keresés a lovardák között


Bojár (A csikóból ló lesz)

Közös munkánk azzal kezdődött, hogy a ló határozottan a tudtomra adta, nem hajlandó az általa kivívott vélt vagy valós pozícióból engedni! Már nem volt kis csikó, de még felnőtt mén sem. Számára én nem voltam más, csak egy idegen ember, egy új lény az életében. Kegyesen megengedte, hogy nap-nap után lepucoljam. Próba képen néha belém csípett. Eleinte durván, aztán csak játékosan. Igyekeztem csak annyit dolgozni vele, amennyi szükséges volt Nem azért, mert nem szerettem volna többet, hanem azért, mert a ló ennyit igényelt Aztán, egy szép napon, amikor már végeztem a tisztításával, egyszerűen beállta bokszajtóba, és nem engedett ki! Vártam, hogy kiderüljön, mit akar tőlem! ő barátságosan bökdösött és elégedetten prüszkölt néhányat. Átöleltem a nyakát és halkan szóltam hozzá: "Bojár, engedj ki, fel kell öltözni a futószáras munkához!" ő csak nézett rám apró szemeivel. En pedig gyengéden arrébbtoltam az ajtóból. Két hét után ez volt az a nap, amikor tisztességesen dolgozott a futószáron! Az volt az érzésem, abba sem hagyja. Amikor letelt az idő (meggyőződésem, hogy óra volt a fejében) befordult a kör közepére és hozzám bújt! Kialakult a bizalmi kapcsolat ló és ember között És én pontosan tudtam, ebből a lóból soha nem lesz eszköz. TÁRS lesz!

Az érdemi munkát áprilisban tudtuk elkezdeni. A hónap első fele főleg futószáras munkával telt el. Eleinte csak ügetett és vágtázott, később megszokta a mindennapos munkát, és lassan elkezdett szóra is dolgozni. Sőt, sikerült őt rábírnom a lépés jármód használatára. A módszer nem az enyém, én is tanultam: minél gyorsabban ment a ló a körön, annál rövidebbre fogtam a futószárat Ha az általam kért jármódra váltott, vagy a tempót csökkentette, akkor újra engedtem a futószáron. 2 hét alatt elértem, hogy körön a megkívánt jármódban közlekedjen! Ezután újabb feladat elé állított a lovacska, kezdett sumákolni: laposan lépett, rúgta a port. Találomra lefektetett rudakkal "orvosoltam" a problémát. Kénytelen volt odafigyelni. A hónap második felében rátettem a voltige hevedert. Amint megszokta, készségesen dolgozott. Mindig megdöbbent az arab lovak intelligenciája. Bámulatra méltó a kitartásuk a tanulásban is! Es nem csak csinálni akarják, hanem jól is akarják csinálni. Amikor először a hátára ültem, hátrafordult és megnézte, ki ül rajta! Idegen lovassal el sem indult. Két embert túrt meg a hátán: a gazdáját és engem. Felülés alatt nyugodtan állt, lépésben kicsit megszeppent, ment előre és jól a súlypontja alá lépett. Kellemes mozgású, érzékeny szájú lónak bizonyult. Az első napon csak tíz percet ültem rajta, és ettől is megizzadt!

Májusban már a karámban tanultunk. Kezdettől fogva úgy tanítottam a fordulatokat, hogy a szükséges derék és sarok segítségek mellé a kezemet is használtam, de nem a megszokott módon. Pl. ha balra akartam fordítani, akkor a bal kezemet tettem a nyereg elé a mar bal oldalára, és szóval is irányítottam. Bámulatosan rövid idő alatt megtanulta! Később elég volt csak szólnom, vagy a kezemet letenni valamelyik oldalra és már fordult is. Erre a trükkre a tulajdonos sérült testrészei miatt volt szükség. Az ugrás-előkészítő munkában, amikor járóiskoláztunk, mindkét kezemet rátettem a mar két oldalára és gyengén előre nyomtam! Soha nem keverte össze az utasításokat. Amikor már ugrattam vele, elég volt letenni a kezem, és ő tudta, ugrani kell!
A bemelegítés mindig egyelőre összeállított program szerint történt Az istállógőz kisétáltatása után ügettünk, majd a nagy ívek lovaglása (átlóváltás, fél lovarda) következett Az izmok és ízületek bemelegítése után jöhetett a kígyóvonal, átváltás és kis kör lovaglása. Minden áldott nap ezzel a bemelegítéssel kezdtünk, volt ideje megtanulni.

Nemsokára úgy tűnt, mintha lefogyott volna a ló. Pedig nem, csak átalakult. A zsír helyett izom lett a nyakon, a combokon, a háton. Mélyült és szélesedett a szügye, és a terjedelmes has is a múlté lett A csikóból lassan egy pompás mén formálódott Egy szép napon megjelent a lovardában a Tulajdonos! Két mankóval, papucsban.
Lóra akart ülni! Okos asszony nem vitatkozik akaratos férfiemberrel! Gondoltam, a törlesztést a Bojárra bízom. Nos, a ló hozta is a formáját! Kint a pályán elkezdte az oly sokszor ismételt bemelegítést Csak néztem őket, ahogy dolgoznak és egy másik lóra gondoltam. Millió emlék tört rám! Talán a könnyem is megindult, amikor a Bojár odajött és félreérthetetlenül tudatta: vége, kezdődhet az érdemi munka. Gazdája csak nézte kedvencét, látszott rajta, elégedett az egyik munkámmal. A ló kényelmes, jól fordul, és visszatartás nélkül megy előre. Amíg O leszállt, a ló nyugodtan állt. Amikor én ültem fel, már nyugtalankodott Tudta, ugrani fog, és azt szerette. Bármit, bárhogy, bárhonnan, csak ugorhasson!

Sajnos az első évben a ménvizsgából nem lett semmi. Először a Bojár ugrott ki a bokszból egy sárló kanca után. Majdnem kiherélte magát! Szerencsére gyorsan meggyógyult Mire a ló sérülését én is kihevertem, addigra a Tulajdonos sántult le újra! Így év végére újra egymásra maradtunk, a Bojár és én.

Bogye Zsuzsanna

Forrás: Magyar Lovas Kör

2002.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés