A lovas világban időről időre felbukkannak olyan jelenségek, amelyek elsőre játéknak tűnnek, aztán kiderül róluk, hogy komoly közösséget, mozgáskultúrát és új belépési pontot teremtenek. A „hobby horse”, vagyis a botlóval végzett „lovaglás” pontosan ilyen: a gyerekek és kamaszok számára egyszerre sport, kreatív önkifejezés és társas élmény, a felnőtteknek pedig érdekes tükör arról, hogyan változik a lovassport utánpótlása.
Miközben a szabadidőért ma sok minden versenyez – a telefonos videóktól a Casino Online Lizaro típusú online platformokig –, a botlóval ugrató és díjlovagló koreográfiákat gyakorló fiatalok története pont arra emlékeztet: a mozgás öröme és a „csináljuk együtt” élménye továbbra is erős vonzerő. Ráadásul mindezt a lovas kultúra nyelvén beszélik, még akkor is, ha a ló itt jelképesen, egy kézzel fogott „paripán” jelenik meg.
Mi is az a hobby horsing, és miért lett ennyire népszerű?
A hobby horsing lényege egyszerű: a versenyzők egy bot végére erősített, kézzel készített vagy vásárolt „lófejjel” futnak pályán, ugranak akadályokat, illetve díjlovaglás jellegű feladatokat mutatnak be. A sportág sok elemében a klasszikus lovassportot idézi: van bemelegítés, pályabejárás, ütem, fordulatok, sőt, a díjlovas programoknál a zene és a koreográfia is hangsúlyos.
A modern formája Finnországból indult, és a 2010-es években vált igazán láthatóvá, azóta pedig több országban közösségek, egyesületek és versenyek szerveződtek köré. Itthon is gyorsan megtalálta a közönségét: azért is, mert kevés eszközigénnyel jár, beltérben is gyakorolható, és erősen közösségi műfaj – a csapatban készülés, a jelmezek, a ló „neve” és személyisége mind hozzáad az élményhez.
Amit a lovas szem rögtön észrevesz: ritmus, egyensúly, térérzék
Aki lovagol, annak ismerős a kép: a jó ütem, a kontrollált fordulat, a pontos vonalvezetés nemcsak nyeregben fontos. A botlóval végzett ugrásoknál és díjlovas mozgásnál ugyanúgy kell koordináció, térérzék, lábmunka és állóképesség. Nem véletlen, hogy több edző és lovas szülő is úgy tekint erre, mint egyfajta „mozgásos alapozásra”, különösen a kisebbeknél.
Persze a ló nélküli lovaglás nem helyettesíti a valódi lóval való munkát. Viszont képes felépíteni olyan készségeket, amelyek később is jól jönnek: testtudat, ritmusérzék, koncentráció, versenyhelyzethez való alkalmazkodás.
Kapu a valódi lovak felé vagy önálló sport?
A hobby horsing két irányba is elviheti a fiatalokat. Vannak, akiknek ez „előszoba”: a gyerek itt találkozik először a lovas kifejezésekkel, a pályák logikájával, a díjugratás és díjlovaglás alapmintáival, és később természetes lépésnek tűnik beülni nyeregbe. Másoknak viszont önálló sport és közösségi tér marad – hasonlóan ahhoz, ahogy valaki táncolni jár, anélkül hogy balett-táncosnak készülne.
A lovas közeg szempontjából mindkettő értékes. Az első esetben új belépők érkeznek a lovardákba, a másodikban pedig egy lovas ihletésű mozgáskultúra erősödik, amely kifejezetten barátságos a kezdőknek és a félénkebb gyerekeknek is.
A szülők kérdései: „Ha ezt szereti, merre tovább?”
Ha egy gyerek lelkes, adja magát a gondolat, hogy „akkor irány a lovarda”. Itt érdemes finoman, lépésről lépésre haladni. Sok kicsi először a földről való ismerkedést igényli: ló körüli szabályok, testbeszéd, nyugodt megközelítés, simítás, vezetés. A legjobb első élmény gyakran nem az, amikor rögtön ügetni kell, hanem amikor a gyerek biztonságban érzi magát a ló mellett, és megtanulja tisztelni az állat terét.
Hogyan kapcsolódhat össze a hobby horse és a „valódi” lovas alapozás?
A két világ összekötéséhez nem kell nagy trükk – inkább szemlélet. A botlóval gyakorolt elemekből több átültethető a lovas nevelésbe:
Testtartás és fókusz
A díjlovas jellegű programoknál különösen fontos a tartás, a fej- és vállhelyzet, a mozgás rendezettsége. Ezeket lovon is előny megtartani, még ha a segítségek és az érzések teljesen mások.
Pályagondolkodás
Akadályoknál a pontos ív és a ritmus a kulcs. Ha valaki botlóval már érti, miért nem mindegy, hogyan fordulunk rá, könnyebben fogja felfogni a lovon ugyanezt.
Közösségi kultúra
A hobby horse közösségekben sok a bátorítás, a közös készülés, a „drukkolunk egymásnak” hangulat. Ez a lovas sportban is aranyat ér, különösen utánpótlás szinten.
És ha valaki szeretné átlátni, hogyan épült fel itthon a jelenség és milyen közösségi ereje lett, érdemes elolvasni a A hobby horse mozgalom magyarországi története képekben című összeállítást.
A lovas világ nyeresége: friss utánpótlás, új történetek, új nyelv
A lovassport mindig is több volt puszta versenyeredményeknél: kultúra, szokásrendszer, közösség. A hobby horsing ennek egy mai, játékos, mégis fegyelmet kívánó formája, amely sok gyereket úgy szólít meg, hogy közben nem kér azonnali elköteleződést, drága felszerelést vagy „kész” bátorságot.
A lényeg talán az, hogy a lovas életérzés ma már nem csak a nyeregben kezdődhet. Kezdődhet egy sportcsarnokban felállított akadálypályán, egy kézzel varrt lófej mögött, egy csapatnyi lelkes gyerek között – és innen vezethet tovább, akár a valódi lovakig, akár egy önálló, saját szabályokkal és stílussal bíró sportágig.
2026.01.22.
Szerző: Josefin Larsson
A kép forrása: www.pexels.com
