Születésnapi emlékezés: Dr. Pál János 80 éves

A Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság ünnepi évzáróján köszöntötték Dr. Pál Jánost, a társaság ügyvezető elnökét 80. születésnapja alkalmából. A hazai lovasélet egyik meghatározó egyénisége 1953–tól nyugdíjazásáig a Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési osztályán dolgozott, közel negyven éven keresztül irányította a magyar lótenyésztést, 20 évig a Magyar Lovas Szövetség első számú vezetője volt.

“Különös volt az indulásom, azonnal bedobtak a mélyvízbe. Még friss volt az Agrártudományi Egyetem diplomája a zsebemben, amikor a Földművelésügyi Minisztérium kezdő állattenyésztőjeként miniszteri biztosnak hat hónapra Vas megyébe küldtek.” – kezdi visszaemlékezését Dr. Pál János, címzetes egyetemi docens, a FVM főtanácsadója, a Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság ügyvezető elnöke. “– Ekkor 1953 elejét írtuk, nagy volt szárazság és még nagyobb a takarmányhiány. Az átteleltetés megszervezése volt a legnagyobb feladatunk, kemény félév volt, nagy volt a kihívás. A sikeres kezdést követően a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságára, a lótenyésztési osztályra kerültem, amit nyugdíjba vonulásomig vezettem.”

Visszaemlékezése szerint 1944-ben 859 976 ló volt az országban, de a háborús pusztítások, s az ország újabb megcsonkítása következtében mintegy 60 százalékkal csökkent a létszám. A hazai lótenyésztést a második világháború után szinte az alapokról kellett felépíteni. A háborút követően például a versenylótenyésztés mindössze 9 kancával és 2–3 angol telivér ménnel rendelkezett. A nehéz körülmények között hazahozott lovak adták az újrainduló tenyésztés alapját. A magyar ember lószeretete azonban nagyobb volt a csüggedésnél, s a lóállomány erőteljes szaporításának köszönhetően, 1958-ra már 724 ezer lovat számláltak az országban.

Dr. Pál János nevéhez fűződik négy jó származású telivér olaszországi importja, köztük egy remek kanca, Hurry vásárlása, aki az előző század legjobb versenylovának, Imperiálnak volt az anyja. A Pál János által vezetett szakemberek tudták, hogy lótenyésztés nincsen lósport, lovassport nélkül, ami fordítva is igaz. A tenyésztő eredményét elsősorban a sport igazolja, itt mutatkoznak meg a genetikai eredmények, itt mérhetőek a szakmai tapasztalatok, amelyek azután az egész lótenyésztés hasznára válnak.

Később a minisztérium első számú feladatának tekintette a lakosság élelmiszerrel való ellátását, ezért a szarvasmarha, sertés, juh és a baromfi ágazatok részesültek a legnagyobb támogatásba, míg a lótenyésztés a háttérbe került. Az 1962–es, ma is vitatott átszervezések és felszámolások után nyolc méntelep megszűnt. Helyettük a nagycenki, a sümegi és a parádi méntelep jött létre.

A 60–as évek közepétől a magyar lovassport ismét meghatározó a nemzetközi lovassportban. Móra László, Karcsú Imre, Baranyai József, Somlay Lajos után Kádár László, Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor sikerévtizede következett, amely szerencsére lovassportolóink jóvoltából ma is folytatólagos. A mezőgazdaság átszervezésével, a gépesítés terjedésével azonban fokozatosan csökkent az ország lóállománya.

Volt olyan év is, amikor 100 ezerrel apadt a számuk. A mélypont 1989 volt, ekkor már csak 74 ezer lovat tartottak számon. A rendszerváltozás után a lótenyésztés újra fejlődésnek indult, különösen a kis- és magántenyésztőknél növekedett a számuk. A jelenleg mintegy 85 ezernyi ló körülbelül 95 százaléka magántenyésztők tulajdona. Az állomány fenntartását és genetikai fejlesztését az FVM támogatja.

Közel húsz éve, Dr. Pál János vezetésével, 1989 után újra fölelevenítették a huszár- és lovas hagyományokat. A Magyar Huszár Lovashagyományőrző Társaság 1989 januárjában alakult meg, de előtte már 1988-ban megrendezésre került az első nemzetközi huszártalálkozó. Ez az esemény adta az ötletet, hogy létre kell hoznunk ezt az egyesületet. A Társaság tagjai közé elsősorban a huszárok tartoznak, de ide tartoznak a lovas tüzérek és a trénerek, akik lóval foglalkoztak a hadseregben. A Társaság nevében azonban azért szerepel a lovashagyományőrző megjelölés, hogy a lótenyésztéssel foglalkozók is egyesületünk tagjai lehessenek.

Dr. Pál János a számos állami, sport és katonai elismerése, kitüntetése mellett arra a legbüszkébb, hogy életpályája a magyar lótenyésztés történetének egy sikeres fejezete lett.

Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva