Lovon jár a könyvtár Indonéziában

Míg a világ fejlett országaiban egyre kevesebben olvasnak és a könyveknek erős konkurenciát jelentenek a tabletek és e-könyv olvasók, vannak a világnak olyan eldugott vidékei, ahol még csak könyvesboltok sincsenek és könyvtár is csak egy: ami lóháton érkezik.  

Indonéziában, Jáva szigetének egy mindentől távol eső régiójában a felnőttek 5%-a, közel 1.000.000 ember még ma is írástudatlan. Sok kis településen nincs könyvtár, vagy könyvesbolt. Itt egészen különleges módon, lóháton jut el a tudás azokhoz, akik a leginkább rászorulnak.

A 43 éves apa, lovas és lótartó, Ridwan Sururi 2015-ben 100 könyvet kapott adományként egy ismerősétől, amivel különleges és merész vállalkozásba fogott. Úgy döntött, hogy lovai segítségével mozgó könyvtárat nyit és a köteteket lóháton juttatja el a távoli kistelepülésekre. 

A kezdeményezés hatalmas siker lett. Sorra kapta a felkéréseket az iskoláktól és kisebb falvaktól, és egyre nagyobb sorok várták az érkezését. A mozgó könyvtár kínálatában képeskönyvek, fiataloknak szóló könyvek és angol klasszikusok is vannak, a kölcsönzés pedig ingyenes

Sururi meggyőződése, hogy lovai is segítenek abban, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást. A lurkók ugyanis mindenhol nagy lelkesedéssel várják a patásokat és a lovakat simogatva türelmesen várnak a sorukra, hogy aztán hazavihessék egy időre az áhított kötetet. De nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is örömmel kölcsönöznek a mozgó könyvtárból.

"A cél, hogy mindenki kiszélesíthesse a látóterét és tanulhasson" – mondja Ridwan Sururi, akinek titkos álma egy állandó könyvtár, ami telis-tele van könyvekkel. 

Kolumbiában az indonéziainál régebben, már több mint húsz éve működik a Biblioburro, vagyis „szamárkönyvtár” elnevezésű program, melynek célja, hogy olyan hátrányos helyzetű dél-amerikai gyerekekhez juttassa el az olvasás lehetőségét, akiknek a saját könyv kiváltsága nem adatott meg. Mint a program neve is mutatja, lovak helyett ott szamárháton jutnak el a könyvek a falvakba.

2016.07.19. Forrás: DailyMail
Fotó: Ridwan Sururi

Hozzászólások