Bővíti gazdaságát a vásárhelyi fogathajtó Benkő család
Hódmezővásárhely – A versenyzéshez szükséges pénzt – a szponzori támogatásokon felül – sertéstenyésztésből teremtik elő Benkőék. Sándort és lányát, Benkő Noémit jól ismerik a megyében, sőt az országban is. Fogathajtásban szép eredményeket értek el, bajnoki címeket szereztek.
Mártélyi birtokukon minden a jószágok körül forog. Most – a kedvezőtlen piaci körülményekkel is dacolva – bővítik a sertéstenyészetet.
Öt kutya rohant felém veszettül csaholva, ez még akkor is ijesztő, ha az ebek a földszintes kategóriába tartoztak. Aztán lefékeztek, alaposan körbeszaglásztak, Benkő Sándor felesége, Ilona csitítgatta a kedvenceket.
Első lova Acél volt
– Beleszülettem ebbe a világba, állatok, lovak között cseperedtem, mégis hintalovon ültem először – mesélte már a házban a 26 éves Benkő Noémi, aki agrármérnök lett. – Ez a játék ma is megvan, ragaszkodom hozzá, egy évvel fiatalabb nálam. Az első lovasemlékem az volt, amikor apu vezette Acélt, ő a szánt húzta, és beleborultunk hóba. Akkor három-négy éves lehettem.
– Mátyáshalmon éltünk, a családunknak, szüleimnek nem volt lova – elevenítette fel a hőskort az 55 éves Benkő Sándor. – A szomszédban viszont tartottak, emiatt rendszeresen átjártam. Amikor ekekapáztak, egész nap rajta ültem, és hajtottam. Mindig a közelükben akartam lenni, ez a szerelem azóta is tart.
Sportolni 1965/66-ban kezdett a vásárhelyi Medoszban, akkor még díjugratóként – kerületi bajnok és országos 4. lett –, oktatói, edzői közül Vígh Jánosra, Détár Balázsra és Rostás Istvánra is jó szívvel emlékszik, de az ugrópacikat, Bandit, Jutkát és Kedvest sem felejtette el. A katonaság véget vetett a díjugratós korszaknak, jöhetett a fogathajtás, 1982-től. Az első lova Acél volt. Kettes fogattal érte el legnagyobb sikereit, többszörös kerületi bajnok, országos első, derbigyőztes, maratonhajtásban a világbajnokságon második lett. Ez a sport nem olcsó. Az éves versenyeztetési költség az egyes fogatoknál 1,5, a ketteseknél 3, a négyeseknél 6-7 millió forint. Már apa és lánya is „szingliben” utazik, és idén tavasztól a Mindszenti LK színeiben versenyeznek. Korábban a vásárhelyi-mártélyi Aranyági Ménest képviselték.
Ha megszólalnának…
Benkő Sándor szerint a ló tökéletesen intelligens, értelmes lény, csak az különbözteti meg az embertől, hogy nem tud beszélni. „Ez a szerencséd – jegyezte meg viccesen kötekedve a felesége, Ilona –, vajon mit mondtak volna? Lehet, hogy nem azt, hogy imádnak ennyit gyakorolni, tréningezni, a versenyeken hajtani.” Azt a lovasigazságot megtudtuk, hogy bicska, madzag és hazugság mindig legyen az embernél – mindnek hasznát veheti.
Összeszoknak Tiarrával
– Tíz éve, 1997-ben már édesapám segédhajtója voltam – emlékezett Noémi. – Nem volt kérdéses, hogy ezt a sportágat választom. Anyu aggódott, féltett, fenntartásai voltak, de tudta, nem tántoríthat el. Önállóan 2002-ben kezdtem hajtani, az első lovam, Ufi már „nyugdíjas”. Nyertem magyar bajnokságot és hajtóderbit, pillanatnyilag az új fogatom alakul, formálódik Tiarrával, az új pacival igyekszünk minél jobban összeszokni.
– Noémi keze alá dolgozom, az ő karrierje a fontos, van egy másik ló, Helga, azt is szoktatjuk a fogathoz, az lesz az övé, amelyik jobb képességűnek bizonyul. Lovakat nem tenyésztünk, három-négy évesen vásároljuk. Megtörtént, ha jól emlékszem 1999-ben, hogy százhetet néztem meg, ebből hetet találtam alkalmasnak, kettőt vettem meg, és egy maradt fenn a rostán. Nagy türelmet és szakértelmet igényel a fogathajtás, rengeteg munkát kell rááldozni, mire komoly versenyre elmehetünk egy egységgel.
„Előre menekülünk”
A ló, a fogat hobbi, sport, szerelem, a mindennapi elfoglaltságot, a kenyeret a föld és a sertések adják. Pillanatnyilag háromszáz disznót tartanak – ezenkívül található még a háznál négy ló és öt kutya, utóbbiak imádnak a fogaton utazni, mikor járatják a nagyobb négylábúakat. Pályázatot írtak és nyújtottak be, egy minden igényt kielégítő, az Európai Uniós normáknak megfelelő sertéstelepet akarnak tető alá hozni.
– Nagyon „csikorog” az ágazat – mondta Benkő Sándor. – A sertés ára a padlón, a gabonáé az egekben. De azért látunk benne fantáziát, és nem tehetünk mást, előre menekülünk, ezért döntöttünk a fejlesztés, a beruházás mellett. Nem könnyű elfoglaltság, munka ez, napi huszonnégyórás készenlétet igényel.
2007.09.26. Imre Péter
Forrás: Délmagyarország Online
Frissítve: 2023.06.09.
Fotók: Canva
