Kezdőlap Blog Oldal 80

Keletfríz – East Friesian

Keletfríz – East Friesian

 

A fajta eredete és története

A keletfríz fajta létezéséről az 1600-as évektől maradt ránk írásos bizonyítékok. A fajtára jellemző volt a nehéz test, hullámos farok, illetve sörény. De a fajta finomodott. A Keletfríz ló Kelet-Fríziából származik. Mivel a fajta finomodott, keresztezve lett számos melegvérű fajtával, a Keletfríz átment nehéz melegvérűbe. A legnagyobb hatással a fajtára az Andalúz volt. Ezenkívül kapott a fajta egy kis Hannoveri keresztezést is.

A fajta jellemzői

Feje nagy, száraz, sokszor kosfej. Nyaka hosszú, vastag, marja nem túl kifejezett, háta hosszú, a far terjedelmes, mellkasa mély, lapockája meredek, lábai szabályosak és erősek.

Marmagasságuk 162 cm körül van. Színe a fekete és a pej.

Fogatlónak, illetve hátaslónak is hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kelet-Bolgár ló – East Bulgarian

Kelet-Bolgár ló – East Bulgarian

 

A fajta eredete és története

A fajta eredete a XIX. sz. végére nyúlik vissza, nem egy ősi fajta. A Kelet-bolgár ló a Vassil Kolarov ménesben született, az angol telivér, angol félvér, az arab és anglo-arab lovak kereszteződéséből. Később a fajtát az angol telivérrel való keresztezéssel javították.

A fajta jellemzői

Nyugodt és energikus ló, erős és mégis elegáns. Kiváló versenyló, jól idomítható. Jó ugró ló. Marmagasságuk 150-160 cm. Vörössárga és fekete színekben található meg.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hack

Hack

 

A fajta eredete és története

A Hack tulajdonképpen fajtába nem sorolható, ám mégis említésre méltó. Inkább típusnak nevezik, mint fajtának.

Elegáns, kiegyensúlyozott, jó vérmérsékletű ló. A XVIII-XIX. századból származik, Angliából. Elsősorban bemutatólónak használták. Egyébként a fajtát nagyon sok helyen megtalálni, de kialakulásának helye Anglia. A Hack az angol telivér és az anglo-arab keresztezésének eredménye.

A fajta jellemzői

A Hack inkább telivéres jegyeket hordoz, így inkább a telivérek közé sorolják őket. Két típust különböztetünk meg: az egyik a “burkolt” hack, a másik a “park” hack.

Finom, kecses, a 20 cm-es szárkörméret követelmény. Nyaka hosszú. A lapocka és váll klasszikus, a marja hosszú, dőlt, kifejezett. Mellkasa mély, a far jól izmolt és hosszú. A végtagok kecsesek, a hátsó végtagok hosszúak. A paták kerekek, könnyűek.

Marmagassága 150-160 cm körüli, bármilyen színben előfordulhat. Leginkább hátaslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Gypsy Vanner – Tinker póni – Irish Tinker

Gypsy Vanner – Tinker póni – Irish Tinker

 

A fajta eredete és története

A szerelmi kapcsolat a romák és a lovaik között egy legenda. Ezt a nagyon speciális lovat fél századdal ezelőtt alakították ki. A Fríz, a Shire, a Clydesdale és a Dales póni keveredésével keletkezett. Ezek a fajták csodálatos egyéniséget adtak ennek a hidegvérű lónak.

A fajta jellemzői

A tökéletes kocsiló erős, intelligens, tanulékony/engedelmes, izmos, színes és rendkívül kitartó. Értelmesség és kedvesség, ez a Gypsy Vanner ló. Egy egészséges lovat könnyű eltartani, mellesleg az idegenforgalomban is hasznát veszik.

Ez a fajta közepes méretű, 142-154 cm magas. A rövid nyaka és háta erőt ad a húzáshoz, a romák ezért is szeretik, mert képes a “házukat” elhúzni. A dús sörény, farok és bokaszőr csodálatos látványt ad ennek az állatnak. Tarkánfoltos (fekete és fehér – Piebald) és fehértarka (barna és fehér – Skewbald) a leggyakoribb szín. Ugyanakkor az összes szín elfogadott.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Frederiksborgi

Frederiksborgi

 

A fajta eredete és története

Ez a szép megjelenésű hátasló Dániából származik, a XVI. századból. Régen katonalovaknak használták. A fajta tulajdonképpen már 1562-től létezik.

A fajta kialakulására a Spanyol ló volt nagy hatással. Tulajdonképpen a Spanyol lótol örökölte az eleganciát is. Ugyanakkor a Spanyol lovat nápolyi lovakkal keresztezték, majd Angol félvérekkel. Állománya csökkeni kezdett, eredeti típusa majdnem ki is halt. Végül az igáslovak iránti igény csökkent, átalakult hátaslóvá. Így a Frederiksborgi lassan elveszítette erősebb jellegét, egyre inkább keresztezték Angol telivér lovakkal, így alakult ki a mai Frederiksborgi. Úgy tartják, hogy a Frederiksborgi létrejöttében Norfolk ügetőt is használtak. A Frederiksborgit más fajták javítására is használták.

A fajta jellemzői

Feje elegáns, kicsi, a nyak rövid, magasan illesztett. A mar nem kifejezett, lapockája meredek. Háta hosszú, a far nagy, végtagjai erősek, patái szintén erősek és kicsik.

Marmagassága 160 cm körüli, jellemző színe a sárga. A fajtát kocsilónak is sokan használják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Cob

Cob

 

A fajta eredete és története

Hazája Írország, Anglia, és eredete a XVIII-XIX. századra tehető. Túlajdonképpen ő nem melegvérű, vagy hidegvérű csoportba sorolható, se nem póniba, hanem ő egy “típus” de melegvérű jellegű. Nem önálló fajta, de felismerhető a külleméről.

A tenyésztésére nincs sok pontos adat, de feltehetőleg a fajta az Irish Draught keresztezésével alakult ki. Ugyanakkor lehetséges a Welsh cob, telivér, Cleveland bay, és más hidegvérű lovak keresztezése is.

A fajta jellemzői

Sörényét előszeretettel nyírják, mivel így mutatósabb, és sportos alakot ad.

Fülei kicsik, szemei kifejezőek. Nyaka rövid, erős, lapockái jól dőltek, mellkasa mély, a far erős, végtagjai erősek, jól izmoltak, ízületei laposak. Természete igen nyugodt.

Marmagassága 155-160 cm, bármilyen színben előfordulhat. Hátasló és fogatló.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Belorusz fogatló – Byelorussian Harness Horse – White Russian Coach

Belorusz fogatló – Byelorussian Harness Horse – White Russian Coach

 

A fajta eredete és története

A Belorusz fogatló fajta az őshonos észak-erdei típusú fajtákból eredeztethető, Dole (Norvégiából), Ardennes és Brabanti fajtákkal keresztezve. A Dole hatás volt a legerősebb.

Hosszú idő alatt a tenyésztők sok generációt sokféleképpen keresztezve érték el, hogy egy fajta leginkább megfeleljen a fehéroroszországi mezőgazdaság elvárásainak. A fajta kitűnően alkalmazkodott a rossz minőségű (mocsaras, homokos) erdős területek megműveléséhez. A fajtát tej-, és hústermelésre is lehet alkalmazni.

Két típus, a nagy és a közepes elkülönül a fajtán belül. 6 nagy tenyésztési vonal, és négy kanca-család van. A legfontosabb tenyésztő központok a Zarech’e-i ménestelep, és a Pobeda állami farm ménestelepe Fehéroroszországban.

1980 január elsején 93040 Belorusz fogatlovat számoltak meg, ebből 27560 fajtatiszta.

A fajta jellemzői

Közepes méretű ló, az igáslovak sajátosságaival. A feje nem nagy, a homloka széles, a nyaka igen izmos és közepesen hosszú, a marja közepesen magas és hosszú, a háta hosszú, sima és gyakran egy kissé hajlott, a fara széles, kerek és izmos, a mellkasa széles és mély. A lábai ügyesek. A sörénye és a farka sűrű de a bokaszőre rövid. A mén méretei (cm-ben): marmagasság: 153, övméret: 184, szárkörméret: 21,5. Testsúlya 540 kg. A kanca értékei rendre 150, 183, és 21 cm. A kancák testsúlya 490-500 kg. A színük lehet sötétbarna, pej, gesztenye és világospej.

Habár a Belorusz fogatló később kezd el fejlődni, 6-7 hónapos korukra a csikókat elválasztják az anyjuktól, és eddigre elérik a 170-190 kg-os testsúlyt is. A fajta termékeny és sokáig is él. A kancák gyakran termékenyek még 26 éves korukban is.

 

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Shagya-arab

Shagya-arab

 

A fajta eredete és története

A Shagya arab Magyarország fajtáinak egyike. Ezt a fajtát nagy becsben tartják mind a magyarok, mind a külföldiek. Kiváló hátasló, híres a minőségéről. Arab jellegű és a XIX. századból származik. Sokan összetévesztik a Shagya arabot az Arab telivérrel. Pedig azért van különbség.

A tenyésztés célja eredetileg egy katonaló létrehozása volt. A Bábolnai Ménest 1789-ben alapították. 1816 után a tenyésztési előírások megkomolyodtak a Shagya-val szemben, meghatározták a tenyészcélt, miszerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhetik. Így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik. Így természetesen a fajta kialakulásában a legnagyobb szerepet az Arab ló kapta, erről is kapta a nevét (Arab). Az Arab Ló Tenyésztőinek Szövetsége 1972-ben alakult. A fajtát önálló fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Egyébként, hogy visszatérjük a fajta kialakulására, három fajtát kell az Arab telivéren kívül megemlítenünk, amelyek hozzájárultak a Shagya-arab fajtához. Ez a spanyol, a magyar, és az angol telivér. Shagya a fajta alapítóménjének a neve. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából, 160 cm-es, szürke mén volt.

A fajta jellemzői

Tömegesebb mint az Arab telivér, a marja is kifejezettebb, és a lapockája is dőltebb. A fej gyönyörű, barátságos és előkelő, széles homlokkal, kifejező szemekkel. A fülek kicsik, a nyak magasan illesztett, nem túl hosszú. A hát középhosszú, olykor rövid, az ágyék tökéletes. A far terjedelmes, a hátsó végtagok szabályosak, az ízületek szárazok, a paták szabályosak. Farka magasan tűzött. Energikus, gyors, vágtája kerek.

Marmagassága 160 cm körüli, szárkörmérete 19-20 cm. Bármilyen színben előfordul, de a leggyakoribb a szürke, pej és a fekete.

Hátaslónak kiváló, de fogatlónak, kocsilónak is alkalmas. Találkozhatunk a fajtával díjugratásokon és díjlovaglásokon is. Élénk vérmérsekletű, de szelíd és tanulékony.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

Lipicai

Lipicai

 

A fajta eredete és története

A Lipicai ló melegvérű és már a XVI. századtól létezik. Lipicai lovakkal leginkább a Bécsi Spanyol Lovasiskolában találkozhatunk. Tenyésztése nemcsak nálunk, Magyarországon folyik, hanem máshol is, ahol saját típusok alakultak ki a Lipicain belül. A Lipicai lovakat főként a királyi udvarnak szánták.

A Lipicai spanyol-génhányadú ló, a tenyésztésben legnagyobb részt a Spanyol ló volt hatással. A fajta a nevét Lipica méneséről kapta, melyet 1580-ban hoztak létre. A fajtába került Arab génhányad is.

A fajta jellemzői

Kicsit tömegesebb, mint egy átlagos melegvérű. Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat. A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej jellegű. A nyaka izmos de rövid, a mar nem kifejezett, háta nem túl hosszú, fara széles, végtagjai rövidek, de erősek és a pata is kemény.

Marmagassága 155-170 cm közé esik, színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

Hucul

Hucul

 

A fajta eredete és története

A Kárpátok „kis” pónija, melynek származási helyéről sokaknak megoszlik a véleménye. Egyesek magyar fajtának vélik, de ha más nemzetiségűeket kérdezünk, mást mondanak. Így talán az a legjobb, ha megmarad bennünk a Kárpátok elnevezés, mert ami biztos, az az, hogy a Kárpátokban él. Melegvérű póni, de már a jégkorszak előtti időkből származik.

Kialakulására a Tarpán ló lehetett a legnagyobb hatással, illetve a Tarpán volt a kiindulási állomány. Úgy vélik, hogy a Tarpánt keleti vérvonalú lovak kísérték valamikor.

A fajta jellemzői

Munkalónak tartják, fogat- és málháslónak. Nevét egy népcsoportról kapta. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni.

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.

Marmagassága 135 cm körüli, színe a pej, tarka és a fakó.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés