Búsuló az 1984-es szilvásváradi világbajnokság sztárja volt
Fogathajtó világbajnokunkat, Juhász Lászlót arra kértem, meséljen egy kicsit legendás lováról Búsulóról.
Búsuló egy amerikai ügető herélt volt. A rádiházi ménesből vásároltuk meg egy másik kancával együtt 1980. őszén. Igazából azért került rájuk a választás, mert pej lovakat kerestünk, hiszen a négyes fogatom is pej lovakból állt. Kipróbáltuk a két lovat kettesben, és nagyon jó benyomást keltettek, így megvásároltuk őket. A két ló ára 32.000 Ft volt. Ez nagyon kedvező árnak számított abban az időben, utólag pedig kiderült, hogy nagyszerű üzletet kötöttünk elsősorban Búsuló miatt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy pályafutásom meghatározó lovát választottam ki magamnak.
Négyes fogatomba gyorsan és könnyen be tudtam építeni, így már 1981-ben versenyzett. Az 1982-ben apeldoorni VB-re már vele utaztam ki, és az első világbajnokságunkon rögtön egyéni bronzérmet, csapatban pedig ezüstérmet szereztünk. Nagy meglepetés volt jó szereplésünk, senki nem gondolta a verseny előtt, hogy dobogóra fogunk állni. Én nagyon bíztam a fogatomban, de ez a harmadik helyezés még engem is meglepett, hát még a nemzetközi élmezőnyt. Két év múlva Magyarország rendezhette a világbajnokságot.
A helyszín Szilvásvárad volt, ahol fogatommal a csúcsra értünk, hiszen egyéni és csapat aranyérmet szereztünk. Ebben a sikerben óriási szerepe volt Búsulónak és ez volt a magyar négyes fogathajtás legsikeresebb világbajnoksága. Díjhajtásunk várakozáson felüli eredményt hozott, harmadik helyen végeztünk, ami nagyon megnyugtatott. A maratonin nem kockáztattam, pontosan betartottam edzőm, Abonyi Imre utasításait, aminek meg is lett az eredménye, hiszen ez a versenyszám is nagyon jól sikerült.
Az akadály hajtást hibátlanul teljesíthettem, így magyar közönség előtt állhattam fel a dobogó legfelső fokára. Az 1986-os ascot-i VB volt Búsuló utolsó nagy világversenye, ekkorra már nagyon megerősödött a nemzetközi élmezőny. Azért még Velstra és Chardon mellett fel tudtam állnia dobogó harmadik fokára és csapatban ezüstérmet szereztünk.
Mi volt Búsuló erőssége?
Nagyon megbízható, gyors és bátor ló volt, soha sem volt sánta, mind a három számban kiemelkedőt tudott nyújtani. Fogatom vezér egyénisége volt. Egyetlen egy versenyt sem hagyott ki, amikor bakra ültem, Búsuló is a csapatomban volt. Majd harminc éves pályafutásom alatt nem volt hozzá hasonlóan eredményes lovam, noha az évek során jó néhány tehetséges ló megfordult fogatomban, de olyan mint Búsuló egy sem volt.
1987-ben történt, hogy Aachen-be utaztunk versenyezni, amikor is Búsuló már nem volt a fogatom tagja. Az utazáshoz készülődve, Búsuló éppen a telepen legelészett a többi lóval együtt. Akkor ugyanis az volt a szokás, hogy a lovakon kívül mindent felpakoltunk a teherautóra és úgy vártuk a vámvizsgálatot. Ezalatt az idő alatt elmentünk fürdeni, s mire visszaértünk, Búsuló felsétált a rámpán a teherautóra és beállt a régi helyére. ő is versenyezni akart jönni…
Ha erre az esetre gondolok, még ennyi év után is könnybe lábad a szemem. Nagyon örülök, hogy a véletlen összehozott ezzel a kivételes képességű lóval, hiszen legnagyobb sikereimet vele értem el az évek során.
Szerző: Tóth István
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva
