A hordók közötti távolságot pontosan a rajzon megadott módon kell mérni és a távolságok nem haladhatják meg azokat a méreteket. Ha az alappálya túl nagy a rendelkezésre álló területhez képest, azt 4,5 méterenként lehet csökkenteni, addig, amíg a pálya bele nem illeszkedik a kijelölt területbe. Elég helyet kell hagyni a hordók és más egyéb (a pálya körül lévő) akadályok között.
A kép illusztráció
A 3. sz. hordótól a célvonalig mért távolságot nem kell 4,5 m-el csökkenteni, ha elegendő hely van ahhoz, hogy a ló meg tudjon állni. A pálya kijelölésénél gondolni kell arra, hogy elég hely legyen a lovak számára a fordulások végrehajtására és a célon való átfutásra. Ajánlott, hogy a startvonal a pálya végétől legalább 13.5 m távolságra, az 1. és 2. sz. hordó a pálya szélétől legalább 5,5 m-re, a 3. sz. hordó pedig 11 m-re legyen a pálya végétől.
Élénk (világos) színű, 200 l-es, mindkét végén zárt acélhordót kell használni. A hordó nem lehet gumiból vagy műanyagból.
A startvonal-jelzéseket, vagy az elektromos idõmérőket, ha lehetséges, a pálya két szélén kell elhelyezni.
Elektromos idõmérőt, vagy legalább két órát kell használni. Az elektromos időmérő által mért időt, vagy az órák által mért átlagidőt kell a hivatalos időnek tekinteni.
Az idő mérését akkor kell elkezdeni, amikor a ló orra a startvonalhoz ér és akkor kell befejezni, amikor a ló orra áthaladt a célvonalon.
A versenyző nekifutással kezdhet. A startbíró jelzésére a versenyző az 1. sz. hordóhoz lovagol, balról megkerüli és teljes, kb. 360 fokos fordulatot tesz körülötte; majd a 2. sz. hordóhoz lovagol, azt jobboldalról kerüli meg és valamivel több mint 360 fokos fordulatot tesz meg körülötte; majd a 3. sz. hordóhoz fut, azt is jobboldalról kerüli meg, és egy kb. 360 fokos fordulat után az 1. és a 2. sz. hordó között a célvonalon átlovagol.
A pályán balra kezdve is végig lehet haladni (lásd: a mellékelt ábrát).
A hordó feldöntéséért 5 büntetőmásodperc jár. Az a versenyző, aki nem a fent leírt módon teljesíti a pályát, kizárásra kerül. A versenyzők a feladat végrehajtása során megérinthetik a kezükkel a hordót.
Szintén 5 büntető-másodpercet kap az a versenyző, aki a verseny során elveszti western kalapját, vagy a kobakját.
A bíró saját belátása szerint kizárhatja azt a versenyzőt, aki túl sokszor használja a lovaglópálcát, vagy egyéb fenyítőeszközt a heveder előtt.
Amennyiben az első helyen döntetlen fordul elő, a döntő résztvevőinek újra teljesíteniük kell a pályát, mégpedig az eredeti idejükön max. 2 másodpercen túli időn belül, különben az összevetést újra kell indítani. Az összevetés során nem jár büntetőpont a plusz 2 másodpercen túli időért, de a végső összevetésbe beleszámít.
A Halter verseny olyan kategória, ahol a lovakat a testfelépítésük alapján bírálják el.
Ezen osztály célja az hogy megőrizze a Quarter Horse fajta típusát azzal, hogy a lovak értékelésének az alapja a fajta ideálhoz való hasonlóság, mely ideál a fajtajelleg, az egyensúly, az izmoltság, testfelépítés és a nemi jelleg legjobb kombinációja.
A Halter kategóriában bemutatott ideális Quarter Horse ló a következő tulajdonságokkal rendelkezik: az összbenyomást tekintve, finom vonzó fej, finom nyakillesztés, jó arányokkal rendelkező kondicionált nyak; hosszú, dőlt lapockák; mély mellkas, rövid hát; erős jó kötésű ágyék; hosszú csípő és far; jól körülhatárolt és izmolt térdek, lábszárak, és mellkas; ezen tulajdonságok egyenes szabályos végtagokkal és hibátlan patákkal párosulnak.
Egy ló kiválasztásánál a legfontosabb szempont annak testfelépítése, külleme. Annak ellenre, hogy néhány év felkészítéssel és versenygyakorlattal javítható a küllemi megjelenés, a válogatás célja mindenkor a legjobb küllemű ló kiválasztása. A küllem osztályozása a következő négy jellemző vonás objektív értékelése alapján történik: egyensúly, szerkezeti egység, izmoltság, fajta és nemi jelleg. E négy közül az egyensúly a legfontosabb, mivel a különböző testrészek szerkezeti és esztétikai egységére utal.
A bírálat menete:
A lovak egyenként a bíró felé lépnek. A ló közeledésekor a bíró jobbra lép (a lónak balra), miközben a ló a 15 méterre lévő kúp felé üget. A kúpot elérve a ló tovább üget, balra fordul és a lovarda bal oldala mentén tovább üget. Az ügetés után a lovak egymás után sorba állnak, hogy a bíró egyenként megvizsgálhassa őket. A bíró minden lovat mindkét oldalról, elölről és hátulról is végigvizsgál.
Minden kétéves vagy idősebb ménnek két látható herével kell rendelkeznie. Minden kancát és mént a harapási rendellenességek szempontjából meg kell vizsgálni. Minden sánta, cryptorchid és harapási rendellenességgel rendelkező lovat a végleges rangsorolás előtt a lovardából el kell távolítani. A bíró a helyezés sorrendjében egymás után sorba állítja a lovakat.
Egy ló csak egy pontszerző, nyílt halter osztályban indulhat.
Ugyanazon osztályban különböző nemű állatok nem indulhatnak.
Ivartalanított kancák semmilyen kategóriában nem indulhatnak.
A következő nyílt halter kategóriák javasoltak a nemek és korcsoportok szerint:
Választási csikók
o mén csikók
o kanca csikók
Éves csikók
o mén csikók
o kanca csikók
o heréltek
Kétéves csikók
o mén csikók
o kanca csikók
o heréltek
Hároméves csikók
o mén
o kanca
o heréltek
Négyévesek és idősebbek
o mén
o kanca
o heréltek
Tenyészkancák
Kancák, amelyek az adott évben, vagy az azt megelőzőben érett csikót ellettek. Ezen kancák bármilyen korúak lehetnek. A tenyészkanca osztályban bemutatott lovak nem indulhatnak egyetlen fent említett osztályban sem, illetve azon kancák, amelyek a fent említett osztályokban indulnak, nem vehetnek részt a tenyészkanca osztályban.
A bírálatok befejeztével, mindegyik osztálygyőztes és osztálymásodik ismét felsorakozik a lovardában, oly módon, hogy a az első helyezettek az első sorba, a második helyezettek a második sorba kerülnek.
A bírónak a nyílt, az amatőr és az ifjúsági kategóriákban a nemeknek megfelelően GRAND CHAMPION-t (első bajnok) és RESERVE CHAMPION-t (második bajnok) kell választania.
A bíró(k) a GRAND CHAMPION mént, kancát vagy heréltet a megfelelő kategóriák első helyezettjei közül választja(k). Ha egy kategória győztes ló bármilyen okból kifolyólag nem tér vissza a lovardába, akkor az adott kategóriában második helyezett ló kerül az első helyezettek sorába és így a GRAND és RESERVE CHAMPION jelöltek közé. A kategóriában harmadik helyezett ló nem foglalhatja el az adott osztályban második helyezett ló helyét. Minden első helyezett ló megtartja az adott osztályban kapott pontjait.
Amatőr és ifjúsági halter kategóriák esetében, ha egy kiállítónak két vagy több lova kerül be a GRAND CHAMPION és a RESERVE CHAMPION választásba, akkor csak egy amatőr vagy ifjúsági kiállító segédkezhet, amennyiben az eredeti kiállító abban a kategóriában lovat mutat be.
A GRAND CHAMPION és RESERVE CHAMPION Mén, Kanca vagy Herélt csak abban az esetben kerülhet be a teljesítménykönyvbe, ha az adott kategóriában legalább három induló volt.
CSOPORTOS HALTER KATEGÓRIÁK
A csoportos kategóriában csak olyan lovak mutathatók be, amelyek az adott bemutató során a saját osztályukban bemutathatók.
A következő kategóriák javasoltak, ha igény van csoportos halter bemutatóra, azzal a kikötéssel, hogy az itt elért eredmények nem kerülnek be a teljesítmény könyvbe: kanca és csikója; de kancánként maximum kettő, négyéves vagy fiatalabb csikó mutatható be nemre való tekintet nélkül. A kancát nem kell bemutatni; mén és csikója de ménenként maximum három, négyéves vagy fiatalabb csikó mutatható be apaállatonként nemre való tekintett nélkül. Az apamént nem kell bemutatni.
A western horsemanship (ejtsd: vesztern horszmensip) egy amatőrök és ifjú lovasok részére kiírt versenyszám. A program, amit a versenyek során lovagolni kell, tulajdonképpen a három jármódot és a reining-manőverek alapjául szolgáló elemeket tartalmazza. Célja az, hogy a fiatal és a kezdő lovasokat a westernlovaglás alapjainak precíz elsajátítására buzdítsa. A fiatal lovasok korán „fejest ugorhatnak a mélyvízbe”, és már ifjú korukban elég nagy versenyrutinra tehetnek szert.
A kép illusztráció
A western horsemanship lényege, hogy a lovas mennyire tudja a lóval összhangban, precízen és könnyedén végrehajtani az előírt manőversort úgy, hogy közben nyugalmat, önbizalmat sugároz, természetesen helyes testtartás mellett.
A versenyzőket 0-20-ig terjedő, félpontos léptékű skálán pontozzák. Ebből 10 pont adható a ló és lovas általános megjelenésére – a testtartást, a szárkezelést, a megfelelő western ruházatot, az általános megjelenést és még a tiszta, ápolt felszerelést is beleértve – és 10 pont a gyakorlat végrehajtására. A szabályzat részletesen és pontosan megfogalmazza a versenyző megjelenésére és testtartására valamint a ló általános megjelenésére vonatkozó kívánalmakat. Mivel a western horsemanship a fiataloknak és a kezdőknek szól, a szabályzatban külön fejezet foglalkozik az egyes manőverek végrehajtási módjáról és a bírálati szempontokról. A hibákról és azok pontozásáról különböző szempontok szerinti rendszerezésben lehet olvasni, sőt a javasolt végső pontérték és az ahhoz tartozó hozzávetőleges lebontás is megtalálható. Ez rendkívül nagy segítség a kezdő lovasok számára és mindemellett elősegíti a minél objektívebb bírálatot is.
A verseny során az összes résztvevő felsorakozik a pályán, és a gyakorlatokat a lovasok egyesével hajtják végre vagy már eleve egyenként lovagolnak a pályára. Minden programban szerepel legalább az egyik kézre mind a három jármód, továbbá a hátraléptetés. A gyakorlatok az alábbi manővereket tartalmazhatják: lépés, ügetés, iramfokozás ügetésben, vágta, iramfokozás vágtában egyenes vonalon, íven, körön vagy nyolcas alakzatban, vagy ezen jármódok és manőverek kombinációja; stop; hátraléptetés egyenes vonalon vagy íven; teljes fordulat vagy pivot, beleértve a spint, a rollbacket és az elülső láb körüli fordulatot is; oldalléptetés, két patanyomon történő munka, vagy combra való engedtetés; ugrásváltás vagy egyszerű ugrásváltás; ellenvágta; egyéb manőverek; vagy kengyel nélküli lovaglás.
A végső helyezés megállapításánál a lovas testtartása, valamint a lovas és a ló teljesítménye számít. Igaz, hogy a western horsemanship nem tartalmaz olyan sok manőverkombinációt mint a reining, de mivel ifjú lovasokról van szó, és nagy hangsúlyt fektetnek a bírálatkor minden apró részletre, ide csak jól felkészített és igazán készséges lovak valók! A gyakorlott lovasoknak talán túl könnyűnek tűnő feladatsor a gyerekek részéről komoly munkát igényel, ezért nem szabad abba a hibába esni, hogy csak egy alapszinten kiképzett lóval ízleljék meg a versenyek hangulatát…
Sokan kérdezik tőlem, miért választottam a western lovaglást. Vannak köztük olyanok, akik egyáltalán nem ismerik és kíváncsiak; vannak, akik szeretnének belevágni, de még bizonytalanok; és vannak olyanok is, akik számára a western az, amikor a bőrkabátos, chaps-es fickó western nyeregben yiiiihaaaa-zva elvágtat mellettük az erdőben, aki nincs tekintettel se lóra, se emberre. Mert van, aki ezt tapasztalta.
A kép illusztráció
Legtöbbünknek a filmekből ismert vadnyugat romantikáját jelenti a western. A nyerget, a kalapot, a szabadság érzését, amikor a cowboy hűséges lova hátán ellovagol a lemenő nap irányába.
Bár messze nem vagyok kompetens a témában, megpróbálom röviden leírni, mit is jelent a western – számomra.
Feltehetőleg azt mindenki tudja, hogy a western stílus a marhák vagy egyéb állatok körüli munkákból alakult ki. Mexikóban, és Amerika déli területein hatalmas marhacsordák éltek. –kezdetben – szabadon, és csak a rajtuk lévő billogból tudták megmondani egy-egy elcsavargott bociról, hogy kihez is tartozik. Egy ilyen több száz vagy még több állatból álló csordát képtelenség lett volna egy nálunk honos pásztor + pásztorkutya párossal irányítani. Lóháton viszont nagy távolságokat is gyorsan meg lehetett tenni, hatékonyabban össze lehetett terelni a csordát, át lehetett hajtani őket más területre, le lehetett választani például egyes beteg egyedeket, be lehetett fogni őket a billogozáshoz, tehát rengeteg munkánál volt szükség a ló segítségére.
Tulajdonképpen többről is van szó, mint segítségről: ló ezekben a munkákban kulcsszerepet játszott: gyorsnak kellett lennie, hogy terelésnél vissza tudja hajtani a széthúzó marhákat; fordulékonynak és robbanékonynak, hogy követni tudja az állatok minden mozdulatát. (A hagyományos western fajták – quarter horse, appaloosa – gyakran együtt születnek ezzel a „cow sense”-szel, vagyis érzik a marha minden mozdulatát, mint egy jó pásztorkutya, aki a gazda utasítása nélkül is – önszorgalomból – fegyelmezi a rá bízott állatokat.) Tehát egy könnyen tanítható, izmos lóra volt szükség, aki semmiképp sem akadályozza a munkát azzal, hogy ijedezik, vagy ellenszegül.
A lovas a ló hátáról használta a lasszót vagy más eszközt, tehát egy kezével tudta csak fogni a szárat – ehhez a lónak a lovas minden segítségére villámgyorsan – automatikusan – kellett reagálnia. A segítségek is ehhez alkalmazkodtak. A szársegítség a western stílusban indirekt módon hat – ez azt jelenti, hogy ha balra akarunk fordulni, akkor nem a bal szárat húzzuk, hanem a lazán lógó jobb szárat érintjük a nyakához (neck-reining) és azzal fordítjuk balra. Emiatt a szár súlyos bőrből van (általában), hogy a ló megérezze, ha hozzá ér. A zabla a már kiképzett lovakon általában feszítőzabla – ami a hiedelmekkel ellentétben nem fegyelmezésre való, hanem arra, hogy a ló a legkisebb mozdulatokat is megérezze a feszítőkarok emelő hatása miatt. A western nyereg spanyol/ mexikói eredetű, és legfőbb funkciója a biztonság és a kényelem (gondoljunk a napokig tartó terelésekre) Nem hiányozhat róla a nyeregszarv, ami eredetileg arra való, hogy ha a cowboy meg akarja állítani a meglasszózott marhát, akkor ne rántsa ki a nyeregből, hanem a sokkal stabilabb nyereghez legyen erősítve a lasszó vége, és a ló súlya tartsa meg az állatot.
A stílus lényege, hogy a lovat nem hajtjuk és piszkáljuk folyamatosan: ha megtette, amit kértünk, akkor békén hagyjuk – ez a jutalma. Másik jellemzője, hogy kevésbé hangsúlyos a csizmasegítség és a szársegítségnek is csak jelzőértéke van. Legnagyobb szerepe a testsúlysegítségnek van.
A mai western versenyek a hagyományos, marhával kapcsolatos munkákat szimbolizálják.
-A reining vagy western díjlovaglás a ló legkisebb segítségekkel való tökéletes irányítását célozza meg.
-A cutting (leválasztás a csordától), a roping (lasszózás), a team penning (csoportos bekerítés) a marhák körüli munkákról szól.
-A trail versenyen a feladat a terepakadályok leküzdése.
-A barrel racing (hordókerülés) és a pole bending (szlalomozás) a gyorsaság és fordulékonyság versenye.
-Ezen kívül még sokféle megmérettetés létezik, ahol a stílust, a ló felépítését, az együttműködést stb. díjazzák.
Egyre több szó hangzik el az úgynevezett „suttogásról”, amit a westernből eredeztetnek, és úgy tűnhet, hogy a lóbarát belovaglás és kiképzés a western stílus sajátja. Ez csak részben igaz, ugyanis amikor a westernló még valóban munkaló volt, akkor megesett, hogy csak a nyereg volt állandó, a lovak cserélődtek alatta. A cowboyok nem kímélték a „munkaeszközeiket”, hiszen rengeteg volt belőlük. A cél a ló minél egyszerűbb és gyorsabb munkába állítása volt. Nem volt idő a ló „lelkére”. Természetesen voltak lovasemberek, akik már akkor is próbálták megismerni a faj természetét, és ezt felhasználva képezni őket; ez az, ami ma újra felfedeztek és hirdetnek. De én azt hiszem, a lóbarát kiképzési módot nem lehet egyetlen lovaglási stílusból származtatni, hiszen lószerető emberek mindenhol voltak/vannak.
Kezdetben a legfontosabb feladat az, hogy a gyermekek megbarátkozzanak a lovakkal és megtanulják, hogyan kell viselkedniük a lovak környezetében, megtanulják az alapvető biztonsági “előírásokat”, szokásokat, meg kell ismertetni velük a lóápolással kapcsolatos mindennapi tennivalókat, melyek a következők:
figyelemfelhívás a veszélyforrásokra
a lóval, lakhelyével, életmódjával, testtájaival való ismerkedés
a ló körüli munkák, gondozási feladatok megtanulása és végzése
a ló le- és felszerszámozásának megismerése, sorrendiség betartása
a gyermek kommunikációjának, kapcsolatteremtő képességének kialakítása, fejlesztése
a lóhoz való helyes közeledés, a lóval való helyes bánásmód kialakítása során a helyes beszéd és viselkedés megtanulása, mind a lóval, mind társaival szemben – szociális viselkedésük fejlesztése
magatartási problémák csökkentése, helyes személyiségi jegyek, tulajdonságok (felelősségtudat, önfegyelem, egymás munkájának megbecsülése, kiegészítése, megerősítése)
pszichés és testi képességek fejlesztése ( gondolkodás, mozgáskoordináció, egyensúlyérzet, problémamegoldó képesség gazdaságos mozgásszervezés, laterális fejlődés )
Lovon ülve…
Ezután következnek a konkrét lovaglási helyzetekhez kapcsolódó gyakorlatok:
lóra felszállás, leszállás
ülésbiztonságot kialakító gyakorlatok
egyensúlyt fejlesztő gyakorlatok
törzs-, kar-, lábgyakorlatok (eszközökkel)
A voltizsheveder a kezdő lovasok oktatásában nagy segítséget nyújt, méretéből adódóan nem változtat a ló és a lovas szoros kontaktusán, mindamellett lehetővé teszi szükség esetén a lovas megkapaszkodását, egyensúlyának visszanyerését.
A lovagoltatás során a következő feladatokat igyekeznek a gyerekekkel megvalósítani egy ellazult izomállapot megéreztetése, megtanulása állásban és lépésben, mely a ló ritmusának átvételéhez kell – biztonságérzet kialakításához szükségesek lovon való helyes ülés megtanulása, rendszeres begyakorlása a gyakorlatok során, ülésbiztonság kialakítása aktív, minden izomra kiterjedő izommunka és izomerősítés elérése a lépésben haladó ló hátán eszközzel vagy eszköz nélkül végzett egyszerű kar-, láb- és törzsgyakorlatokkal a gyermek téri tájékozódásának fejlesztése a természeti tárgyak megmutogatásával, megnevezésével, a környezet megfigyelésével a szimmetria megéreztetése, a test középvonalának érzése, a helyes testséma, a magukról kialakított testkép fejlesztése a gyermekek figyelmének elvonása saját problémáikról, nehézségeikről, esetleges félelmeikről különböző eszközökkel (labda, kiskarika, nagykarika, vödör, bóják) végzett gyakorlatokkal a napjainkban oly gyakori tartáshibák, gerincproblémák (kisfokú gerincferdülés esetén is) és tartási rendellenségek kialakulásának prevenciója vagy a már kialakult probléma korrigálása lépésben haladó ló hátán végzett has- és hátizom-erősítő gyakorlatokkal az egymásra figyelés, az egymás segítésének képességének fejlesztése annak érdekében, hogy megtanulják: kellő fegyelmezettség, önfegyelem és önuralom híján figyelmetlenségük, rendetlenkedésük komoly veszélyt jelenthet magukra és társaikra nézve is bátorság, ügyesség, kitartás fejlesztése – egyes esetekben az ügetés jármód megismerése, kipróbálása az emberi mozgástól szokatlan diagonális szinkronmozgás megéreztetése érdekében.
A lovagoltatás során a különböző érzékszervek, analizátorok a külső, belső érzékelés állandó, folyamatos változó hatása alatt állnak. Az állandó ritmusos mozgáshatást gyakorol a haptikus, taktilis, kinesztetikus érzékelés alakulására, fejlődésére. A lovaglással összefüggő új térátélés élménye, valamint a mozgó lóhoz való folyamatos alkalmazkodás segíti a pszichés és kognitív funkcióikban károsodott gyerekek figyelmének fejlődését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek figyelme tartósabbá nehezebben elterelhetővé válhat.
A lovaglás körülményeinél fogva alkalmas a korábban elsajátított mozgássémák (egyensúly, gyorsaság, ügyesség, gyakorlottság) javítására, finomítására valamint az új helyzethez igazodó mozgások megtanítására. Mindez nagyfokú figyelmet és koncentrációt igényel a lovasoktól. A mozgáskoordináció következtében a gyerekek mozgása rendezettebbé válik: egyensúlyérzékük, téri orientációjuk javul, tartáshibájuk mérséklődik, nagy és finommozgásaik pontosabbakká válnak, fejlődik ritmusérzékük, fokozódik erőnlétük, nő edzettségük.
A kép illusztráció
Maga a lovaglási helyzet megkívánja a lovastól, hogy a ló mozgása közben cselekedjen és ehhez képest gondolkodjon. A lovaglás során megvalósuló folyamatos mozgás cselekvésvezérléshez igazodó gondolkodási reakciót igényel. A gondolkodási reakció befolyásolható a ló jármódjának, mozgásgyorsaságának, a lovaglási területnek és az ehhez kapcsolt cselekvésnek együttes megváltoztatásával. A gondolkodással szoros összefüggésben van a beszéd is. A lovaglás nagyon jó lehetőséget kínál a kommunikáció fejlesztéséhez is. A szóbeli utasítások, a bemutatással egybekötött magyarázatok mind a beszéd megértését, a passzív és az aktív szókincset egyaránt fejlesztik. A gyerekek gyakran szavakkal is kísérik a gyakorlatokat ez mind a feladatok könnyebb bevésését, mind a beszédkésztetést, a beszédkedvet és a szókincset egyaránt növeli. A lovon ülve egyébként is sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, szeretnek beszélni a lóhoz is. Emellett a foglalkozás vezetőjével és a tárasakkal is kommunikálni kell. Különösen autista vagy autisztikus személyiségvonásokkal rendelkező gyerekek esetében van különösen fontos szerepe a kommunikáció fejlesztésének. Ezt még elősegíthetik kis mondókák is.
A lovaglás elképzelhetetlen a másik fél figyelembevétele nélkül. Legyen szó akár a lóról, akár a többi társról vagy a lovardai környezet egyéb szereplőiről. A lovaglási környezet sok olyan elemet tartalmaz követelményeiben, amelyek a szocializálódást spontán vagy szervezett módon segítik elő. Értékes segítséget jelenthet ebben a tekintetben a lóval, lovaglással való érzelmi motiváltság. A foglalkozások során megtanulnak együttműködni egymással, segíteni a társaknak. A lovaglás fejleszti az önállóságot, aktivitást, a foglalkozásokon alkalmazott játékok fokozzák a találékonyságot, a problémamegoldást. A gyerekek számos pozitív megerősítéshez jutnak a feladatok, gyakorlatok elvégzése során. A sikerélmény önértékelésükre, énképükre is pozitívan hat és nem utolsó sorban ennél eredményesebb motiváló tényező sem sok van. Mindezen szakmai szempontok és eredmények mellett számunkra talán a legfontosabb dolog, hogy a gyerekek oldottak, vidámak a foglalkozásokon, élvezik a lovakkal és társaikkal való együttlétet és együttműködést, s nem egyszer számolják az ujjaikon hogy hányat kell még aludniuk, hogy újra jöhessenek lovagolni
A terápiás lovaglás – lovagoltatás – számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi gyermekeink komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem aktív cselekvőtárs. Ez olyan motiváló tényező a gyermek számára, mely áthatja és pozitív irányba tereli a foglalkozások hatékonyságát, hangulatát.
A kép illusztráció
A hatásokat a következő csoportokba tudjuk sorolni:
– fizikai hatások
– pszichológiai hatások
– szociális hatások
– nevelés, oktatás elősegítése
Egyensúly javítása
Ahogy a ló mozog, a lovas folyamatosan “kibillen” egyensúlyából, s ennek következtében a lovas izmainak egyszer meg kell feszülniük, máskor pedig el kell lazulniuk az egyensúly visszanyerése érdekében. A gyakorlatok olyan izmokat is megmozgatnak, melyek a hagyományos fizikai terápia “számára” elérhetetlenek. A ló háromdimenziós ritmikus mozgása hasonlít az emberi mozgásra járás közben. A lovon való elhelyezés, elhelyezkedés változtatásával különböző izmokat tudunk “munkára bírni”. A ló megállítása és elindítása, jármódjainak és haladási irányának változtatása még inkább jótékony hatással van a beteg szervezetére.
Megerősödő izmok
Az izmok a megnövelt terhelés hatására egyre inkább megerősödnek. Annak ellenére, hogy a lovaglás “csak” egy gyakorlat, a lovasok számára mégis ez egy örömteli tevékenység, melynek eredményeként tűrőképességük és motiválhatóságuk megváltozik.
A lovaglás nagyobb koordinációt követel meg a lovastól annak érdekében, hogy a ló is megértse a lovas kívánalmait. A ló minden jelzésre azonnal reagál, így könnyen felismerhetjük, hogy mikor alkalmazunk helyes “segítségeket”. A ló befolyásolását elősegítő mozdulatok ismétlése, a ló irányítása gyorsítja a reflexeket, s javítja a cselekvések megtervezésének folyamatát.
Az izületek mozgási lehetőségei
Ahogy a görcsösség csökken, úgy lehet a mozdulatok “választékát” növelni, melyek a lóra való fel- és leszállásból, a ló ápolásából és a kezelések során végzett gyakorlatokból is továbbfejleszthetők.
Rendellenes mozgások csökkentése
Amennyiben sikerült a görcsösséget mérsékelni, feloldani és az elvégezhető feladatok sorát is kibővíteni következő lépésként megpróbálhatjuk az abnormális mozgások megszüntetését. A lovaglás alatt alkalmazott relaxációs technikák szintén hasznunkra válhatnak.
Görcsös izmok feloldása
A lovon való ülés a combizmok ellazulását és megnyúlását is “megköveteli”. A combizmokat a lóra szállás előtt el kell lazítani. Egyes esetekben előfordulhat az is, hogy a terápiás foglalkozásokat egy “keskenyebb”, majd a későbbiek folyamán egyre “szélesebb” lovon végzik el. A lovaglás során különböző izmokat tudunk megnyújtani, illetve megerősíteni:kengyellel való lovaglás esetén a sarok vízszintesen tartásával, a sarok lenyomásával a bokaszalagokat és a vádli izomzatátaz egyensúly, illetve a helyes tartás fenntartásának érdekében végzett mozgásoktól a hasi- és a hátizmokata lovon végzett rutin feladatok, valamint a kantárszár használatával, kézbentartásával a kar és kéz izmokat
Görcsösség csökkentése
Sokféle ülésmódot fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a betegek görcsösségét megszüntessék vagy feloldják:a ló ritmusos mozgásával csökkenthető a beteg görcsös tartásaa ló melege elősegítheti a nyugodt lelkiállapot kialakulásáta lovagló ülésben való elhelyezkedés segíti az alsó végtagokban lévő feszítőizmok görcsösségének oldásáta kantárszár tartása a hajlítóizom görcsösségének csökkentésében segít a felső végtagokbana fáradtság – nyugalmi állapot megteremtésével – szintén elősegíti a görcsösség feloldását
Légzés és keringés javítása
Annak ellenére, hogy a lovaglást alapvetően nem tekintik igazi “testgyakorlatnak”, az ügetés és a vágta mégis jó hatással van a keringési rendszer javítására.
Jobb étvágy, hatékonyabb emésztés
Mint minden testmozgás a lovaglás is fokozza az éhségérzetet ( étvágyat gerjeszt ), elősegíti az emésztést.
Szenzoros integráció
A lovaglás során a lovas külső környezeti ingerekre való reakciója is javítható:a szaglással, tapintással, hallással szerezhető érzékek az érintés, illetve a környezeti “hatások” segítségévelaz egyensúlyi helyzet a ló jármódjának, illetve a mozgás irányának változtatásávala látás a ló irányításával befolyásolható
A külső ingerek a lovaglás során együttesen lépnek fel, s ezzel elősegítik a proprioceptorok ( azon receptorok, melyek információt juttatnak el izmaink, ínszalagjaink, izületeink részére ) működését.
A jó közérzet általános érzése
A szabad levegőn – távol a kórháztól, az orvosi rendelőtől, esetleg otthontól – végzett gyakorlatok elősegítik a jó közérzet kialakulását, állandósulását.
Önbizalom javulása
A beteg önbizalma a lovaglási, cselekvési képességek – melyeket általában ép, egészséges, munkaképes emberek végeznek – tanulásával folyamatosan növelhető.
Külvilág iránti érdeklődés
A betegségük következtében “bezárkózott” emberek részére a világ lekicsinyül. A lovaglás növeli az érdeklődést a külvilág iránt ( mi történik a lovas körül ), s így lehetőség nyílik a világ lóhátról történő “felfedezésére”.
Érdeklődés növelése a saját környezete iránt
A lovaglás izgalma és a gyakorlatok befolyásolják a lovast, s felbátorítják őt, hogy megossza élményeit másokkal is.
Kockázatvállalás, felelősségérzet
A lovaglás nem veszélytelen sport. A lovas a tanulás során megismeri a félelmet, a kockázatot, ugyanúgy, ahogy megpróbál új ismereteket szerezni, vagy esetleg más pozíciókat is kipróbálni a lovon.
Nagyobb türelem
A betegnek meg kell tanulnia türelmesnek lenni mialatt megpróbálja befolyásolni a lovat, hiszen a ló is saját gondolatvilággal rendelkezik. A türelem eredménye egy összehangolt munka ló és lovas között. A lovaglási “alapelvek” átismétlése szintén segítségünkre lehetnek abban, hogy türelmesebbek legyünk.
Érzelmek kontrolálása, önfegyelem
A lovas gyorsan megtanulja, hogy egy “rendezetlen”, kontrollálatlan lovas “rendezetlen” lovat is jelent. A kiabálás, a sírás és az érzelmi kitörések “felzaklatják” a lovat, melynek következtében a ló félelemmel érezhet lovasa iránt. A lovas megtanulja érzelmeit kontrollálni, majd később helyesen is fejezi ki őket.
“Egészséges ember” érzése
A különböző képességek nehézségek szerinti megtanulása – akárcsak az egészséges emberek esetében – a teljesen “ép” ember érzését keltik a betegben.
Figyelem összpontosítása
A lovas egyre inkább kontroll alatt érzi saját világát úgy, ahogy befolyást gyakorol egy élőlényre.
A kép illusztráció
Barátság
Igaz, a lovaglás egy önállóan végzett tevékenység is lehet, a lovasok általában mégis kisebb csoportokba szerveződnek. A lovasok megosztják egymás közt a lovak iránt érzett szeretetüket, lovaglások során szerzett tapasztalataikat, s ez megfelelő alapja a barátságnak.
Tisztelet és szeretet az állatok iránt
A lovak nagy figyelmet és törődést igényelnek. A lovasokban először érdeklődés alakul ki a lovak iránt, ami a későbbiekben törődéssé alakul át. Ennek megfelelően a legelső dolog mindig a lovak szükségleteinek kielégítése lesz.
Élvezet
Semmi kétség a felől, hogy a lovaglás egy örömteli sport. Minden egyes foglalkozás alkalmával a lovasok izgalommal és örömtelien érkeznek meg a lovardába.
“Gyógyító” olvasás
Mielőtt megismerkedünk a betűk, az olvasás világával alapvető dolog, hogy megtanuljuk felismerni a különböző formákat, méreteket és színeket. Ezek a “feladatok” a lovon sokkal könnyebben és gyorsabban végezhetők el különféle játékok segítségével. A tanulás folyamán sokkal kisebb ellenállásba ütközünk, ha a lovas tudja, hogy ez mind a lovaglás része. Alkalmazhatunk különböző jeleket, egymás után különálló szavakat olvashatunk, megtanulhatjuk a legfontosabb jelek, figyelemfelhívó táblák ( stop, veszély, kijárat ) jelentését is, melyek lényegesek a mindennapi életben.
“Gyógyító” matematika
A számolás különböző módokon tanítható meg a betegek számára. Ilyenek például:mennyit lépett a ló?hány fa van a lovarda körül?hány füle és lába van a lónak?
A számok közötti különbség az összehasonlítások révén fejlődik ki ( pl.: hány lába van a lónak és hány lába van az embernek ). Az összeadás és kivonás játékok segítségével tanítható meg ( pl.: számozott hab-kockák eldobása, majd az így kapott számok összeadása és kivonása )
Tevékenységek megtervezése
Néhány dolog, mint például a ceruza megfogása és használata nagyon egyszerűnek tűnik számunkra, pedig ez “hatalmas” feladat a szervezet részére. Minden egyes tevékenység legfontosabb eleme, hogy sorrendet tudjunk felállítani az egyes részfeladatokra vonatkozóan. Ezek a képességek szintén fejleszthetők a lovaglás során ( pl: akadálypálya használata ).
Vizuális, térbeli érzékelés
Ez a képesség magában foglalja a formák és terek közötti különbségek, összefüggések, illetve a formák és környezet közötti kapcsolat megértését. Az itt elvégzendő gyakorlatok a következő ismereteket érintik: irányok megkülönböztetése ( jobb, bal, térlátás, tér érzékelés, mely segítséget nyújt azon formák megkülönböztetésében, melyek alakra nagyon hasonlítanak, ám térbelileg különbözőek ( pl.: h és b ) forma érzékelése ( pl.: h és m ) vizuális, sorozatos emlékezés ( p.: emlékezés egy szimbólumra, hogy az adott sorban hol helyezkedett el )
Megkülönböztetés
A lovas megtanulja, hogy mi a különbség nagyon fontos és kevésbé fontos ingerek a környezetében. Ez a képesség a lovaglás során fokozatosan, a lovastudás fejlődésével alakul ki. A lovas megtanul figyelni ló környezeti ingerek hatására bekövetkezett reakcióira.
A gyógylovagoltatás során törekedni kell arra, hogy a gyermek, és a ló között egy meghitt, bensőséges és bizalommal teli kapcsolat alakuljon ki. A lovagoltatás előtt a szülőkkel, vagy a pedagógussal történő személyes találkozás alkalmával tájékozódunk a gyermekek egészségügyi állapotáról, a lovagláshoz való hozzáállásukról
– barna színű barkácsfilc
– pufi toll négy színben (fehér, zöld, piros, fekete)
– hímzőcérna (akasztónak)
– olló
Elkészítés:
1. Készítsük el papírból a sablonrajzot.
2. Filctollal rajzoljuk körbe a sablont barkácsfilcen, majd vágjuk ki a mintát.
3. A pufi tollakkal rajzoljuk fel a díszítést, először a fehérrel, majd a zölddel és a pirossal.
A fekete pufi toll a ló szeméhez kell, de ezt alkoholos filctollal is helyettesíthetjük.
4. Ha ez kész, tegyük félre a díszt száradni (meleg radiátoron akár fél óra alatt is megszárad).
5. Végül lyukasztóval csináljunk egy lyukat a dísz felső részére, s a lyukon fűzzük át a cérnát, melynek végére kössünk csomót. Ha nincsen otthon lyukasztó, a cérnát egyszerűen tűbe fűzve is átvihetjük a díszen.
Az így elkészült mézeskalácsparipával a karácsonyfát vagy akár a lakást is díszíthetjük. A további formáknak és mintának pedig csak a képzelet szab határt!
Értesítőnk mostani számában több ízben is szó esik a jelenlegi magyar huszárság életéről, hagyományőrző tevékenységéről. Egy olyan fiatalembert fogok most bemutatni, aki nemcsak a díszes külsőségek miatt lett huszár, aki az ünnepségek és bemutatók után társaival együtt nem vetkőzik félmeztelenre és nem néz közönséges módon a pohár fenekére. Sajnos többször is módomban volt a leírtakat személyesen látnom, de természetesen ezzel nem általánosítani akartam. Ézsiás Vencel barátom, tudja, hogy az egységes felszerelésbeli hiányosságok mellett lovagló tudásukat is még fejleszteniük kell. Szívük és lelkesedésiik azonban biztos záloga kitűzött céljaik eléréséhez. Az eddigi szokástól eltérően személyes beszélgetésünk helyett levél formájában mesél önmagáról.
A kép illusztráció
Ézsiás Vencel, hagyományőrző huszárkapitány vagyok, a jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium parancsnoka. A bandérium taglétszáma jelenleg 23 fő. Ezen kívül 20-30 főre tehető azoknak a szimpatizánsoknak a száma, akiknek segítő közreműködésére mindig számíthatunk, A rendezvények követelményszintjéhez igazodva 6-tói 18-ig terjed az a lólétszám, amelyet ki tudunk állítani.
Most pedig engedjék meg, hogy alakulatom után magamat is bemutassam. Úgy érzem, hogy a születési dátumom valamiféle jelzés volt arra vonatkozólag, hogy mit jelentsen számomra a hazaszeretet fogalma, hiszen 1964. március 15.-én születtem. Nős vagyok, három gyermekem van, tíz éve élek boldog kiegyensúlyozott keresztény házasságban feleségemmel.
Polgári foglalkozásomat tekintve mezőgazdasági vállalkozó vagyok. Ez ma Magyarországon nem sorolható a sikerágazatok közé. Szüleim egyszerű parasztemberek. Családunk generációkon át a földből élt 1959-ig, amikor, felismerve a szövetkezeti struktúra nyújtotta “előnyöket” profilt váltottak.
Az öregek elmondása szerint őseink morvaországból betelepült iparosok voltak. Az 1705. évi katonai összeírásban már szerepelnek az Ezsiások, mint Rákóczi alatt harcoló lovas ill. gyalogos katonák. A család neve fellelhető a ]ászok önmegváltásában, a redemtióban résztvevők névsorában. Magyarnak vallom természetesen magam, ezen belül is szabad jásznak, hiszen a Jászság évszázadokon át hatékonyan magába olvasztotta valamennyi leszármazott más náció képviselőjét, erősítve ezzel a befogadó nemzetet.
Mindig is vonzódtam a régi korok történelméhez és gyakran játszottam a gondolattal, hogy letűnt korokba utazzam vissza képzeletben. Sokat segített ebben apai nagyapám, aki 16 éven át ( haláláig) velünk lakott. Példakép volt számomra és rendkívüli érdeklődéssel hallgattam szavait, amikor az I.
világháborús katonaélményeiről mesélt. Az 1. honvéd tüzéreknél szolgált. A dédnagyapám huszár volt, becses relikviaként a mai napig őrzöm azt az obsit levelet, amelyet szolgálati ideje emlékére kapott. Mindig is megtiszteltetésnek éreztem, ha olyan emberekkel találkozhattam az egykori magyar katonatisztek közüt, akik példás helytállásukkal a hadseregben, és a civil életben is bizonyították magyar hazájuk iránti töretlen hűségüket. Ilyen emberekkel volt szerencsém találkozni a Magyar Lovas Körben is.
Véletlenszerű találkozás eredménye volt a kapcsolatfelvétel a Magyar Lovas Kör és jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium között. Pajlócz András alelnök úr közvetítése folytán túl vagyunk egy-egy jól sikerült rendezvényen is, melyen mindkét félnek sikerült saját tevékenységét meghívott vendégei számára bemutatni.
Hiszem és vallom, hogy az ilyen típusú egymásra találások pozitív módon hatnak szervezeteink életére. A Magyar Lovas Kör tagsága egy olyan komoly szakembergárdára épül, akiknek felhalmozott szakmai és élettapasztalata nélkülözhetetlen a mi hagyományőrző alakulataink számára.
Ugyanakkor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagegyesületei, azon belül az általam vezetett huszárbandérium jó lehetőséget kínál arra, hogy a gyakorlatban is kézzelfogható módon újra éleszthessük ezeket a nemzeti értékeket. Tisztítsuk le a port a feledésbe merült értékekről, a magyar ló tenyésztés eredményeiről, a magyar lovak kimagasló teljesítményeiről, a magyar lovasok páratlan sikereiről, az Európa hadszíntereit 300 éven át uraló huszárságról, mindenről, amire őseink, jómagunk és ivadékaink büszkék lehetnek. Tündököljenek ezek a méltatlanul elfeledett vagy elfeledtetett értékek újra régi dicsőségükben, hiszen egykor egész Európa, sőt az egész világ csodálattal és irigykedve tekintett ránk általuk. Ezt kívánom tiszta szívből minden magyar honfitársamnak, alakulatom és a magam nevében.
Előre huszár!
Megérkeztek a gyógynövények a Zakuszka-tanya kehes lovai számára. Marton Zsófi lóherbalista kehes lovak számára kikísérletezett keveréke a Dzsar Kft. jóvoltából juthatott el a nyomiméneshez.
A kép illusztráció
A 20 kilogramm kiváló minőségű Fitocavallo gyógynövénykeverék két hónapra lesz elegendő a gyengélkedő négylábúaknak.
Reméljük, hogy a gyógyszerek és a gyógynövények mellett hamarosan az eső is megérkezik Mátracserpusztára, további könnyebbséget hozva a patásoknak.
Köszönjük a segítséget a Dzsar Kft.-nek!
Állatorvosi nap a Zakuszka-tanyán
Részlet Várkonyi Andi blogjából
Ma állatorvosi napot, helyesebben estét tartottunk dr. Lovas Andreával az Észak-magyarországi Lógyógyászati Kft-től.
A lovaink nincsenek jól. Persze, tudjuk, hogy van pár kehes, Palkó, Riska, Suttyó, Mici köztudomásúlag az, de az, hogy most listát kellett írnom a kezelendő lószágokról, már enyhe túlzás.
A többé-kevésbé fuldoklók listáján szerepelt Neon, Rozi, Palkó, Café, Riska, Suttyó, Zaku, Mici, Trabi, valamint bónusznak a frissen lesántult Ispán, aki alig tudott ráállni a rokkant patájára.
A gyorsabb haladás érdekében különválogattam a vizsgálandó-kezelendő lószágokat, a kehesek közé szándékoztam tenni Ispánt is. Rácsúsztatom a kötőféket a gyönyörű tökfejére, elindulok vele, nézem: nahát, gyakorlatilag nem is sántít, de jó. De melyik kehes szuszog mellettünk, miközben mindet átraktam a másik karámba? Körbenézek, sehol senki, Ispán oldala viszont úgy jár, mint a fújtató. Tegnap még semmi tünetet nem mutatott, most meg tessék… Ha választhatnék, hogy kehesség vagy sántaság, inkább a sántaságot kérném, de nem választhatok, így marad a kehesség. Remek.
A vizsgálatok rendben zajlottak, a gebbencsek mind nagyon jófejek voltak. Egyetlen akciófilmbe illő jelenet volt, mikor is az éppen sorra került Neon a békés álldogálásból hatalmas ugrással meglódult és elsodort mindenkit.
Hozzáteszem, ez nem az ő hibája volt, hanem egy macskáé. Hogy Pala volt vagy Etus, azt nem tudom, csak annyit láttam, hogy a sötétből kunkorogva üdvözlésre meresztett farokkal fürgén előüget az egyik fekete macskánk, elindul felénk, majd – ki tudja milyen megfontolásból – meglódul, és hátulról felugrik Neon farára. Félúton bizonyára nekiállt kapaszkodni is, Neon kapott egy gyors szívrohamot, és hevesen menekülni kezdett a a sötétből orvul lecsapó cseri fekete párduc elől/alól. A párduc szolid nyekkenéssel elhagyta a zsákmányállat ösztövér hátsó fertályát, a zsákmányállat még egy ideig dülledő szemekkel kapkodta a levegőt, mi pedig ismét megállapítottuk, hogy ezhülye. Az, hogy az “ez” éppen Palára vagy Etusra vonatkozik, igazából nem változtat a kijelentés helytállóságán.
A hosszadalmas vizsgálatot hosszadalmas gyógyszerbeadás követte. Talán mondanom sem kell, hogy alapítványi díjszabás ide vagy oda, 10 ló kezelése alaposan megviselte a menhelykasszát, úgyhogy sajnos segítségkérés következik:
Ha valaki anyagi támogatással szeretne hozzájárulni Palkó, Rozi, Neon, Café, Riska, Suttyó, Zaku, Mici, Trabi és Ispán kezeléséhez, a számlaszámunk 11735005-20540371, Zakuszka-tanya Alapítvány A Rászoruló Lovakért (OTP).
Emellett nagy szükségünk lenne Equipulminra, Ventipulminra, ill. kehesség elleni gyógynövényes készítményekre.
A ló és az ember már évezredek óta kötődik egymáshoz. Nincs a Földön még egy olyan élőlény, akinek annyit köszönhet az ember, mint e csodálatos négylábú társának. A lovak és emberek közötti kapcsolat az idők során elválaszthatatlan kötelékké fejlődött. Az ember befolyásolta a ló fejlődését a tenyésztés útján, a ló pedig részese, sokszor meghatározó szereplője lett történelmünknek.
A kép illusztráció
Nézzük hát e több ezer éves kapcsolat legfontosabb állomásait. A kontinensek szétválása után az amerikai kontinensen a lófélék kihaltak, így törzsfejlődésük Eurázsiában folytatódott. A vadászó, gyűjtögető ember először, mint zsákmányt ismerte meg a lovat, mely a jégkorszak zord időjárásával vegyítve majdnem a lófélék kihalását jelentette. Kb. 6000 évvel ezelőtt egy bátor ifjú azonban felült e nemes állat hátára, nem tudván, hogy tettével az egész emberi történelem alakulását meghatározta. Megkezdődött a ló háziasítása, főként Ázsiában, melynek első emlékei az ukrainai Dereivkában kerültek napvilágra.
A ló igazi elterjedését az emberiség legnagyobb találmányának, a keréknek feltalálása tette lehetővé. Megszűnt az ember röghözkötöttsége, a történelem üteme felgyorsult. Négylábú társunk az élet szinte valamennyi részén fontos szerephez jutott, többek között a hadászatban. Gondoljunk csak Xerxes perzsa király baktriai lovasaira, vagy a világhódító Nagy Sándorra és híres lovára Bucefalosra, de említhetném akár a numídiai lovasokat is, akiknek először Hannibál a rómaiak felett aratott győzelmeit, később pedig Carthago a pusztulását köszönhette. A Római Birodalom roppant erejét is egy igazi lovas nép, a Hun törte meg isz. 400-as években, ami 476-ban az Örök Város bukását okozta.
A hadászat mellett a ló az ókori mitológia, majd később szinte valamennyi művészeti ág kedvenc motívuma. A lovak kiképzésének gyökerei szintén az ókorba nyúlnak vissza. Az első írásos emlék Kikkuli perzsa mester agyag táblára írt feljegyzése ie. 1350-ből, melyre támaszkodva ie. 400 körül a klasszikus lovaglás atyja, Xenophon megírja híres művét a „Lovaglás művészetét.” Az e munkákban megfogalmazottak még mai is a lovaglás alapját jelentik. Az ókor híres sportja a kocsiverseny volt, mely az olimpiai játékokon is nagy népszerűségnek örvendett. A fogat négy egymás mellett álló lóból állt (quadriga), akiket a hajtó egy kétkerekű henger alakú kocsiból állva hajtott.
A kép illusztráció
A ló és ember kapcsolatának formálásában számos nép játszott jelentős szerepet. Említést érdemelnek a Kelták, kiknek híresen gyors lovai a galloway-ek később az angoltelivér fajta kialakulásban is jelentős szerepet játszottak. Beszélnünk kell Belső-Ázsia népeiről is, akiknek életében a ló meghatározó szerepet játszott. A hatalmas területek benépesítése, a kontinensnyi birodalmak irányítása, közigazgatása elképzelhetetlen lett volna lovak nélkül. Nem csoda, hogy e népek lótenyésztése, lovas kultúrája egész Eurázsiára komoly hatással volt.
Fő szerep jutott a lónak a népvándorlások idején is. Honfoglaló őseink szerették, tisztelték a lovat, kiváló lovasok voltak. A többi ősi nomád néphez hasonlóan lovaikkal együtt is temetkeztek. Nem véletlen a máig is meglévő és kitűntető „Lovas Nemzet elnevezés. Kalandozásaik során is a sikereiket nagyrészt hű négylábú társaiknak köszönhették. E hadjáratok emlékét máig is őrzi a modenai imádság híres sora: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”. A portyázások az Augsburg melletti és bizánci vereségekkel értek végét, mely egyben a páncélos lovagok harcmodorának széleskörű elterjedését is jelentette. A magyar hadakat legyőző és később a Szent Földért folyó keresztes hadjáratok lovai közel kétszáz kilo terhet cipeltek magukkal tűzön-vízen át. A kor szórakozását a lovagi tornák kemény küzdelmei jelentették.
A történelem egy érdekes fordulata a tatárjárás, amelyben a mongol hadak kalandozó őseinkhez hasonló lovas íjász rajtaütésszerű harcmodorban feldúlták Európát. Sikerükben fontos szerepet játszott a több ezer fős sereg, valamint a kiváló utánpótlás vonal és hírszolgálat.
A XV. század végén a lovak eljutnak az amerikai földrészre is, megszűnik az amerikai népek elszigetelődése, az eurázsiaihoz hasonló történelmi fejlődés indul meg. Az őslakosok először misztikus lényeknek tekintik a lovasokat, hamarosan azonban az elfogott lovak segítségével kiváló lovasokká válnak. Az európai hódítók elkóborolt lovaiból kifejlődik egy új fajta, az amerikai musztáng. A telepesek, farmerek megjelenésével pedig kialakul egy új, az európaitól sok mindenben különböző lovaglási stílus, a western, létrejön a postakocsi szolgálat. Megindul a telepesek harca az őslakósok ellen. Ezeket az időket a vadnyugat legendái őrzik. A ló az állattartók nélkülözhetetlen társává válik és marad a mai napig is.
A kép illusztráció
Ha visszatérünk Európába, a XVI. században a ló egy új szerepkörben jelenik meg. Kifejlődik a klasszikus lovaglás művészete, az európai uralkodóházakban sorra alakulnak a lovasakadémiák. Fontos szerep jut e folyamatban az Osztrák-Magyar Monarchiának is. A bécsi Spanyol Lovasiskola és a piberi ménes a klasszikus lovas művészet és az ezt kiszolgáló tenyésztés fellegvárává válik.
Az 1700-as évek végén Angliában a királyi istálló kancáiból négy keleti mén nemesítő hatásának köszönhetően új fajta születik, az angol telivér, mely a mai napig meghatározó a lótenyésztésben. Kialakul a falkavadászat és a lóversenyzés. A hadászatban e fajta első nagy sikertét a waterlooi csatamezőn aratja és ettől kezdve újra a könnyűlovasságé lesz a fő szerep a kor harcmezőin. Megjelenik a huszárság, mely egészen az első világháborúig meghatározó hadászati jelentőségű.
A XX. század háborúinak új gyilkológépe, a gépfegyver a ló hadi szerepének végét jelenti. A csaták legtöbbször véres mészárlásba torkollnak. A történelmi viharok lecsendesedése után a munkában és a szállításban is nagyrészt a lóerők veszik át a szerepet. Derék négylábú társunk egy merőben új, lényegesen békésebb szerepkörben teljesedik ki. Kialakul a hobbylovaglás, a lovasturizmus, megjelennek a versenysportok. Elgépiesedett világunkban az ember korábbi hű harcostársában a természettel, harmóniával való kapcsolatot véli felfedezni. Ezzel párhuzamosan egyre szélesebb körben jelenik meg a ló tejének és vérének alkalmazása is. Előbbit elsősorban a kozmetikai iparban és anyatejpótlóként, utóbbit a gyógyászatban alkalmazzák.
Egyes országokban, főleg Dél-Amerikában és Ázsiában még ma is úgy ismerik és használják a lovat, mint honfoglaló őseink. Ennek egyik bizonyítéka a híres mongol vallási ünnep, a Naadam. Az ünnepség fénypontját a több mint húsz km-es lovasverseny jelenti, melyben póniaik hátán, 12 évnél fiatalabb gyerekek száguldanak a cél felé.
Ha a lovakra nézünk, vagy gondolunk, sose feledjük Leonardo Da Vinci híres szavait: „Az embert a ló tette naggyá.”
Végezetül néhány magyar érdekesség. Korabeli krónikákból ismert, hogy honfoglaló őseink ”a nyereg alatt puhították a húst”. Ezt a húst azonban valójában nem puhították, hanem a nyereg alatti feltöréseket (túrokat) gyógyították így. Ebből következik egy híres közmondásunk „Közös lónak túros a háta”. Ennek jelentése az, hogy a többek által használt lovak könnyebben sérülnek, feltörnek.
A szekeret ugyan nem a magyarok találták fel, azonban Mátyás király korában a ma Komárom-Esztergom megyében lévő aprócska községben, Kocson, olyan szekeret építettek, mely a kor körülményei között rendkívül kényelmes utazást tett lehetővé. E szerkezet olyannyira népszerű lett, hogy a falucska nevéből képzett „kocsi” szó a világ szinte valamennyi nyelvében megtalálható (Kutsche, coach, kocz…).
Említést érdemel két híres magyar telivér is. Az egyik Kincsem, a csodakanca, aki 54 versenyen indult és nyert, ezzel egyedülálló rekordot állított fel. A másik Kisbér, az egyetlen olyan hazai telivér, aki a világ leghíresebbnek számító versenyén, az epsomi derbyn győzőtt, sőt két hétre rá Párizsban is nyerni tudott.
Kevesen tudják, hogy 1935-1945 között a Budai Várban is működött egy a bécsi Spanyol Lovasiskolához hasonló intézmény.
A hazai lovassport legsikeresebb olimpiai szereplése az 1936-os berlini játékokon volt. Platthy József Sellővel díjugratásban harmadik lett, megszerezve ezzel máig is egyetlen olimpiai érmünket. Lovaspóló csapatunk pedig az előkelő IV. helyet szerezte meg.
