Széna illata száll a levegőben. Utamat lovak nyerítése kíséri, amint végiglépdelek a Mátai Ménes főistállóján. A boxokban idegen lovak reggeliznek az ország minden tájáról és nyugodtan várják sorukat a versenylistában. Lovasaik idegesen végzik az utolsó simításokat, és memorizálják a teljesítendő pálya elemeit.
Kívülről karikás ostorok cserregése és viccelődés moraja hangzik. A hortobágyi csikósok a vendégekkel egységesen csapatokba verődve készülődnek, bár még csupán a bemutató napja van. Tudásukat összemérni csak később lesz lehetőségük.
Népzene csendül, még tizenkettőt sem ütött az óra, de már pörkölt rotyog a csárdasátorban, és a vendég csikósok sátortáborában egyaránt. Utóbbiból férfi nóta hangzik, így vidulnak a puszta urai.
A délutáni órákra szépen lassan megtelik a tribün, kicsik és nagyok rendületlenül figyelik az összevetéses versenyeket, mikor felhangzik a pusztai életképek köszöntője. Elől érkeznek a méltán híres hortobágyi jelképek, a csikósok kékfestős bő nadrágban, bőr kalapban, ostorral kezükben. Élükön egy hosszas pödört bajszú úrral aki immár 60 esztendős, s életét a pusztán töltötte. Őt követi az egyik legfiatalabb, az anyakanca ménes számadója, Kosina Péter. A sort a vendég csikósok zárják, majd őket különféle egyes, kettes és négyes fogatok követik. Legtöbbjük a Mátai Ménes jóvoltából érkezik, azonban akadtak olyan hajtók is, akik külön kocsival jöttek a felvonulás érdekében. A fogatokat csikós bemutató zárta, ahol a lovak fektetése után taps csendült, majd idős és fiatal mérnöki pontossággal egyszerre pattant lóhátra. Ezután a tiszteletkör következett a heveder nélküli priccsen, mely minden lovas szakember számára irigylésre méltó.
Végül, de nem utolsó sorban a puszta ötösök vonultak. A nézőtér elcsendesült, a feszült figyelem ideje következett. Négy Koch-ötös száguldott az arénában, míg végül a 20 ló állótapsban nem részesült és meg nem pihenhetett. Ezek a lovas szakemberek még a szakavatott szemek számára is hátborzongató élményt nyújtanak.
Hazánkban évezredes hagyománya van a lovassportnak, melyben napjainkban lebecsülik az egyszerű pusztai embert, ezzel sokan elfeledve azt az állat szeretetet és szakmai tudást, amit a csikós nyújtott és nyújt a mai napig a lovas társadalom számára, immár minimális megbecsüléséért. Ebben a pár napban azonban olyan együttműködésnek és megbecsülésnek lehettem tanúja a csikósok között, mely számomra eddig ismeretlen fogalom volt.
2022. 08. 17.
Fodor Flóra
Lovasok.hu
