A lovakkal végzett munka az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb szakmai elismerést kapott Magyarországon is. A „lovasterápia” kifejezés azonban sokszor gyűjtőfogalomként jelenik meg a közbeszédben, miközben valójában több, jól elkülöníthető területet foglal magában – és nem minden lóval végzett fejlesztő tevékenység számít terápiának.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, fontos különválasztani a klinikai értelemben vett terápiás beavatkozásokat és a lóháton történő készségfejlesztést.
Mit nevezünk terápiának?
A terápia minden esetben diagnózisra épülő, célzott beavatkozás. Egészségügyi vagy klinikai keretek között zajlik, terápiás terv alapján, megfelelő végzettséggel rendelkező szakember vezetésével. Célja egy fennálló zavar kezelése, enyhítése vagy kompenzálása.
A lovasterápia területén belül több szakág különíthető el:
• Hippoterápia, amely orvosi indikáció alapján végzett neurofiziológiai gyógytorna, elsősorban mozgásfunkciók javítására.
• Gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, amely fogyatékosság-specifikus fejlesztést nyújt különböző tanulási, viselkedési vagy fejlődési nehézségekkel élő gyermekek és fiatalok számára. A speciális fogathajtás és parasport elsősorban fizikai állapotuk miatt lovagolni nem tudó személyek számára biztosítanak terápiás vagy sportolási lehetőséget.
• Lómediált pszichoterápia (pszichológiai lovasterápia), amelyben a ló a terapeuta munkáját segítő „koterapeutaként” van jelen, és pszichés zavarok kezelésében alkalmazhatja pszichológus-lovasterapeuta.
A közös pont ezekben: mindegyik konkrét diagnózishoz, terápiás célhoz és szakképzettséghez kötött. A hangsúly a korrekción, a rehabilitáción és a kezelésen van.
És mit jelent a lóháton való fejlesztés?
A lóháton történő fejlesztés nem egészségügyi terápia. Nem diagnózisra épül, és nem egy zavart kíván kezelni. Sokkal inkább egy komplex készségfejlesztő folyamat, amely a ló mozgását és jelenlétét használja az idegrendszer természetes támogatására. Itt a fókusz nem a hiányon, hanem az erősségeken van.
A ló háromdimenziós, ritmikus mozgása olyan ingereket ad a testnek, amelyek támogatják az egyensúlyi rendszert, a törzsstabilitást, a két agyfélteke együttműködését és az önszabályozást. A gyermek nem terápiás beavatkozás részese, hanem élményben vesz részt – és közben fejlődik.
A fejlesztés célterületei gyakran:
- figyelem és koncentráció,
- mozgáskoordináció és egyensúly,
- testtudat és tartásjavítás,
- finom- és nagymotorika,
- önbizalom,
- érzelmi szabályozás,
- szociális készségek.
A terápia egy fennálló zavar csökkentésére irányul.
A lóháton való fejlesztés a meglévő képességekre épít, és támogatja az idegrendszer érését.
Ez nem értékkülönbség – hanem szemléletbeli különbség. Mindkettőnek megvan a maga helye és jelentősége. A kérdés mindig az, hogy az adott gyermeknek mire van szüksége: kezelésre vagy támogatásra. A kettő nem zárja ki egymást, akár egymás kiegészítéseként is működnek.
A következőkben két történeten keresztül mutatom meg, hogyan tud a lóháton való fejlesztés valódi, kézzelfogható változást hozni a gyermekek életében.
Amikor a figyelem irányt talál – Olivér története
A lóval való találkozás önmagában is különleges élmény. A ló jelenléte tükröt tart: azonnal visszajelzést ad figyelmünkről, belső állapotunkról, feszültségünkről. A lóháton végzett fejlesztés ezért nem csupán mozgásos tevékenység, hanem komplex idegrendszeri, érzelmi és kognitív támogatás is. A közös munka már a földön elkezdődik – figyelemmel, szabálytudattal, kapcsolódással.
A fejlesztés az első érintéssel kezdődik
Már a lovak körül megtanuljuk az egyik legfontosabb alapelvet: lassítani.
Hogyan közelítünk?
Mikor érintünk?
Mennyire hangosan beszélünk?
A ló érzékeny, nagy testű, mégis finom idegrendszerű állat. Ahhoz, hogy biztonságos és harmonikus kapcsolat alakuljon ki, a gyermeknek meg kell tanulnia szabályokat betartani, figyelni a másik jelzéseire, kontrollálni a hirtelen mozdulatokat.
Ez önmagában már fejlesztés:
• figyelemkontroll
• impulzusszabályozás
• testtudat
• szabálytartás
• érzelmi önszabályozás
Olivér ADHD diagnózissal érkezett hatévesen a foglalkozásokra. Okos, nyitott, érdeklődő gyermek volt, ugyanakkor hajlamos volt a túlmozgásra, zajongásra, „zizgésre”.
Már az első alkalommal megfigyelhető volt, hogy a lovardai szabályokat képes fejben tartani, de komoly koncentrációt igényel számára a betartásuk.
Mit láttam lóháton?
Amikor lépésben felült a lóra, azonnal feltűnt:
• testtartása enyhén egyik oldalra görnyedt,
• core izomzata (törzs-stabilizáló izmai) gyengébb volt,
• nem tudta nagyobb mozdulatok pontos kivitelezését elvégezni
A ló mozgása azonnal „megmutatja” a test aszimmetriáit. A lépés ritmikus, háromütemű mozgása finoman billenti a medencét, aktiválja a mélyizmokat – de csak akkor tud jól integrálódni, ha az idegrendszer képes alkalmazkodni.
Milyen területeket vizsgáltam?
Az ismerkedés során játékos feladatokkal az alap iskolai készségeket térképeztük fel:
• finommotorika és szem-kéz koordináció
• nagymozgások
• értelmi készségek (térirányok, időfogalmak, összefüggések)
• alapvető ismeretek
• szókincs
• hallási figyelem
• láb- és kézhasználati preferencia (dominancia)
• szabálykövetés és feladattudat
Nagyon gyorsan kirajzolódott az erősségeinek képe.
Kiemelkedő területek
A kisfiú:
• memóriajátékokban kivételesen teljesített,
• finommotorikai feladatokban (fűzős, összerakós játékok) rendkívül ügyes volt,
• logikája és szókincse fejlett volt és széleskörű ismerete és érdeklődése volt.
Ami különösen érdekes volt: a folyamatos „zizgés” a finommotorikai feladatok során szinte teljesen megszűnt. Olyan mély fókuszba került, amely megmutatta, hogy az idegrendszere képes a koncentrációra – csak megfelelő csatornát kell találni.
Ez fontos felismerés volt. Nem figyelemhiányról volt szó, hanem figyelemirányítási nehézségről.
A kihívások
A számára nehezebb, nagyobb testtudatot igénylő mozgásos feladatoknál viszont:
• gyorsan kilépett a helyzetből,
• hamar feladta,
• elterelte magát.
Itt vált világossá a fejlesztési irány:
• törzsizom-erősítés
• kitartás és összpontosítás fejlesztése
• mozgásos önbizalom növelése
• vállöv mobilizálása (kötöttséget is észleltem)
A lóháton végzett tornák során a ritmus, az egyensúly és a koordináció egyszerre fejlődött. A ló mozgása természetes idegrendszeri integrációt támogat – miközben a gyermek élményként éli meg.
Folyamatos együttműködés a családdal
A fejlesztés nem izolált folyamat. Folyamatosan konzultáltam az édesanyával, visszajelzést adtam:
• az erősségekről,
• a nehezített területekről,
• a testtartás változásáról,
• a figyelmi fejlődésről.
Mivel a kisfiú úszni és fejlesztő tornára is járt, rendszeresen egyeztettünk az ott tapasztaltakról is. A különböző mozgásformák egymást erősítették.
Amikor ő vezette a lovat
A fejlesztés egyik meghatározó pontja az volt, amikor lehetőséget kapott arra, hogy földről vezesse a lovat.
Ez egészen más minőségű figyelmet igényel, mint a lovaglás.
A ló vezetése során egyszerre kellett:
• kontrollálnia a saját testét és mozdulatait,
• tudatosan szabályoznia a tempóját,
• folyamatosan figyelnie a kötél hosszára és helyzetére,
• érzékelnie a ló mozdulatait és reakcióit,
• előre terveznie az irányváltásokat.
Itt nincs „zizgés”. Ha a figyelem szétesik, a ló azonnal visszajelzést ad. A helyzet természetes módon hívja elő a fókuszt.
Ebben a szituációban különösen szépen megmutatkozott, hogy képes a koncentrált jelenlétre. A mozdulatai tudatosabbá váltak, a tempója rendeződött, a tekintete a ló és a kötél között dolgozott.
Ugyanakkor egy másik fontos terület is felszínre került: az önbizalma.
Bátran állt bele az új helyzetbe. Nem ijedt meg a felelősségtől, nem bizonytalanodott el attól, hogy most ő irányít. Természetes kíváncsisággal és nyitottsággal próbálta ki a feladatot.
Ez a fajta belső stabilitás nagy erőforrás egy ADHD diagnózissal élő gyermek esetében is. Megmutatta, hogy ha megfelelő kereteket és támogató közeget kap, képes vezető szerepben, felelősen működni.
A ló földről való vezetése tehát nem csupán koordinációs feladat volt – hanem:
• figyelemfejlesztés,
• önszabályozás gyakorlása,
• felelősségvállalás,
• és önbizalom-erősítés egyben.
A változás
A játékos, fokozatos fókuszfejlesztés eredményeként:
• a nehezebb feladatokba egyre könnyebben bevonhatóvá vált,
• kitartóbb figyelemmel dolgozott,
• tartóizmai megerősödtek,
• testtartása látványosan javult,
• mozgásos önbizalma nőtt.
A számára jutalomként működő finommotorikai feladatok és a szabad beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy megmutassa gazdag fantáziáját, kreativitását, gondolkodását.
És ami talán a legfontosabb:
nem „problémás gyermekként”, hanem kompetens, tehetséges kisfiúként élhette meg önmagát.
Amikor az érzelmek is mozdulni kezdenek – Elena története
Elena hétévesen érkezett.
A szülők azért kerestek meg, mert a kislány zárkózott volt, és az írás nehezen ment neki.
Az első találkozás
Amikor először találkozott a lóval, szinte azonnal mosolygóssá vált. Látszott rajta, mennyire jólesik neki a ló érintése és nyugodt figyelme. Óvatosan, finoman reagált a ló mozdulataira – érződött az empatikus személyisége.
A ló segített hidat képezni köztünk.
Ahogy meséltem neki a lóról – hogy milyen volt csikókorában, honnan érkezett –, egyre nyitottabbá vált felém is. A kapcsolódás természetesen indult el.
A bizonytalanság
A feladatoktól azonban kissé megijedt. Látszott rajta a kezdeti bizonytalanság, az önmagába vetett hit ingadozása.
Játékosan vezettem rá arra, hogy kapaszkodás nélkül is ugyanolyan a ló mozgása. Apró lépésekben haladtunk. Amikor már magabiztosan ült, tapsoltunk, labdáztunk, akkor már hamar ráérzett. Ekkor következtek a finommotorikai feladatok. És itt megmutatkozott a nehézség.
Miért nem a finommotorikával kezdtük?
A feladatok nem igazán mentek neki. Ilyenkor nem erőltetünk.
A fejlődés mindig a nagymozgásokból indul.Ha a test nagy rendszerei nem stabilak, a finommotorika sem tud biztonságosan épülni.
Ezért visszaléptünk egy lépést.
• Egyensúly
• Törzsstabilitás
• Keresztmozgások
• Ritmus
Amikor a nagymozgásokban egyre magabiztosabb lett, a finommotorika is elkezdett „magától” rendeződni. Fokozatosan, sikerélményekkel adagoltam a feladatokat.
A változás meglepően gyors volt.
Az érzelmi háttér
A közös beszélgetések során kiderült, hogy bizonyos helyzetekben szorong. Ezek a belső feszültségek hozzájárulhattak a visszahúzódáshoz és az írás nehézségéhez is.
Elkezdünk beszélni az érzésekről.
Megtanultuk:
• hogy minden érzés megengedhető,
• hogy a rossz érzés nem ellenség,
• hogy nem kell bezárni és elrejteni.
Érzelmi oldó technikákat és egyszerű légzéstechnikát tanítottam neki és az édesanyjának is. Ezek segítették, hogy gyorsabban szabályozza magát, és ne ragadjon bele a negatív érzésekbe.
Amikor az érzések kimondhatóvá válnak, a zárkózottság oldódni kezd.
A változás
Néhány alkalom alatt látványosan javult a kézügyessége. Otthoni gyakorlásra is kaptak feladatokat, amelyeket játékosan tudtak beépíteni a mindennapokba.
A kislány:
• nyitottabbá vált,
• bátrabban kommunikált,
• magabiztosabban állt a feladatokhoz,
• kézügyessége nagy léptekkel fejlődött.
A szülők nyitottsága kulcsfontosságú volt. Támogatták az érzelmekről való beszélgetést, megerősítést adtak neki, így nem kellett elzárnia azt, ami benne zajlik.
A fejlesztő folyamatot az elért változások után lezártuk.
Elena pedig annyira megszerette a lovakat, hogy azóta máshol lovas órákat vesz.
Ez mindig külön öröm: amikor a fejlesztés nemcsak „megold egy helyzetet”, hanem hosszú távú szeretetkapcsolatot indít el.
Lóháton való fejlesztés és lovasterápia egyre több helyszínen elérhető az országban. Mint bármely területen, itt is fontos, hogy megtaláljuk azt a kapcsolódást, akivel jól tudunk együttműködni és haladni és kellő figyelemmel egyénre szabottan tud támogatni.
Mogyoródon örömmel és szeretettel várom az érdeklődőket a LóLélek Tanyán, az Orion Equine – Orion Lovas Fejlesztő Központ keretein belül.
Szerző: Simics Júlia
2026.02.19.
A fotók a szerző tulajdonát képezik
