A lovasok többsége egyetért abban, hogy kevés dolog fogható a hóban való lovaglás élményéhez. A téli táj, a paták alatt ropogó hó és a téli erdő látványa varázslatos, ám ez az évszak rejti a legtöbb kockázatot is mind a ló, mind a lovas számára.
A biztonságos téli tereplovaglás alapja nem a bátorság, hanem a gondos előkészület és a körülmények tisztelete! Az egyik legfontosabb technikai kérdés a patkolt lovak esete. A patkolt lovak esetében a hó azonnal „feltapadhat”, azaz a patkó belső ívébe tapadó hó kemény jéggé tömörül, ami gólyaláb-szerű képződményt hoz létre.
Ez rendkívül veszélyes, mivel boka- és ínszalagsérüléseket, rosszabb esetben pedigcsonttörést okozhat a megcsúszás vagy botlás miatt.
Ennek megelőzésére elengedhetetlen a hókivető betétek használata, amelyet a kovács helyez fel a patkó alá, vagy a patkó nélküli(mezítlábas) körmölés választása télre, mivel a mezítlábas patából a hó természetes módon kiesik.
Jeges útszakaszokon a patkóba csavarható sarkak nyújthatnak extra stabilitást. Akármilyen csábító, ha tehetjük ne menjünk lovunkkal vízbe ilyenkor, hiszen a munkában lévő ízületeknek a közel fagyos víz egyáltalán nem kedvez, főleg a hideg időben!
Télen még inkább javasolt társaságban terepezni, a magányos túrákat pedig meghagyni jobb időkre!
Akármilyen baleset is érne minket, sokkal hamarabb kapunk segítséget ha van velünk egy másik személy is. Télen a fokozott veszélyhelyzetek miatt ez megfontolandó, akkor is ha általában egyedül terepezünk!
Hosszabb útra indulás esetén javasolt magunkkal teát, több ruhát és elsősegély dobozt vinni, hiszen bármikor történhet váratlan esemény! Ugyanakkor akár rövid, akár hosszabb tereplovaglásra megyünk, télen kiemelten javasolt az oda és visszavezető útvonal megtervezése! Mindig tudjuk hova tartunk, milyen útvonalon haladunk és előre gondoljuk át az adott út akkor milyen állapotban lehet (esett e hó, fagy van e, esetleg csúszós lehet-e, tudunk e kerülni, stb).
A lovas öltözködése szempontjából télen a „réteges” elv a kulcs.
A téli terepen a legnagyobb ellenség a kihűlés, különösen a végtagoknál. A lovaglócsizmákba érdemes bárányszőrös talpbetétet tenni, vagy speciális thermo lovaglócsizmát választani, mivel a fém kengyel a talpon keresztül hamar elszívja a hőt. A kezek védelme kritikus: egy jó téli lovaglókesztyűnek elég vékonynak kell lennie a szárkezeléshez, de elég melegnek ahhoz, hogy az ujjaink ne dermedjenek le. Ne feledkezzünk meg a sisak alatti vékony sapkáról vagy fülvédőről sem.
Mivel télen hamar sötétedik és gyakori a köd, a láthatósági felszerelés (mellény, fényvisszaverő lábvédők, fejlámpa, lovunknak láthatósági munkatakaró) viselése életmentő lehet, különösen, ha közutat is keresztezünk, vagy vadászati szezonban járunk az erdőben.
A tereplovaglás végén a leléptetés és visszaszárítás fontossága is felértékelődik.
Soha ne tegyünk el izzadt lovat a hideg istállóba vagy a karámba! A hazaúton az utolsó 15-20 percet mindig lépésben tegyük meg, hogy a ló légzése normalizálódjon. Ha a ló megizzadt, használjunk polártakarót a nedvesség elvezetésére, és dörzsöljük át szalmacsutakkal a szőrt, amíg teljesen meg nem szárad.
A téli tereplovaglás nem a teljesítményhajszolásról, hanem az élménygyűjtésről és a lóval való harmonikus együttműködésről szól! Egy gondosan megtervezett tereplovaglás és a megfelelő felkészültség akár életeket is menthet, hiszen sosem azzal történik a baleset, aki számít rá!
Vigyázzunk magunkra, társainkra és lovainkra is!
2026.02.09.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
