, melyet 1926-ban alapítottak. Külleme: szép száraz csukafej, magasan illesztett hosszú izmos nyak, hosszú, magas mar, korrekt hát, jó kötés, kissé csapott, izmos far, mély mellkas, hosszú, dőlt lapocka, szabályos lábak. Marmagassága: 156-170 cm. Mozgása: Hosszú lépés, alacsony ügető mozgás, "nagy" vágta.

A fajta eredményességét olimpiai aranyérmek sora jelzi főleg díjlovaglásban és militaryban:

Díjlovaglásban: Kronos, Absinth (1936), Pepel (1972)

Militaryban: Idealist (1912), Nurmi (1936)

Díjugratásban: Abdullah (1984)

Magyarországon elsősorban a kisbéri félvérben használták és használják fel. (Hohenstein II. s. m. 1992., ap. Caprimond, any. Helena XIV., anyai nagyapja: Matador, állomáshelye Balatonfenyves).

Oldenburgi

A kiváló éghajlati és talajadottságoknak köszönhetően az oldenburgi grófok már az 1580-as évektől nemzetközi hírű, erőteljes testalkatú, mégis elegáns lovakat neveltek. Egészen 1960-ig az oldenburgi volt az erőteljes testalkatú, de elegáns mozgású, nehéz hintóló, a világ legtömegesebb melegvérű lova. A lovassportok fejlődése szükségessé tette a sportra alkalmasabb egyedek kitenyésztését, ezért a sportcélú átalakítást először angol telivér ménekkel, majd hannoveriekkel, westfáliaival, anglo-arabbal, holsteiniekkel, francia sportlovakkal végezték. Híres fedezőmén volt a Bábolnán tenyésztett Gazal VII-es fia, Gazal I. arab mén. A tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettek a kancacsaládok fenntartására, így lett az oldenburgi egy nemes, elegáns, kitűnő képességű sportló. Kancaállománya kb. 7. 000 tenyészkanca. A mének kivétel nélkül magánkézben vannak.

A következő sportlófajták fedeztek a fajtában: Gazal I. (anglo-arab), Selle français, Furioso II.-es, Futuro (ivadékai a csúcsra jutottak el), In Sallach (francia eredetű anglo-arab).

Kiemelkedő egyedei: Volturno (1976), Forever (1980), Mon Cherie (1980)

A mindössze 3500 kancát számláló oldenburgi tenyészkörzet napjainkban - Westfália mellett - a legeredményesebb sportlovakat állítja elő. Ebben néhány év alatt az addigi legeredményesebb és legjelentősebb Hannovert, majd Holsteint is megelőzte. Oldenburg a sportlótenyésztésre való átálláskor sajátságos utat járt be. Az alapanyag a legnehezebb melegvérű, a régi oldenburgi ló volt, s a tenyésztők az átálláshoz a fajták legszélesebb palettáját használták fel.

Oldenburg 3 lépcsőre osztotta az átalakítási programot. Az első lépcsősben angol telivér ménnel fedeztették kancáikat. A második lépcsőben a kancákat anglo-arab, trakehneni, francia hátas vagy hannoveri ménhez párosították. A harmadik lépcsőben már ugyanezen genetikai konstitúciójú, saját tenyésztésű oldenburgi ménekkel tervezték a konszolidációt.

1972-ben a ménállomány 36 %-a angol telivér, 34 %-a hannoveri, 14 %-a oldenburgi, 8 %-a trakehneni, 4 %-a anglo-arab és 4 %-a francia hátas volt. Tehát itt is a nemesítésben az angol telivér dominált, a hannoveri méneknek is kb. 50 %-a volt telivér mén fia.

Westfáliai

1826-ben megalapították a Warendorf-i méntelepet, ezzel tervszerű lótenyésztés kezdődött. 1904-ben megalakult a Westfáliai Lótörzskönyvező Egyesület, meghatározták a tenyészcélt, és rendszeres teljesítményvizsgát vezettek be. 1920-tól csak hannoveri méneket használtak fel, mert korábban ezek váltak be a legjobban. A tenyésztés során nem használtak trakehneni vonalakat, hanem inkább a telivér méneket részesítették előnyben (Sinus xx, Angelo xx), és sikeres vonalat alapított még az anglo-arab Ramzes fia, Radetzky is. Törzskönyvezett kancaállománya mintegy 11. 000-re tehető. A ménállomány 15 %-át kitevő angol telivér mének a kancaállomány 11%-át fedezik. Hasonlóan Hannoverhez a nemesítő telivér mének fiainak van nagyobb szerepe a tenyésztésben: Fire - Frühlelingtraum II. xx után; Ahlerich - Angelo xx után.

Ismert vonalai: Frühling - Frühlingstraum; Donnersberg - Debütant; Gründer - Grünspecht

Kiemelkedő egyedei: Ahlerich (Los Angeles, 1984), Rembrandt (Szöul, 1988; 2000-ben a XX. század díjlovává választották.)

Dr. Bokor Árpád

 





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés