Kezdőlap Blog Oldal 86

Mátyás király hintószege – monda

Írta:
Lovasok.hu

Mátyás király hintószege 
monda

Egy nap Mátyás király fényes kísérettel útnak indult.

Egyszer észrevette, hogy egy ember szalad a hintója mellett. Jó idő múlva újra kinézett a hintó ablakán, hát az ember még mindig ott szalad. Nem tudta elgondolni Mátyás, mit akarhat ez az ember, megállíttatta a hintót s kiszállt.

– Miért futsz a hintóm mellett? – kérdezte a király.

Az ember nem szólt semmit, csak az ujját mutatta a királynak. Mátyás rögtön megértette, hogy mi történt. A hintó hátsó tengelyéből kiesett a kereket tartó szeg. Hogy a kerék ki ne essen, az ember a saját ujját dugta a helyébe, nehogy a király hintója felboruljon.

Mátyás király azt mondta neki:

– Köszönöm, amit értem tettél. Jutalmul válassz egy lovat a királyi istállómból. Mellé annyi földet adok, amennyit a lóval napfeljöttől napszentülésig körül tudsz lovagolni.

Az ember köszönte az ajándékot, szabadkozott, hogy nem azért tette.

Azt mondta Mátyás király:
– Tudom, hogy nem azért tetted. Annál inkább megérdemled, hogy megajándékozzalak.

 

Forrás: www.mek.oszk.hu
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Lovas Világjátékok – Beszámoló a tizenkettedik napról

Írta:
Lovasok.hu

Lovas Világjátékok –
Beszámoló a tizenkettedik napról

2010.10.06. – A tizenkettedik napon osztották ki az első érmeket a Díjugrató Világbajnokságon a csapat döntő után. Németország vihette haza az aranyérmet, Franciaország az ezüstöt, Belgium a bronzot.

A három nap után egyéniben Rodrigo Pessoa vezet a legkevesebb hibaponttal, majd Philippe Le Jeune Belgiumból a második és Carsten-Otto Nagel Németországból a harmadik. A csapatverseny pénteken folytatódik az egyéni versennyel.

A Lovastorna Világbajnokság szerdán kezdődött az első fordulóval, mely a Kötelező versenyszám csapatoknak és egyénieknek. A nap végén az Egyesült Államok vezetett, Németország a második, Ausztria a harmadik. Gero Meyer vezet a férfi egyéniben Németországból, Joanne Eccles pedig a nőknél Nagy-Britanniából.

A para-díjlovasok a III. és IV. kategóriából ma is versenyeztek az érmekért. Hannelore Brenner Németországból vihette haza az aranyérmet a III. kategória egyéni bajnoki programjáért, Annika Lykke Dalskov Dániából ezüstérmet szerzett, Sharon Jarvis Ausztráliából bronzérmet kapott.

A IV. kategóriában Sophie Wells Nagy-Britanniából nyerte meg az aranyat, a holland Frank Hosmar az ezüstöt és a dán Weber Sibbesen a bronzot.

A német csapat utolérhetetlen a Díjugrató Világbajnokságban

A németek közel tökéletesek voltak a Díjugrató Világbajnokságban a szerdai napon, és ezzel aranyérmet szereztek (17,8 hibapont). Franciaország kapta meg az ezüstöt (24,32), Belgium pedig a bronzot (24,7).

Tíz csapat vehetett részt a szerda esti villanyfényes döntőben a hétfői vadászugratás és a keddi csapat forduló után, amelyben még mind a 27 csapat részt vett. Franciaország a döntőbe ötödik helyen, míg Belgium nyolcadik helyen érkezett.

Németország nem nyert Világbajnokságot 1998 óta.

„Tizenkét év hosszú idő, és nagyon izgalmas évek voltak azóta” – mondta Otto Becker, a német szövetségi kapitány. „Minden lovassal és lóápolóval, és az egész német szövetséggel fantasztikus együtt dolgozni, és a mai győzelem az eredmény.”

Ez volt az első alkalom, hogy a német csapat bajnokságon két női lovassal indult, és ma este mind Meredith Michaels-Beerbaum, mind Janne-Friederike Meyer Cellagon Lambrasco-val hibátlanul ugrott. Carsten-Otto Nagel mutatta be a harmadik hibátlant Corradinával, és ezzel minden nyomást levettek a negyedik lovasról, Marcus Ehning-ről, aki egyet ütött Plot Blue-val.

„Nagyon bátor döntés volt két nőt tenni a csapatba, de megbíztam bennük, és ez kifizetődött” – mondta Becker.

„Történelmet írtunk ma” – mondta Michaels-Beerbaum, aki az első női lovas volt a német csapatban az 1999-es Európa Bajnokságban, egy évvel azután, hogy férje, Markus Beerbaum 1998-ban aranyérmes lett a csapattal. „Ez az első alkalom abban is, hogy egy édesanya lovagolt a német csapatért” – tette hozzá Michaels-Beerbaum, akinek kislánya szintén ott van a Világjátékokon.

Meyer megízlelte az első csapat érmét. „Számomra ez hihetetlen. Meredith és Marcus bálványok számomra. Nagyon sok sörre és borra van ma este szükségem az ünneplésre, és holnap nagyon rossz napom lesz” – mondta.

A francia és belga lovasok azt mondták, hogy nem várták, hogy a dobogóra állhatnak ma este. A franciák biztos lovasa, Kevin Staut hibátlan lovaglást mutatott be tegnap és ma, de hétfőn egy fával és lassú lovaglással végzett. „Annyira mérges voltam magamra, hogy a vadászugratásban ilyen rosszul lovagoltam, ezért tudtam, hogy harcolnom kell ezután a csapatért. Az első nap teljes katasztrófa volt, és nagyon jó mindenkinek ez után nyerni egy érmet” – mondta.

Belgium nyolcadik volt a döntőbe érkezéskor, de csak 4,9 hibaponttal a vezető Németország után. Philippe Guerdat szövetségi kapitány nem volt optimista. „Nem vártuk, hogy nyerünk egy érmet. Csak reméltük hétfőn, hogy bejutunk a döntőbe” – mondta.

A többi csapat a legjobb tízben: 4. Brazília (26,49), 5. Kanada (27,93), 6. Svédország (32,18), 7. Ausztrália (33,87), 8. Szaúd-Arábia (35,48), 9. Nagy-Britannia (37,80), 10. Egyesült Államok (38,699).

A három csapatszám után a legjobb 30 lovas jut be a negyedik egyéni minősítő számra péntek estére. Onnan a legjobb négy lovas szombat este fog versenyezni körbelovaglással. Mind a négy német és mind a négy francia lovas bejutott a péntek esti fordulóba.

Az Egyesült Államok csapata vezet a Lovastorna Világbajnokságban

Szerdán kezdődött a Lovastorna Világbajnokság a Kötelezővel, mind csapatban, mind pedig egyéniben. A nap végén az Egyesült Államok csapatának volt a legmagasabb pontszáma (7,207), majd őket követte Németország (6,996) és Ausztria (6,990). Svájc (6,880) és Franciaország (6,594) voltak még a legjobb öt csapat között. A csapat kűrrel pénteken folytatódik a verseny, az egyéni kűrrel pedig vasárnap.

A lovastorna kombinálja a gimnasztika és a tánc elemeit, amit zenére adnak elő vágtázó ló hátán. A futószárazó kontrollálja a lovat, és kiegészíti a háromirányú partnerséget, elengedhetetlen a harmónia minden résztvevő között. A lovastorna 1983 óta a FEI által elfogadott szakág.

Habár még sok versenyszám hátra van az érmek kiosztásáig, az amerikaiak boldogok a nyitó előadásuk miatt hazai pályán.

„Kimentünk oda, és átvettük az irányítást” – mondta Devon Maitozo csapattag és a Free Artists Creative Equestrians lovastorna csapat edzője, ami kiállította idén az Egyesült Államok csapatát. „Úgy érzem, egyik legjobb programunk volt, amit bemutattunk most. A csapatomat nézve azt láttam, hogy az emberek a lehetőségeiket elérték sok helyezéssel és nagyon kevés hibával.”

Az Egyesült Államok csapatát Palatine, a 12 éves westfáliai segítette, akit 2007-ben Németországból vásároltak meg kifejezetten a 2010-es Világjátékok céjából. Díjlovaglásban a futószárazó Carolyn Bland képzi.

A férfi egyéni kötelező programban a német Gero Meyer vezet 8,401 ponttal. A német csapattag Kai Vorberg követi őt 8,297 ponttal. A legjobb öt további sorrendje: Patric Looser Svájcból (8,253), Stefan Csandl Ausztriából (8,077) és Petr Eim Csehországból (7,923).

Az egyéni versenyben még hátra van egy szabad program az első fordulóban, mielőtt a legjobb 15 női és férfi versenyző a második fordulóba kerül, ahol technikai programot és kűrt fognak bemutatni.

Meyer azt mondta, hogy teljesen elégedett a programjával. „2010 lesz az utolsó Világjátékok, amelyen részt veszek. Nagyon szerettem volna eljutni ide, és itt vagyok, és boldog vagyok.” Meyer, aki második volt egyéniben 2000, 2002 és 2006 világbajnokságán, Grand Gaudino-val, a 16 éves hannoverivel indult, aki Meyer szerint „jól csinálta a feladatát”.

A női egyéni kötelező programban Joanne Eccles Nagy-Britanniából vezeti a versenyt 8,157 ponttal. Őt követi Simone Wiegele Németországból (8,037), Megan Benjamin az Egyesült Államokból (7,856), Rikke Laumann Dániából (7,854) és Stefanie Kowald Ausztriából (7,836).

Eccles azt mondta, hogy korábban gondja volt a kezdeti felugrással, de a 2009-es Európa Bajnokságon sikerült, amikor szükség volt rá. „Ez volt a legjobb felugrásom az idei nagyon sok verseny közül” – mondta. „Igazából ez segített a kötelezőmben, és azt hiszem, nagyon jó program volt. Nagyon elégedett voltam szinte az egésszel. Nem igazán tudnék kiemelni olyat, amiben csalódtam volna.”

Eccles testvére, Hannah is versenyzik női egyéni lovastornában, és jelenleg a 16. helyen áll. Édesapjuk, John Eccles a futószárazójuk és edzőjük, és a voltizsló is az Eccles család tulajdona. W.H.Bentley 16 éves francia melegvérű és Dale póni keresztezése.

A Világjátékok legfiatalabb versenyzője a 9 éves Robin Krause, aki a jelenleg ötödik helyen álló francia csapatban versenyez. Kína első résztvevője a Világjátékokon – az összes szakágban – Ling Yang, aki 6,533 pontot ért el a női egyéni kötelezőben.

Wells és Brenner szereztek aranyérmet a Para-díjlovas Világbajnokságon

A brit lovasok dominálnak a Para-díjlovas Világbajnokság éremgyűjtésében. Sophie Wells szerezte meg az aranyérmet a IV. kategóriában, a sárga dán sportló, Pinocchio nyergében. 71,677%-os teljesítményével győzte le a holland Frank Hosmar-t és a dán Henrik Sibbesen-t. „Nagyon elégedett voltam a programommal” – mondta Wells. „A lovamat kicsit nehéz volt bemelegíteni, de az ügetőmunka szerintem nagyon jól sikerült. Kicsit ellenkezett a lépés utáni vágtánál, de utána megint jól ment. Amikor hétfőn mentünk, nagyon zavarták a nyitott sarkok, de ma sokkal jobb volt.”

Hosmar is meg volt elégedve a 70,129%-os teljesítményével a pej dán sportló, Tiesto nyergében. „Ma nagyon jól ment a lovam. Tegnap egy kicsit érzékeny volt a hangokra, amikor a műanyag kerítésre rárúgta a homokot, és mivel az aréna nagyon csöndes, ez zavarta őt. Ma megkértük, hogy a zenét hangosítsák úgy fel, hogy ne hallja ezt a zajt” – mondta Hosmar. „A mai program azonban nehezebb volt, ami jobb neki, különben könnyen megunja, és elkezd nézelődni. Ma nagyon pihent volt, és éreztem, hogy vár engem, ezért nagyon jó érzés volt.”

Sibbesen és a jóképű fekete hannoveri Rexton Royal biztosították maguknak a bronzérmet a 69,419%-os teljesítménnyel.

A III. kategória egyéni programjában a német Hannelore Brenner és a sárga hannoveri Women Of The World vitték el az aranyérmet (72,400%) a dán Annika Lyke Dalskov és Preussen Wind (71,067%), valamint az ausztrál Sharon Jarvis és Applewood Odorado (68,867%) előtt.

Brenner, a jelenlegi paralimpiai bajnok meg volt elégedve a teljesítményével. Úgy hiszi, hogy Women Of The World-del lévő hosszú távú kapcsolata a sikerük kulcsa. „Olyanok vagyunk, mint egy öreg pár” – mondta. „Tudja, hogy mit gondolok, és remélem, hogy tudom, amit ő gondol. Nagyon szabad volt és boldog.” Brenner élvezte a Világjátékok tapasztalatát. „Lenyűgöző, hogy itt versenyezhetek” – mondta. „1999 óta a parasport igazán sokat lépett előre. Ez nagyon-nagyon jó. Ez volt az első alkalmunk, hogy más német lovasokkal voltunk. Olyanok vagyunk már, mint egy nagy német család. Mielőtt megérkeztünk, a német díjlovasok már itt voltak, és találkoztunk mindenkivel. Ez az első alkalom, hogy együtt voltunk, de remélem, lesz még több.”

Dalskov trakehneni ménjének, Preussen Wind-nek apja Gribaldi, ugyanaz, mint a szupersztár Moorland’s Totilasnak, és hasonló karizmájú és járásmódú ő is. Jarvis kapta az ausztrálok legmagasabb pontszámát, és folytatja a csapat vezetését a pej dán melegvérűjével.

 

Frissítve: 2023.06.26.
Fotók: Canva

Anna Sewell – Fekete Szépség: Lóvásár

Írta:
Lovasok.hu

Lóvásár
Anna Sewell – Fekete Szépség

Kétségtelen, hogy egy lóvásár roppant szórakoztató annak, akinek nincs vesztenivalója; látnivaló mindenesetre akad elég.

Vidékről jött fiatal lovak hosszú sora, mind frissek a jó legelőktől; egy csapat borzas kis walesi póni; több száz különféle igásló, némelyikük hosszú farkát befonták, piros zsineggel átkötötték; és sok hozzám hasonló szép, fajtatiszta ló, akik valamilyen baleset vagy testi fogyatékosság, gyenge hát vagy egyéb betegség miatt leértékelődtek. Volt néhány mindenre alkalmas, kitűnő, első osztályú ló, ezek peckesen mutogatták gyönyörű járásukat, miközben a lovász kötőféken körbevezette őket. A háttérben azonban csupa szerencsétlen, a megerőltető munkától tönkrement állat sorakozott, duzzadt térdekkel, hátsó lábuk minden lépésnél kifelé lendült. Akadt még néhány nagyon szomorú kinézetű öreg ló, alsó ajkuk lecsüngött, füleik lekonyultak, mint akik már semmit sem remélnek az élettől. Voltak aztán olyan soványak is, hogy minden bordájukat látni lehetett, néhányuk hátán és tomporán régi sebek nyomai; szomorú látvány volt ez egy ló számára, hiszen ő maga is kerülhet ilyen állapotba.

Nagyban ment az alkudozás, és ha szabad egy lónak véleményt nyilvánítania, hát amennyit megértettem az egészből, elmondhatom: ezen a lóvásáron annyit hazudtak és csaltak összevissza, hogy az minden képzeletet felülmúlt.

Én két vagy három erős, használhatónak látszó lóval voltam együtt, és elég sokan jöttek megnézni bennünket. Alighogy meglátták a sebhelyes térdemet, rögtön elfordultak tőlem, bár a férfi, akire bíztak, esküdözött, hogy csak az istállóban csúsztam el. Legelőször mindig a számat nyitották ki, majd a szememet nézték meg, utána végigtapogatták a lábaimat, megmarkolták a bőrömet, a húsomat, és végül kipróbálták a járásomat. Fantasztikus volt a különbség, ahogyan az egyes emberek végigvizsgáltak bennünket. Volt, aki durván és fölényesen csinálta, mintha csak egy darab fáról lenne szó; míg mások szelíden végigsimítottak a ló testén, időnként megpaskolták a hátukat, mintha csak azt mondanák: “szíves engedelmeddel”. A vásárlókat természetesen a velem szemben tanúsított viselkedésük alapján ítéltem meg.

Volt köztük egy férfi, akit nagyon szerettem volna gazdámnak. Nem volt előkelő származású, és nem is tartozott az olyan üres fecsegők közé, akik uraknak tartják magukat. Kissé alacsony, de jó kötésű, mozgékony ember volt. Azonnal megállapítottam, hogy hozzászokott a lovakhoz: barátságosan beszélt, szürke szeme kedvesen, vidáman csillogott. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindenesetre igaz, hogy az a tiszta, friss illat, ami körülvette, tette rokonszenvessé számomra: nem éreztem rajta az áporodott sör és bagó szagát – ezt nagyon utáltam. Ő ellenben, mintha épp most jött volna le a szénapadlásról. Huszonhárom fontot kínált értem, de ez kevésnek bizonyult. Elment.

Utánanéztem, de eltűnt, és egy kemény tekintetű, nagy hangú férfi lépett a helyébe. Borzasztóan megijedtem, hogy esetleg megvesz, de odébbment. Még jöttek néhányan, de ők csak nézelődtek. Aztán újra visszajött a szigorú arcú ember, és huszonhárom fontot ajánlott fel értem. Már úgy festett, megegyeznek, a kereskedőm ugyanis kezdte belátni, hogy nem fogja megkapni a kért árat, és engednie kell.

Ebben a pillanatban újra visszajött a szürke szemű férfi. Nem tudtam megállni, hogy ne nyújtsam feléje a fejemet. Ő kedvesen megsimogatta a képemet.

– Nos, öreg fiú – mondta – azt hiszem, mi jól illenénk egymáshoz. Huszonnégyet adok érte.

– Huszonöt és a magáé.

– Huszonnégy tíz és egy pennyvel sem több – hangzott a barátom határozott válasza. – Igen vagy nem?

– Rendben, és biztosíthatom, hogy óriási értékek vannak ebben a lóban. Ha fiáker elé akarja fogni, jól járt vele.

Az üzletet ott helyben megkötötték.

 

Forrás: Anna Sewell – Fekete Szépség
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

A paraszt és a csacsi

Írta:
Lovasok.hu

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.

Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.

A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Tanulság: Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

 

Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Lev Tolsztoj – Holsztomer, egy ló története 2.

Írta:
Lovasok.hu

Lev Tolsztoj – Holsztomer
Egy ló története 2.

 

Amikor kiértek a folyóhoz, amelynek partján a ménes legelni szokott, Nyesztyor leszállt a lóról, és lenyergelt. A ménes eközben már lassan széledezett a friss, harmatos réten, amelyről pára szállt fel, éppen úgy, mint a rétet körülölelő folyóról.

Nyesztyor levette a kantárt a tarka lóról, megvakarta a nyakát, amire a tarka hálája és elégedettsége jeléül behunyta szemét. “Ezt szereti a vén dög” – mondta Nyesztyor. Pedig a tarka egyáltalán nem szerette ezt a vakarást, és csak tapintatból tett úgy, mintha kellemes volna neki. Helyeslése jeléül megcsóválta fejét. De Nyesztyor – aki nyilván úgy gondolta, hogy a túlságos bizalmaskodás hamis képzeteket támaszthat a tarkában saját jelentőségéről – teljesen váratlanul és minden ok nélkül eltaszította magától a ló fejét, meglóbálta a kantárt, és csatjával fájdalmasan megütötte a ló sovány lábát. Azután egy szót sem szólt többé, csak felment a dombocskára, a fatönk mellé, ahol rendesen üldögélni szokott.

Nyesztyornak ez a cselekedete elbúsította a tarka lovat, de nem mutatta csalódását. Lassan legyintett egyet szőrevesztett farkával, azután szaglászva, és mintegy szórakozásból tépegetve a füvet, lement a folyóhoz. Ügyet sem vetett rá, mit művelnek körülötte a reggeli napfényben örvendező fiatal kancák, elsőfű és szopós csikók. Tudta, hogy mindennél egészségesebb – főként az ő korában – előbb éhgyomorra egy jót inni, és csak azután enni. Ezért kiválasztotta azt a helyet, ahol leglejtősebb és legtágasabb a part, ott megnedvesítette patáját, lábát bokáig, bedugta pofáját a vízbe, és szakadozott ajkain szívni kezdte a vizet. Lassan megtelő bendőjét ide-oda mozgatta, és ritkás, tarka, kopott hegyű farkával csapkodott élvezetében.

A sötétpej fiatal kanca, nagy verekedő, aki sohasem hagyott békét az öregnek, és mindig kellemetlenkedett neki, most is odament hozzá, mintha inni akarna ő is, de valójában csak azért, hogy felkavarja a vizet az orra előtt. De a tarka már eleget ivott, és mintha észre sem venné a kanca gonosz szándékát, csendesen kihúzta az iszapból besüppedt lábait, megrázta fejét, és félrehúzódva a fiataloktól, nekiállt az evésnek. Lábait különféle módon kímélve, óvatosan, nehogy a füvet fölöslegesen letapossa, és anélkül, hogy egyszer is kiegyenesedett volna, pontosan három óra hosszat evett. Annyira jóllakott, hogy hasa zsákként lógott le sovány, kiálló bordáiról. Azután megállt, súlyát pontosan elosztotta mind a négy fájós lábára, hogy lehetőleg minél kevésbé fájjon, különösen a jobb mellső, amely gyengébb volt a többinél – és elaludt.

Van magasztos öregség, van utálatos, és van szánalmas öregség. Van olyan, amely egyszerre utálatos is, meg magasztos is. A tarka ló öregsége ehhez a fajtához tartozott.

Hatalmas állat volt, legalább tizenhat markos. Színe szerint sötéttarka; legalábbis régen az lehetett, mert fekete foltjai most piszkos sötétbarna színűvé fakultak. Testét három fehér folt tarkázta. Egy a fején, orra oldalától nyaka közepéig. Hosszú sörénye, amelybe itt-ott bogáncs ragadt, néhol fehér volt, néhol sötétbarnás. A második folt jobb oldalán húzódott végig hasa közepéig; a harmadik pedig tomporán, magába foglalva farka tövét, és leért combja közepéig. Ritkás, vedlett farka fehér-tarka volt. Nagy, nehéz, csontos feje mély szemüregeivel és lelógó fekete ajkával, amelyen régi szakadás nyoma látszott, mélyen lecsüngött ösztövér nyakán, amely a soványságtól meggörbült, és olyan volt, mintha fából faragták volna. Szakadt ajka mögül kilátszott feketés nyelve, és rágásban elkopott alsó fogsorának csonkjai. Leffedt füleit – az egyik hasadt volt – csak nagy ritkán mozgatta meg lustán, hogy elhessegesse a tolakodó legyeket. Üstökéből egy megmaradt hosszú csimbók csüngött le füle mögé; födetlen homloka árkolt és borzalmas volt. Széles nyakáról a bőr zacskókban lógott szügyére. Nyakán, fején az erek csomósan dagadtak ki, a csomók megrezzentek a legyek érintésére. Arcának kifejezése szigorú és türelmes, elmélyedt és szenvedő volt.

Mellső lábai térdben megroggyantak, mindkét patáján daganat éktelenkedett. Pókos lába – az, amelyet félig fehér folt tarkázott – térde táján ökölnyire dagadt. Hátsó lábain valamivel jobban állt ugyan, de combjáról régen lekopott a szőr, és már nem nőtt ki újra. Lábai aránytalanul hosszúnak tetszettek aszott testéhez képest. Sovány bordái annyira kirajzolódtak bőre alatt, hogy szinte úgy tetszett, mintha bőre rászáradt volna a bordákra. Nyakát, hátát régi ütlegek nyomai éktelenítették el, hátul pedig még friss, dagadt és gennyedző fekély látszott. Szőrtelen fekete farka, amelyen kirajzolódtak az egyes csigolyák, hosszan és csaknem meztelenül csüngött alá. Sötétbarna tomporán, farka táján, fehér szőrrel benőtt tenyérnyi sebhely volt, amely mintha régi harapás nyoma lett volna, lapockáján pedig egy másik, vágott seb. Hátsó lába, farka tisztátalan volt az állandó hasmenéstől. Rövid szőre borzasan meredt égnek egész testén. Förtelmesen rút öregsége ellenére az ember mégis gondolkozóba esett, ha erre a lóra nézett, szakértő pedig azonnal megállapította volna, hogy nagyszerű paripa lehetett a maga idején.

A szakértő még azt is megmondta volna, hogy egész Oroszországban csupán egyetlen fajtából származhatott ilyen izmos far, ilyen hatalmas comb, ilyen erős pata, ilyen finom csontú láb, ilyen nyaktartás, és főként ilyen fej és szem – óriási, fekete és csillogó -, ilyen nemes erezet a fej és nyak táján, ilyen finom szőrzet és sörény.

Csakugyan volt valami magasztos a vén paripa megjelenésében, abban, hogy ijesztő módon egyesültek benne az aggság visszataszító tünetei, szőrének tarkasága, meg az öntudatos szépség és erő, nyugodt, büszke modora és fellépése.

Mint élő rom, állt egyedül a harmatos réten; nem messze tőle a legelésző ménes lármája, prüszkölése, fiatal nyerítése és nyihogása hallatszott.

Folytatása következik…

Frissítve: 2023.04.28.
Fotó: Canva

Tömegek a lovasbajnokságon 1957.

Írta:
Lovasok.hu

Tömegek a lovasbajnokságon 1957.

 

Április utolsó napjaiban és május 1-én – már a reggeli órákban – szakadatlanul özönlött a tömeg a margitszigeti Dózsa-sporttelep felé.

A Magyar Lovasszövetség – a Dózsával karöltve – ezeken a napokon rendezte a lovasbajnokság első fordulóját.

A rendező egyesület mindenképpen számot vetett a tömegek érdeklődésével, a versenyzők nagy létszámával és kiváló rendezésével. Igen sportszerű keretek között bonyolította le a versenyeket.

Most pedig vázoljuk röviden a díjlovaglás, a military, és az ugrószámok lefolyását, hogy a végén számon kérhessük – az eredményeket.

A díjlovaglás versenyszámaiban mind a lovak, mind a lovasok meglepő fejlődésről tettek tanúságot. Olyan öreg veteránok, mint például a győztes Magyar Imre, még a mostoha edzési viszonyok ellenére és az egyáltalán nem kimagasló képességű lovak nyergében is egészen rendkívülit nyújtottak.

Igen bíztató jelenség, hogy lassan a fiatalok is kedvet kapnak a díjlovaglás művészetének elsajátításához. A fiatal András Sándor (Szabadságharcos Szövetség) lovaglása még a legöregebb szakértők számára is élmény és meglepetés volt.

Sajnos az érdekeltek minden igyekezete ellenére a jelenlegi díjlovakkal világviszonylatban komoly eredményeket nem érhetünk el.

A military lovasai jó közepes teljesítményt nyújtottak, de kiváló lovaik ellenére sem érték még el a stockholmi olimpia előtt annyira megcsodált, ragyogó formájukat. Úgy látszik még mindig nem heverték ki az akkori bonyodalmak izgalmait. Nem tudják elfelejteni, hogy szorgalmas készülődésük és nagyszerű időeredményeik ellenére sem indulhattak az olimpián.

Az ugrószámoknak volt a legnagyobb közönségsikere. Lovasversenyeken sohasem hallott viharos tapsok kísérték az egyes ugrásokat, sőt bizony néha a futballpályákról annyira ismert füttykoncert is felharsant. (Nem a versenyzők ellen…) A taps és lelkesedés elsősorban a lovasok bátor, sőt sokszor vakmerő lovaglását ünnepelte.

Lovasaink valóban huszáros lendülettel törtek az akadályokra. Komolyan előkészített lovat, megfontolt, ésszerű rálovaglást azonban csak keveset láttunk. Azt elsősorban az újra fejlődésnek indult Szatola Alberttől, aki ezúttal a szokottnál jobb időbeosztással lovagolta Aranyost!

A fel-felcsillanó eredmények ellenére, őszintén meg kell mondanunk, hogy lovassportunk a tavalyi, eléggé mérsékelt eredmények után sem fejlődött kellőképpen. Hiába rendelkezünk kiváló telivér és félvér lovakkal, hiába vannak európai hírű szakértőink, versenyző gárdánk lelkesedése sem használ, ha korszerűtlen az edzési módszerünk, és hiányzik a céltudatos központi irányítás.

Gát Zoltán
Köszönjük a cikket András Sándornak!
Frissítve: 2023.09.29.
Fotók: Canva

Szép zalai lovas sikerek

Írta:
Lovasok.hu

Szép zalai lovas sikerek

 

Kehidakustány (bl) – A közelmúltban több kupán is indultak a zalai lovasok. A hét végén pedig rangos versenyt rendeznek kehidakustányban.

Bábolna adott otthont a középfokú tanintézetek military-döntőjének

Zala megyei csapat: Hollé Lilla (Jazz nevű lovával, Hévízi LK, Bibó-gimnázium), Tamás Bianka (Harlem nevű lovával, Toledó LK, N. Battyány-gimnázium) a második helyen végzett. Haladó kategória országos bajnoki döntő aranyérmet nyert a pókaszepetki Egyed László (Bargello nevű lovával).

A Hévízi Lovasklub több hazai és nemzetközi díjugrató versenyen vett rész.

Vas megyei Bögötén díjugratótornát rendeztek

Eredmények – B2 ifjúsági: 1. Hollé Lilla (Jazz nl.). B3 ifjúsági: 1. Hollé Lilla (Jazz nl.)

Szombathelyen is volt egy színvonalas díjugratókupa

Itt jól szerepeltek a fürdővárosiak, a B3 mezőnyében Szabó Tamás (Casper nl.) aranyérmes lett.

Salzburg tartományi nemzetközi díjugratótornán 7 országból közel 300 lovas mérte össze tudását a lamprechtshauseni lovasparadicsomban.

Eredmények – A-kategória: 3. Hollé Lilla (Sillia-R nl.), 4. Hollé Lilla (Landyuwel nl.). L-kategória: 3. Hollé Lilla (Landyuwel nl.), 5. Hollé Lilla (Sillia-R nl.)

Kehidakustányban október 22-én egynapos rangos military-versenyt rendeznek. A program szerint a Zala réten kialakított pályán a díjlovaglásra 9.45 órától, a díjugratásra 10.00-tól, a tereplovaglásra pedig 13 órakor kerül majd sor a településen.

A tanintézeti ob-tól a szomszédvári versenyeken keresztül Salzburgig remekeltek a zalaiak.

 

2007.10.18. Bóbics László
Forrás: Zalai Hírlap
Frissítve: 2023.09.28.
Fotó: Canva

Pampa

Írta:
Lovasok.hu

Pampa

 

A fajta eredete és története

A Pampa ló eredetileg azoknak a lovaknak a leszármazotta, melyeket Amerikába hoztak a korai 16. században és később visszavadultak.

Az idők során sok őslakos nép kitenyésztette a saját lótípusát, sokuk színes pinto változatokat. Nem tudni, hogy ezek az állatok mikor érkeztek Brazíliába, de portugál és holland eredetűek voltak. Idővel olyan tulajdonságok jelentek meg, melyek egyszerűbbé tették számukra a helyi éghajlat és környezet elviselését. A Pampa nagyon hasonlít az amerikai Paint lóra, kivéve, hogy törzskönyvezésük egy konkrét típuson, és nem csak a szőrszín genetikáján alapszik.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 135-144 cm. Feje közepes méretű, egyenes, vagy enyhén kosfej. Szemei nagyok és kifejezőek. Nyaka arányos és izmos. Mellkasa széles, mély és izmos. Háta közepesen hosszú és arányos. Lábai hosszúak és izmosak, patái kemények és ellenállóak. Mindenképpen pinto mintázatú kell, hogy legyen. Kedves és tettrekész, hátas-, sport- és marhaterelő lónak is használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.04.14.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Lázár Ervin – Ló a házban

Írta:
Lovasok.hu

Lázár Ervin – Ló a házban

Több tanú is akadt. Egy kékszilva-árus, egy háztömbfelügyelő, egy prédafelvásárló, egy pinceászokoló és egy rakodómunkás. Mind látták a lovat. A régi szeméttelep felől jött, szügyig gazban. Ők ketten (a férfi – mint egy fenyő, mellette a kiskölyök – mint egy jancsiszög) az Óhegy utca betonján álltak, és rikoltani kezdtek örömükben. A ló erre ügetésre váltott. A pinceászokoló azt mondja, ő is rikoltozott örömében. Mármint a ló. Az úttesten összeölelkeztek. A fenyő-férfi, a jancsiszög-gyerek és a ló. A kékszilva-árus szerint a ló is megölelte a férfit meg a gyereket.

A főhivatali nyomozóbiztost ez nem érdekelte. Mellékkörülmény – mondta. A ló színe se érdekelte, már csak azért se, mert valamennyi tanú mást állított. A kékszilva-árus azt mondta: almásderes, a háztömbfelügyelő, hogy pej, a prédafelvásárló szerint sárga, a pinceászokoló feketének látta. A rakodómunkás esküdött rá, hogy kék.

– Kék ló nincs – mondta a főhivatali nyomozóbiztos.

Az már azonban bizonyos, hogy ezek – fenyő-apa, a jancsiszög-gyerek és a ló – barátságosan elindultak hazafelé. Ezt egyöntetűen állítják a tanúk. A lovon nem volt kötőfék, és a gyerek meg a férfi között ballagott. Beszélgettek. Legalábbis a rakodómunkás azt állítja.

Odaértek a bérház elé, felvonultak a lépcsőn. Elöl a gyerek, utána a ló, aztán a férfi. Végigdübörögtek a második emeleti függőfolyosón, és bemasíroztak a lakásba.

– És zörömbölnek, kurjongatnak, nyerítenek és dübörögnek – mondta szigorúan a főhivatali nyomozóbiztos. A tanúk bólintottak. A nyomozóbiztos déltájban csengetett a lakás ajtaján: Maguk lovat tartanak a házban!

A jancsiszög-gyerek – combtőig ért az apjának – és a fenyő-férfi egymásra néztek. Szemüket jóféle ráncok futották körül. A kiskölyök arcára két lyuk mélyült.

– Itt? Ló? – színészkedtek kórusban, és majd kicsattantak a boldogságtól.

A főhivatali nyomozóbiztos szép, kerek mozdulattal félretolta őket, és az előszobába lépett. Beleszimatolt a levegőbe.

– Lószag! – mondta diadalmasan. – Hol tartják?

Tényleg, jó lószag volt az előszobában. A fenyő-apa tiltakozott.

– De hát tilos! Hogy képzeli a nyomozóbiztos úr, hogy lovat tartunk egy bérház második emeletén?

– Egy almásderes! – kiáltott a nyomozóbiztos.

– Áá! – mondták emezek. A fenyő-férfi a biztos feje fölött ázott, a jancsiszög-gyerek a térde körül.

– Pej!

– Óó! – így a kórus.

– Sárga.

– Áá!

– Fekete!

– Oó! – a hang lentről és fentről.

A biztos szeme összeszűkült, összehúzta magát a lószagban.

– Kék? – kérdezte ijedten.

Szemük körül megint jóféle ráncok.

– Kék? Nincs is kék ló – mondta a fenyő.

– Kéklő kékló – mondta a gyerek.

Repültek. A biztos feje fölött ezer fényévnyire. Az meg végigvágtázott a lakáson. A konyhán, a kamrán, a kis szobán, a fürdőszobán, a nagy szobán. Nem talált lovat.

– Lószag van! – üvöltött, és újra kezdte a vágtát.

A konyhában egy kék sörény húzódott a falba. Mire odakapott, már nem volt ott semmi. A szobában egy kék lószem ragyogott fel, a kamrában egy kék pata, a fürdőszobában egy kék csánk, az előszobában egy kék tompor. Feltündökölt és eltűnt. Mintha kék nyerítést is hallott volna. Nem találta a lovat.

– Hiába keresi, láthatja, gyufásdobozba nem dughattuk – mondta a fenyő-apa.

– Pedig a sótartóban is ott van – vihorászott a jancsiszög-gyerek.

A főbiztos újra rohangászni kezdett. Egyszerre akart minden helyiségbe benyitni. Nem talált semmit.

– Hivatalosan megállapítom – mondta mordan -, hogy nincs ló a házban.

Futott le a lépcsőn. Az utcán is futott, nem mert hátranézni. Tudta, hogy egy második emeleti ablakban három fejet látna. Egy jancsiszög-gyerek fejét, egy fenyő-férfi fejét és egy kék ló fejét.

Te úristen, ló a házban!

 

Forrás: Lázár Ervin: Hét szeretőm, válogatott novellák
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Torik (észt melegvérű) – Tori – Toric

Írta:
Lovasok.hu

Torik (észt melegvérű) – Tori – Toric

 

A fajta eredete és története

Ez egy XIX. századi új fajta. Létrejöttében számos ló vett részt: arab, ardenni, hackney, kelet-fríz, hannoveri, orlov és angol telivért keresztezték a klepperrel. A klepper arab és ardenni keverék.

A fajta jellemzői

Elegáns ló, melyet nemes származásának köszönhet. Kitartó, együttműködő ló. Nyugodt és békés. Hátas és igásló, jól használható a mezőgazdasági munkákban. Marmagasságuk 152-155 cm. Vörössárga, sötétpej és szürke színű lehet.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.14.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

1...858687...69986. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés