A lovastúra egy igen speciális lovas tevékenység. A közhiedelemmel ellentétben – miszerint túrázni bármilyen ló megfelel – a túralovagláshoz olyan lóra van szükség, ami magas fizikai felkészültséggel rendelkezik, speciálisan túralovaglásra képzett, és ami a legfontosabb: tökéletes idegrendszerrel rendelkezik. Ebben a cikkben néhány túralovakra vonatkozó kritériumot, és a kiképzésükről olvashatunk hasznos információkat.

A túraló kiválasztása

A túraló önálló fajtával nem rendelkezik, és nem is mondhatnánk olyan fajtát, amely kifejezetten erre a célra lenne tenyésztve, szelektálva. A magyar félvérek a 19. századi tenyésztési szempontok alapján – katonai célú tenyésztés – szinte mindegyike alkalmas lehet túralovaglásra (Furioso-north star, Kisbéri, Nóniusz stb). Azonban fontos leszögezni, hogy túraló kiválasztása során mindig az egyedet kell vizsgálnunk, sokkal fontosabb az adott ló stabil idegrendszere, használhatósága, mint származása.

A könnyű felépítésű sodrott lovak is alkalmasak lehetnek túralovaglásra. Nagy a fizikai és pszichés terhelhetőségük, mellette viszonylag igénytelenek. Jóval nagyobb a teherbíró képességük, mint melegvérű társaiknak, így ideálisak lehetnek nehezebb lovasok hosszútávú hordozására.

Lovastúrára általában legmegfelelőbbek a heréltek, közülük kerülnek ki a legstabilabb munkalovak. Természetesen a kancák is jól használhatók, ám ők több figyelmet igényelnek – a sárlás okozta „hisztikre”, az összerúgás veszélyére stb. Mének használata nem kívánatos. Mind elhelyezésük, mind a túra során problémás a használatuk, csak magasan képzett, lóval magabiztosan bánni tudó, az adott mént ismerő lovas alá valóak.

Tekintettel arra, hogy minden lovas más és más képzettség, fizikai- és pszichés terhelhetőség szempontjából, így a lovak sokszínűsége is szinte kötelező egy-egy nagy létszámú lovastúrán.

Tehát alapvető szempont a megfelelő túraló kiválasztásánál a tökéletes idegrendszer, egészségügyi és fizikai állapot. Ezeknek a lovaknak akár napi 40-100 km-t és 8-10 órát kell nyereg alatt munkában tölteni – szakadékszirteken, csúszós, sáros, havas utakon, akár több száz méter szintkülönbséget leküzdve. Közúti forgalomban, vasúti kereszteződésben, autópálya alatt–fölött, alagútban, hasig érő vízben, idegen lovak között – minden esetben helyt kell állniuk.

Egy jó lovastúra 70%-át adja a megfelelően kiválasztott és képzett ló!

Kiválasztási szempontok:

• stabil idegrendszer
• kitűnő fizikai állapot, megfelelő izmoltság, állóképesség
• kitűnő egészségügyi állapot: tüdő, emésztőrendszer, lábak, pataszerkezet
• megfelelő lovastúrára való képzés

A túraló képzése

Előnyös, ha a csikók legelőn, ménesi körülmények között nőhetnek fel, itt kialakul a megfelelő szocializáció, erős lábszerkezet, inak, jó tüdő. Az így felnevelt csikók általában fizikálisan és pszichésen is megfelelőek lesznek a túralóvá való képzésre.

Az alapok elsajátítását követően a képzés tereplovaglással, és ezzel egy időben akadálypálya lovaglással folytatódik, ahol a ló megtanulja az akadályokon, vízen való átkelést, és a forgalomban való közlekedést, és egyéb terepviszonyokat. A már valamilyen képzettséggel rendelkező lovak hasonló átlovagláson, átképzésen esnek át.

A cél olyan lovak képzése, melyek szinte semmitől sem félnek vagy riadnak meg – legyen az pár méterre elszáguldó tehervonat, felreppenő fácánkakas, kürtölő kamion – ezért sikeresek a belovaglásnál a katonalovak képzése során alkalmazott alapelvek.

A lovak kiképzésére minimum egy évet szánjunk. Mire a lovas alá kerülhet egy ló, elmúlik öt éves. Elkezdődhet a ló “bevetése”! Eleinte azonban kizárólag idősebb, jól képzett lovakkal és jól képzett lovassal vágjunk neki.

Egyéb “megoldások”

Egy leinformálható helyről származó és egészséges csikó ára, és felnevelése komoly költség. Egy túraló-csapat kialakításához minimum tíz lóra van szükségünk, hogy minden lovas számára megfelelőt találjunk. Láthatunk más megoldási kísérleteket, mikor gyors haszonszerzés céljából a minőség és biztonság másodlagos szemponttá válik.

Lehet venni lovat az ár töredékéért egy szezonra akár. Mivel ezek nem erre képzett lovak, gyakran valamilyen egészségügyi problémával, a túralovaglás élménye is a töredékére csökken – sánta lovon nem szívesen teszünk meg száz kilométert. Mivel a ló előélete ismeretlen, sosem tudhatjuk, mitől riadhat meg, vagy eshet pánikba. Nincs összeszokott ménes kialakult hierarchiával, túra közben emiatt fejetlenség alakulhat ki. Nem ismeretesek a ló rossz szokásai, illetve, hogy mire érzékeny, legyen szó takarmányról vagy bánásmódról.

A gyakorlatban sajnos találkozni olyan esetekkel is, mikor versenypályáról frissen lekerült lovakat raknak össze egy “csapatba”, és kínálják vendégek számára a túralovaglást. Ezek a lovak gyakran még csikók, akik életükben nem találkoztak akadállyal, vízzel, közúti forgalommal – egyszóval az új közeg, ahol helyt kell állniuk, teljesen ismeretlen számukra, belovaglásuk pedig kezdetleges. Idegrendszerük instabil, gyakran rossz tapasztalatokkal a múltjukban. Ilyen lovakkal terepre menni veszélyes lehet!

Tehát mielőtt túralovaglásra adnánk a fejünket, informálódjunk, érdeklődjünk a lovak képzéséről, múltjáról. Vizsgáljuk meg leendő hátasunkat és csak ép felszereléssel, egészséges lovon induljunk útnak! Ha erre megfelelően felkészült helyen veszünk részt túralovagláson, garantáltan életünk egyik legszebb élményében lesz részünk, miközben a ló is jól érzi magát!

2019.04.15., Bárnai Ádám és Lovasok.hu szerkesztősége
Frissítve: 2022.08.31.
Fotó: Canva