Magyar Derby: Hölle nagy fölénnyel nyerte a díjhajtást a kettes fogatok között
A kettes fogatok között nagy fölénnyel, több mint tíz hibapontos előnnyel nyerte a pénteki díjhajtást Hölle Martin a fogathajtók Mélykúton zajló 56. Magyar Derbyjén.
A háromszoros világbajnok nemzetközi viszonylatban is kiváló produkciót nyújtott, ugyanis a bírák 31.86 hibapontra értékelték hajtását. Mögötte Osztertág Kristóf zárt másodikként, míg a harmadik a veterán Hódi Károly lett, aki 2005-ben ezüst-, 2007-ben pedig bronzérmes volt a világbajnokságon egyéniben.
Csapatban az általuk alkotott magyar hármas hatalmas, csaknem harmincpontos előnnyel vezet a lengyel és az osztrák trió előtt.
A magyar kettes fogatok számára egyben világbajnoki válogató is a mélykúti nemzetközi viadal, amelyen nyolc nemzet 85 fogatának 237 lova méri össze tudását. A mieinken kívül chilei, észt, horvát, lengyel, osztrák, román és szlovák fogathajtók versenyeznek.
Szombaton a maratonhajtással folytatódik a program, majd vasárnap az akadályhajtással zárul.
2019.06.12.
Forrás: nemzetisport.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2022.09.19.
Hogyan essünk le “helyesen” a lóról?
Bizonyára keveset hallunk arról, hogyan “kell” leesni a lóról. Pedig, ahhoz, hogy mindössze minimális sérüléseket szenvedjünk, fontos, hogy megtanítsuk a testüknek, hogyan reagáljon különböző helyzetekre lovak jelenlétében.
Az április 23-án megrendezésre került Lóipari Biztonsági Csúcstalálkozón – mely a Kentucky Egyetemen (UK) került megrendezésre -, Danny Warrington, a Landsafe Equestrian alapítója – többek között az esési technikák fontosságáról tartott előadást.
A lovas oktatásban bizonyos mértékben hiányosságot vél felfedezni: nem tanítják ugyanis, hogyan essünk le a lóról biztonságosan.
Warrington, a lovasbiztonság érdekében létrehozta a Landsafe nevű céget, amely három fő pilléren alapszik:
- életmentés,
- sérülésminimalizálás,
- illetve a biztonságos oktatási módok elterjesztése minél szélesebb körben.
A Landsafe szimulátorok segítségével tanítja meg a biztonságos esést. Így amikor eljön a pillanat, hogy a lovasok igazi lóra üljenek, rengeteg gyakorlással szerzett tudással teszik mindezt. A Landsafe klinikán lévő szimulátorokon tehát, a sérülések minimalizálásának elsajátítása történik.
Statisztikák
Warrington szerint fontosak a statisztikai adatok, hiszen a számítások azt mutatják, hogy mindössze 7 millió ember vesz részt lovas sportokban. A Fédération Equestre Internationale (FEI, a nemzetközi lovasport irányító testülete) kutatási adatai alapján minden 250. kevésbé komoly, míg minden 520. esés súlyosabb sérüléssel végződik.
A legfontosabb egy ilyen helyzetben minden lovas számára, hogy legyen egy úgynevezett “kilépési stratégiája”, aminek következtében az esés elkerülhető.
Hogyan essünk tehát helyesen?
Warrington igyekszik átprogramozni a lovas gondolkodását, elkerülve a lovak fizikai bántalmazását. Fontosnak tartja, hogy összhangban legyen a lovas minden porcikája. Amerre a néz a lovas szeme, a testének is ugyanabba az irányba kell fordulnia. Ezt mutatja be néhány videó, illetve kép segítségével, hogy jobban szemügyre vegyük a sikeres esés titkát.
A technika, amit a lovasok általában alkalmaznak, nem célravezető. Az első dolog ugyanis, – melyet akkor csinálnak, ha érzik, hogy közeleg az esés pillanata – a lóba való kapaszkodás.
Warrington viszont arra ösztönzi a lovasokat, hogy válasszanak “kilépési stratégiát”. Ehhez mindössze annyi a teendő, hogy kinyújtsák a karjukat, hogy elkerüljék az esés következményeinek nagy részét. Nem az a lényeg tehát, hogy a kezüket nyújtsák ki, a hangsúlyt a csuklóra helyezve, hanem inkább az alkarra.
Ezután már csak le kell gurulni a lóról, megemelve a kart, (akár egy bokszoló, miközben védekezik) hogy az ennek eredményeként szerzett sérülést a lehető legjobban minimalizálni tudja.
Nagyon fontos ugyanakkor a nyak védelme is. Warrington szerint az állat minél inkább a mellkas felé húzva, elkerülhetőek a nyaki sérülések. Viszont, ilyen helyzetben semmiképpen sem szabad a lóba kapaszkodni. Annak érdekében, hogy ne szenvedjünk súlyos sérülést, célszerű elengedni a lovat.
A kulcs viszont, ami elengedhetetlen, ugyanakkor a lehető legfontosabb egy lovasnak a megfelelő ló, illetve a megfelelő tanulási formák elsajátítása.
Ha nem akarsz leesni a lóról, érd el Nála, hogy bízzon benned! Ezzel ugyanis radikálisan csökkenthető a balesetek kockázata. (Ebben kiváló segítséget nyújtanak Monty Roberts technikái.)
2019.05.30. Kurucz Linda, Lovasok.hu gyakornok
Forrás: https://thehorse.com/172483/the-right-way-to-fall-off-a-horse/
Kép forrása: canva.com
Frissítve: 2022.08.12.
Napvédelem lovak számára
A fényérzékenység és a napvédelem rendkívül fontos téma nem csak az emberek, de az állatok körében is. A következő sorokban néhány tippeket osztunk meg Veletek, melyek segítséget nyújthatnak hőártalmak megelőzésében – különösen a nyári időszakban, főként a rózsaszín bőrű lovak esetében.
A napsugárzás általi védelem rendkívül fontos a lovak számára is. Annak érdekében, hogy lovunk ne szenvedjen a fényérzékenység és a leégés veszélyétől, a következőket ajánljuk:
- Elsődlegesen az úgynevezett “légymaszk” használatára hívjuk fel a figyelmet, mely a ló fejére helyezve nem csak a rovarok ellen nyújt védelmet, hanem megóvja az érzékeny területeket a napsugárzás káros hatásaitól is.Néhány maszk egyébként UV védelemmel is rendelkezik, érdemes ebből is a legjobbat beszerezni. Ezután célszerű a maszkot a ló fejére tenni, majd – időjárástól függetlenül – akár egész napra rajtahagyni.Fontos azonban időként levenni és áttisztítani a ló bőrét a maszk alatt, ugyanis ezzel a fej természetes tisztulását akadályozzuk.
- Ezen kívül, használhatunk napvédő krémet is, mely cink-oxidot tartalmaz. Ehhez szinte bármelyik drogériában hozzájuthatunk. A fontos, hogy vízállót válasszunk, és ha tehetjük, napjában többször kenjük be vele a ló leégésre hajlamos részeit.
- A váll-és nyakrész – a sörény takarása miatt – nem igényel nagy törődést. Kivéve, ha tudjuk, hogy lovunk légycsípéses allergiában szenved, hiszen ilyenkor hajlamos dobálni a sörényét, ezzel védelem nélkül hagyva az említett testrészeket.Mindenképpen figyeljünk rá!
Az első, és legfontosabb, hogy megbizonyosodjunk lovunk egészségéről. Keressük fel állatorvosunkat, végeztessünk el vizsgálatokat, hogy ezután kedvencünk a megfelelő kezelést kapja.
2019.05.31. Kurucz Linda, Lovasok.hu gyakornok
Források: https://thehorse.com/159953/sun-protection-for-horses/
Kép forrása: canva.com
Frissítve: 2022. 08. 19.
A lófélék evolúciója és háziasítása–4/3.
Pliohippus
A Pliohippus (6. kép) az első „ősló”, melynek minden lábán egy ujj volt, mintegy 6 millió éve jelent meg. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt. A ló törzsfejlődésének ez az ága Amerikában maradt fenn, míg a Merychippusból korábban kialakult más ágak (Hipparion, Neohipparion, melyből a Stylohipparion alakult ki) a pliocén korszak végére kihaltak.
Forrás: (Bokor et al., 2011)
Equus
A ma élő ló, az Equus mintegy 1 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában, ahonnan eljutott Dél-Amerikába és Európába is. Az amerikai kontinensen azonban idővel kihalt és Eurázsiában fejlődött tovább.
Mielőtt azonban a lovak teljesen eltűntek volna a Föld színéről, néhány ménes átjuthatott a Bering-földnyelven (7. ábra) Amerikából Ázsiába, ahol zavartalanul fejlődhettek tovább. Ebben az időszakban még nem létezett a mai Bering-szoros. A két kontinenst a Beringia nevű földrajzi egység kapcsolta akkor össze. Tulajdonképpen ennek a természetes hídnak köszönhetjük, hogy a lófélék nem tűntetek el teljesen a Földről és az emberiség a későbbiek során jobban megismerhette a lovat, majd háziasíthatta is. Beringia további érdekessége, hogy a lovak átjutása után még sokáig hídként működött és lehetővé tette azt is, hogy Ázsiából emberek vándoroljanak Amerikába, kialakítva ezzel a helyei őslakosokat, akiket később Kolumbusz Kristóf fedez fel és „indián”-nak nevez el 1492-ben – tévedésből (8. ábra).
A stabil földhíd hiányában teljesen másként alakulhatott volna az emberiség történelme, hiszen elveszítettük volna a lovakat és az amerikai kontinens betelepülése sem ebből az irányból és ezen módon történt volna meg.
Az Equus nem négy alnemre tagolódott ezt követően:
1. Equus–valódi lovak,
2. Asinus–szamarak,
3. Hemionus–félszamarak,
4. Hippotigris–zebrák.
A lovak 1493-ban tértek vissza Amerikába, Kolumbusz Kristóf és Hernán Cortés segítségével. Az első lovak spanyol származásúak voltak. A spanyolok terjeszkedésével egyes lovak gazdátlanul maradtak, ezek aztán nagy, elvadult méneseket (spanyol: mesteño = mustang) hoztak létre, belőlük lettek a musztángok (angol: mustang = „ownerless beast”), melyek ezért nem vadlovak, hanem a házi lovak elvadult példányai. Ez a dedomesztikáció folyamata. Az amerikai őslakosoknak nem volt szavuk a ló megnevezésére, ezért egyes bennszülött nyelveken a lónak kutya vagy szarvas a megnevezése (egy esetben „szarvas-kutyának” vagy šuŋkawakaŋ (“dog [of] power/mystery/wonder”) Lakota Sioux nyelven nevezik).
A lovak az eurázsiai hegységektől északra fekvő nagy síkságot népesítették be, míg a zebrák, szamarak és félszamarak az ázsiai és az észak-afrikai sztyeppéken terjedtek el.
A jégkorszak végét csak egyetlen vadlófaj élte túl, mely két alfajra tagozódott: a tarpánra (9. kép) és a takira.
Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.07. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.
“Indulok a Mongol Derbin” – Jelentkezés és a többiek
Korábbi cikkünkben már olvashattál Homor Zsófiáról, aki igen magas célt tűzött ki maga elé: a világ egyik legkeményebb és leghosszabb lóversenyén való részvételt, ahol napi 100 km-t kell lóháton legyőzni. Zsófia újabb cikkel készült nekünk:
Miután eszembe jutott, hogy akár jelentkezhetnék is, néhány perc győzködés után el is döntöttem, hogy nekifutok. Figyeltem a derbi weboldalát addig is, úgyhogy tudtam, hogy a verseny mindig augusztusban zajlik, a jövő évi jelentkezést pedig az utolsó lovas beérése után nyitják meg. Amikor ez megtörtént, elküldtem e-mailben a lovastapasztalatomat taglaló önéletrajzomat és vártam, hogy történjen valami.
Az életrajzok átmennek egy előszűrésen, ahol a lovon még nem ültem, de a nagyapám teheneket tartott lelkes kalandvadászok és a nagyon felkészületlennek tűnő jelentkezők kiesnek. A ringben maradt embereket meginterjúvolják Skype-on.
Nekem a jelentkezésem elküldése után két héttel, este negyed tízkor csörgött a telefonom.
Elmondták, hogy felkerültem a lehetséges indulók listájára, és megkérdezték, hogy lenne-e időm gyorsan letudni az interjút.
Nagyjából húsz perc volt az egész, miközben a lovakról, a lovaglásomról, a motivációmról és a felkészülési terveimről kérdeztek, illetve ismertették a verseny veszélyeit és felhívták a figyelmem arra, hogy ez a világ leghosszabb és legkeményebb lovas távversenye, tehát biztos, hogy jól meggondoltam?
Persze egy szót se fogtam fel abból, amit mondtak, mert a szívem épp a mellkasomat készült átszakítani, annyira izgultam, de emlékszem, hogy nagyon komolyan bólogattam.
Valamilyen vad csoda következtében a beszélgetés végén Stevie azt mondta, hogy ugyan a
protokoll szerint lenne még egy másik interjúztatóval egy nagyon hasonló interjú, aki az én
esetemben a férje lenne, de mivel tudja, hogy mit mondana, a második kör nélkül felvesz a listára. A 2019-es Mongol Derbi lovasainak a listájára. Engem!
Persze bőgtem.
Akkor még nem tudtam, hogy az idei derbi minden eddiginél nagyobb érdeklődést keltett, és az első két hétben 400-nál is többen jelentkeztek, se azt, hogy olyasmi van készülőben, ami valószínűleg jó időre megváltoztatja majd az életemet. Most már tudom, és ezért dupla mázlistának érzem magam.
A fejemben eddig ez egy meglehetősen magányos vállalkozás volt, de egy percig sem maradt az az interjú után. Még aznap este bekerültem a lovasoknak létrehozott Facebook-csoportba (én voltam a tizenegyedik, akinek helyet ajánlottak), és szembejött velem tíz hozzám hasonlóan hitetlenkedő, lelkesnél és lelkesebb adrenalinhajcsár, akik közül mostanra többen a barátaim lettek.
A Mongol Derbit versenynek hirdetik, de nem gondolom, hogy az lenne, a szó tradicionális
értelmében semmiképp. Ahogy egyre több lovas került a csoportba, úgy alakultunk lassan, de biztosan egy olyan összetartó közösséggé, ahol az ideális alsóneműtől kezdve a másik edzéstervén keresztül a verseny veszélyei generálta félelmekig mindent megbeszéltünk. Nagyon furcsa volt egy olyan lovasközösségbe kerülni, ahol állítólag mind egymás ellen versenyzünk, mégis mindenki teljes mellszélességgel támogatja a másikat.
Olyan vad és látszólag magától értetődő családot alkotnak a derbi lovasai, ami néha egészen elképeszt. Lovagoltam már sok helyen, többféle munkakörben, de ilyen koherenciával még sosem találkoztam. A „nem akarunk keselyűk vacsorája lenni” klubból igazi baráti társaság lett.
Sok lovassal beszélgettem erről, és ahogy egyre több választ kaptam, lassan megértettem, hogy a legtöbben nem egymás ellen fognak nyeregbe szállni. A lovasok többsége önmagát szeretné legyőzni, a „nem tudom, hogy meg tudom-e csinálni” hozzáállásból a „képes vagyok rá”-ba lépni. Vannak, akik a mókuskerékéletből szeretnének szabadulni, mások kihívást keresnek, megint mások önmagukat.
Bármi is a cél, egy ilyen elhivatottan segítő és támogató közösségben semmi nem tűnik
lehetetlennek.
Zsófi történetét Facebook oldalán is követheted: https://www.facebook.com/zsofiesaderby
2019.06.05. Homor Zsófi
A lófélék evolúciója és háziasítása–4/2.
Mesohippus és a Miohippus
A Mesohippus (3. kép) és a Miohippus (4. kép) mintegy 25-40 millió éve az oligocén korban jelentek meg és az amerikai kontinensen éltek. A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus, két hasonló, és részben egymást követő időben élt „ősló” volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt és könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.
Forrás: (Bokor et al., 2011)
A Miohippusból három kontinensen három különböző fejlődési ág vált el egymástól. A Dél-Amerikában található Thaotherium, valamint az Eurázsiában élt Anchiterium származéka a Hypohippus nem fejlődtek tovább, míg az Amerikában maradt Miohippusból kifejlődött a Parahippus, a Merychippus őse.
Forrás: (Bokor et al., 2011)
Merychippus
A Merychippus (5. kép) valódi mérföldkő a ló evolúciójában. Ugyan még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már patát találunk és véglegesen áttért a lombevésről a fűevésre. A legnagyobb egyedek testnagysága az egy métert is elérhette. Ujjai közül csak a középső érte a talajt nyugalmi állapotban, míg gyors mozgásban a többi ujj „lengéscsillapítóként” működött közre.
Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.05. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.
