A kantár nyomáspontjai:

Mint azt a humán sportokból is tudjuk, az, hogy a sportoló milyen felszereléseket használ az edzésmunkájában, vagy épp versenyzés alatt, az erősen befolyásolja a teljesítményt.

A lovaknál elsősorban a nyereg szokott előtérbe kerülni, amikor a felszerelésről beszélünk ( erről itt találtok cikket: Honnan tudom illik-e a nyergem a lovamra? ).
A kantár viszont ugyanúgy fontos pont, amikor a ló teljesítményét nézzük. Itt a hatásmechanizmus sokkal finomabb, mint a nyereg esetében. Míg a nyeregnél nagy, könnyen felfedezhető nyeregnyomásokról, hátbeejtésről és egyéb tünetekről beszélhetünk, amit a nyereg nem megfelelő illesztése és a lovas súlya okozhat, addig a kantár egy sokkal finomabb eszköz, olykor alig észrevehető, de hosszú távon releváns hatásokkal.

A ló fejének anatómiája kezdve a tarkótól, a beidegződésen át, a koponya felépítéséig egy olyan rendszer, melynek működésébe egy rossz helyen futó szíj is bele tud szólni. Ez kihathat a ló nyelv- és szájtevékenységére, az állkapocs megfelelő használatára, a tarkó elengedettségére, de az alap mentális állapotára is.

A ló koponyája számos lemezből áll össze, melyek fibrocelluláris ízületekkel kapcsolódnak össze. Ezeket el lehet különíteni egymástól, és szekciókra osztani, mint a temporalis, nasalis, parietalis, occipitalis lemezek stb. Itt fontos elem lesz a ló orrcsontja, mely kritikus a kantár beállításánál.

Ahogy látjuk, egy elvékonyodó, a vége felé egészen jelentéktelen vastagságú területről beszélünk, ami ehhez mérten sérülékeny. A ló alsó és felső állkapcsa között is van különbség.

A ló felső fogai egészséges esetben kintebb helyezkednek el mint az alsó fogak. A felső állkapocs jóval szélesebb, felső őrlők széle rálóg az alsókra. A koponyát az atlantooccipitalis ízület köti össze a gerincoszloppal, ott is az Atlas (C1) csigolyával. Ez a csatlakozás nagyon jó mobilitással bír, és magas szintű finommotorika jellemzi. Ennek előkövetelménye viszont az, hogy számos kisebb izomcsoport együttes munkája kell ehhez a mozgáshoz, valamint mivel az agytól ott lép ki minden ideg a ló törzsébe, perifériákba, fontos a lokális prevenció.

Lovaglás szempontjából kiemelt terület még a TMJ, avagy állkapocs ízület. Rengeteg tarkó problémának vélt negatív mozgásminta igazából innen ered. A túl erős zabla használat, túlhúzott orrszíj mind okozhatnak olyan feszültséget, mely a TMJ-ben összpontosul.

Az egész koponyacsont több ponton már már szivacsos érzetet kelt, ennek oka a rengeteg vérér, melyek átszövik az agykoponyát, mennek a foggyökerekhez, és mindenütt kellő mennyiségű oxigénnel, tápanyaggal látják el az izmokat, az agyat. Az erezet mellet az idegpályák is több útvonalat igényelnek maguknak a ló koponyája szerte.

Ezek közül fontos kiemelni az infraorbiatlis ideget (Infraorbital nerve), mely ló felső ajkainak érző beidegzését látja el, ami pedig az egyik fő érzékelő területe a lovaknak.
Ezen kívül fontos szerepe van az arcidegnek (facial nerve), mely a pofatájéki érzékelésért, beidegződésért felelős, valamint meg kell említeni még a maxilláris ideget (Maxillary nerve 2nd), mely gyakori okozója a ló fejrázásának.

Mindennek, ha nem megfelelő felszerelést használunk a lovunkra, lehetnek olyan negatív hozományai, melyek kihatással lesznek a ló teljesítményére, akár közérzetére, egészségére.

De kezdjünk mindent a legelején, esetünkben a ló orránál. Itt felmerül a zabla, és a kisorrszíj kérdése. A zablákról akármennyit el lehet társalogni, így arra most nem térnék feltétlen ki, viszont fontos kérdés lehet a zabla, nem zabla kérdés.

Manapság teret hóditanak a zabla néküli, hackamore kantárok. Van ló amelyiknek beválik, van amelyiknek nem. Viszont ha valami, akkor a hackamore egy erős eszköz.

Gyakran a zabla negatív hatásait szeretnék vele kiváltani, de ha kicsit mélyebbre nézünk, és megnézzük hogy mi is a mechanizmusa egy hackamore kantárnak, és a felső szíj hova hat, akkor láthatjuk azt, hogy kifejezetten kockázatos egy erős kezű lovas kezébe ilyen eszközt adni, mert a nyomáspontja pont az orrcsont közepére, rossz beállítás esetén a végére esik.

Ez nem meglepő, hiszen itt tud hatást gyakorolni a szerszám, de így az orrcsont is veszélybe kerülhet, valamint az infraorbitalis idegek is nyomás alatt vannak a tartás pillanatában. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jó eszköz, csupán felhívom a figyelmet arra, hogy csak tanult kezekbe adjuk, mert van ebben is kockázat.

De menjünk is tovább, elérünk az orrcsont, és a infraorbitalis idegek kilépő tömlője közé. Ideális esetben ide kerül az angol orrszíj. Legyünk figyelemmel, hogy mennyire húzzuk meg. Ha túlhúzunk egy orrszíjat, az a ló bőrét a fogakra fogja feszíteni, melyekből a felső fogsor kintebb van, külső fele élesebb.

Erre a területre, ha ráhúzzuk az orrszíjat, az kellemetlen lehet a ló számára, ha kicsivel élesebbek a fogai (ami olykor megfelelő időközönként elvégzett fogreszelés esetén is előfordul), akkor megsértheti a száját. A szoros orrszíj a korábban említett infraorbitalis idegeket is nyomhatja.

Emellett, amikor egy szíj fogja körbe a ló száját, az sok lovat késztet arra, hogy bele-bele feszítse az állkapcsát, ebből a szempontból tehát jobbak az anatómiai kantárok megoldásai, ahol, ha megnézzük alul és felül nincs egy síkban szíj.

A ló arcéle szintén vigyázandó terület, ne bántsa szíj, ne legyen nagyon felhúzva a szeme alá a pofaszíj.

Inkább a zablához / lovashoz köthető az alsó állkapocs, és a TMJ kérdése. Ha a zabla erősen van kezelve, a ló megpróbál annak gyakran ellene menni (erről itt olvashattok bővebben: https://www.facebook.com/horsemassagenow/posts/pfbid0yobUbCzgr344AsSnoKF6RkeA2aLbzSR8LxSwbckQ89kZ3rA3ToVRuE3Aq1a4vqAzl).

Ez mentálisan is megviseli, valamint rövid távon kötötté, hosszabb távon érzékenyé, stresszessé teheti a TMJ-t, illetve a nyelvcsont apparátust, melynek kezelése nehézkes, a ló későbbi minőségi ellovaglása tapasztalt lovast igényel.

Végül a tarkó maradt melyről mindenképp szót kell ejteni. Ahogy korábban írtam, a tarkó egy bonyolult, igényes csatlakozása a ló testének, és ebben komoly stresszfaktor lehet egy rossz minőségű, kemény bőrből készült tarkó szíj, ami esetleg még szoros is. Kockázatot jelenthetnek még a különféle gumis kikötők, segédszárak (melyeknél látni néha kifejezetten érdekes felrakási technikákat is…).

Ebből a szempontból a legjobb, ha a lónak nincs lehetősége belefeszíteni a tarkóját semmibe, ha le is van kötve, az valamilyen mobil megoldással legyen (pl futószáron inkább dupla futószárazzuk a lovat, mintsem lekössük). Kiemelten igaz ez a fiatal, még tapasztalatlan, rosszabb egyensúlyú lovaknál.

Összegezve, mik lehetnek a nem megfelelő – nem jól beállított kantár jelei:
• A támaszkodás nem stabil, a ló nem rág le.
• Mozgása, főleg az elülső végtagé kötött, hajlítás, állítás nehézkes.
• TMJ érzékeny, kantározásra negatívan reagál.
• Gyakori fogászati problémák, vagy arra utaló jelek.
• Tátott száj, feszes tarkó.

Mivel szintén gyakori kérdés, így pár szó az anatómiai kantárokról. Első és legfontosabb, egy anatómiai kantár is akkor tud jól működni, ha az egy jó minőségű, és állíthatóságú, jól beállított kantár, ami a lónak a mérete.

Az anatómiai kantárok kidolgozása, megtervezése során a korábban tárgyalt szempontok figyelembevétele mellett készítik el a kantárokat, hogy azok a fent említett nyomáspontokat, ideggócokat, érzékenyebb területeket ne bánthassák. Ilyenkor a tarkó szíj is egy szélesebb, puhább bőrből készült szíj, így szíjas körbefogások nincsenek a ló orránál, hanem minden szíj eltérő helyen helyezkedik el alul és felül. A zabla tartó szíj is sok anatómiai kantáron rövid, a fix kantárhoz van rögzítve, így minimálisabb a zabla mozgástartománya.

Én a magam részéről szeretem ezeket a kantárokat, de abszolút ló függő hogy van e rá szükség, avagy nincs.

Mire figyeljünk, ha kantárt választunk:
• Mindenképp legyen a ló mérete, ha mégsem jó inkább cseréljük, mint sokat lyukasszuk.
• Vegyük figyelembe, hogy milyen a lovunk, érzékeny-e valahol, mit szeret, és mit nem.
• Passzoljon a zablához, és a mi lovaglási stílusunkhoz.
• Előny, ha a tarkó szíj fül kerülős, sokkal kényelmesebb a lónak.
• Orrszíj legyen puha, esetleg bélelt, minimálisabb a nyomás.
• Ha kell próbáljunk ki többet, és úgy válasszuk ki a legjobbat.

Hallani azt is, hogy a lónak nem kell nyereg próba, jó a sima kantár, csikó zabla (én is azt használok). Aláírom, bizonyos felhasználási körülményekre, bizonyos lovaknak jó. Viszont nem gondolom, hogy bűn lenne kicsit jobban belelátni a dolgok mélyébe, megérteni a saját lovunk felépítését, anatómiáját, és az alapján választani neki nyerget, kantárt, zablát. A mai modern sportló nagyon magas elvárásoknak felel meg, amihez szükség van a minőségi felszerelésre.

Szerintem igenis, ha folyamatosan dolgozunk egy lóval, sporttársunknak, barátunknak tekintjük, és ő is minket, akkor meg kell adni neki minden szempontból a maximumot, legyen az felszerelés, takarmány, és annak kiegészítése, regeneráció segítése, edzés munka.

Tehát, a fentiekben nem szeretnék lebeszélni senkit egy hagyományos angol kantár használatáról (ami a legtradícionálisabb lószerszámok egyike, mégha modernizálva is), egy hannoveri orrfékről (mely nem túlhúzva, jól beállítva, szintén lehet egy nagyon jó szerszám, magam is sokat használtam), vagy egy hackamore-ról.

Minden eszköz helyén kezelve jól használható. Egy nagykantár sem az ördögtől való, sőt. Egy precíz eszköz, amivel a jól idomított ló a szivacs megszorításával egyenlő mozdulatra reagál, és nem szükségszerű a feszítővel összehúzni.

A western, és hagyományőrző köznyelven ‘kapukilincs’ zablák is használhatók olyan finoman, hogy szabad szemmel nem is látni, önmagában az sem bántja a lovat. A hackamore szintén lehet egy gamechanger olyan lovaknak, akik nem tűrik meg a zablát, és így lehet velük mégis dolgozni. Önmagában sosem az eszköz az, ami a problémát generálja, és nem is a ló.

Okuljunk minél többet a lovakról, és dolgozzunk velük tudatosan minden nap, #vigyazzalovadra

2024.07.28
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
Ábrák: Dobos Áron
Ló koponya: Just Anatomy