Színes kocsik útra készen
A jómódból érkezett nyugati turisták egyik kedvenc időtöltése ekhós szekérrel bejárni a pusztát. Poroszkálásuk már fel sem tűnik a Kunságon, ám amikor “igazi” vándorok érkeztek, Tatárszentgyörgyön összeszaladt a falu, hogy a csodájukra járjon.
A tatárszentgyörgyi Kajdácsi József tanyája mellett színesre festett, fedett szekerek – cigánykocsik – állnak. Ausztriából kerültek ide, ott ugyanis már nemigen tudnak velük közlekedni, annyi a magánút, a magánterület, a “belépni tilos” tábla.
– Lassan itt is ugyanez lesz a helyzet – mondja Kajdácsi József. – Tavaly például még volt egy jó kis helyünk a kijelölt túraútvonalon, egy kavicsbánya, ahol éjszakára letáboroztak a kocsik. Oda az idén már nem mehetünk be. Megváltoznak az emberek. Tíz évvel ezelőtt még vidáman integettek a tanyaiak a turistáknak, most meg már mintha idegesítené őket a jelenlétük, elhúzzák a szájukat, ha megjelennek.
Pedig az osztrák, német, svájci és holland családok, akik ezekkel a komfortos ekhós lakókocsikkal járják be a környéket, úgy szeretik a pusztát, hogy közülük sokan tanyát is vásároltak maguknak errefelé. Talán épp ez okozta a helyiek pálfordulását. Ugyanis azt kellett tapasztalniuk – meséli Kajdácsi József -, hogy a tanyák luxusvillákká változnak át. Akad, amelyik már ötvenmilliót ér, s épp a múlt héten cserélt gazdát egy húszmillióból felújított épület.
Ahová azonban nem ér el a villanyvezeték, ott hiába szerelték fel a napkollektorokat, a tanyát mégsem tudják eladni. A külföldi érdeklődő ugyanis anynyi háztartási géppel, elektromos szerkentyűvel óhajtja felszerelni a nyaralásra szánt tanyát is, hogy azokat a napelemek nem képesek működtetni. Így azután a sok gazdátlan pusztai épület közt nem egy olyan is akad, amelyiket ötvenezer forintért is eladnának, ha akadna vevő. A négy cigánykocsi téli pihenője nem tart már sokáig, rövidesen várhatóak az első vendégek – akik vagy rendszeresen visszajárók, vagy a rokonságuk, barátaik, ismerőseik azok – megérkezése.
– Az első napon, amelyik általában szombatra esik, megismerkedünk egymással – avat be a tanyásgazda a vándorcigány életnek a turisták igényeihez igazított változatába. – Vasárnap ismerkednek a lóval, s megtanítom őket szekeret hajtani. Akinek ez nehezen megy, azt sem hagyjuk magára, ha kell, az egész hetet vele töltjük.
A többség szerencsére konyít valamit ahhoz, amire vállalkozott. Bár így is előfordult, hogy elindult a karaván, s már Kunbaracs előtt vészjelzés jött Kajdácsi József mobiljára:
– Csak áll az egyik ló itt a fáknál, nem akar továbbmenni! Mit csináljunk? 
– Hagyják nyugodtan álldogálni, pihen, mindjárt elindul magától! – nyugtatta meg az alkalmi nomádokat Kajdácsi József, aki tudta, hogy a Pajkos névre hallgató ló okosabb némely vendégnél is, s ha elengednék a kantárszárát, akkor is magától végigjárná a Kunbaracs-Kerekegyháza-Kunadacs-Bábony-Kunpeszér útvonalat, megállva az éjszakára kijelölt pihenőhelyeknél.
A tapasztalatokból megítélve az idén már nem kíséri vidám kézlengetés a szekerek útját. Ám amikor igazi vándorok érkeztek a saját ponyvás szekereikkel, számos tyúk, liba és kecske kíséretében, összeszaladtak a tatárszentgyörgyiek, hogy megcsodálják őket. A társaság Kajdácsiék tanyaudvarán szállt meg.
– Elmesélték, hogy bejárták már egész Európát – emlékszik rájuk szeretettel a beszélgetésünkhöz kapcsolódó Kajdácsiné. – Mindegyikük tudott valamilyen hangszeren játszani, úgyhogy a második estén szerveztünk nekik egy fellépést a teleházban. Szépen összegyűlt a közönség, az előadás végén egy körbeadogatott kalapba gyűjtötték a gázsit. Egyikük tízéves kislánya pedig olyan gyönyörűen rajzolt, hogy a képeit is el tudták adogatni az úton.
– Az utolsó napon, amit itt töltöttek, kiült az egyik zenész ide a rét melletti farönkre. Már alkonyodott. Olyan szépen játszott azon az egy szál furulyáján, hogy reggelig el tudtuk volna hallgatni.
A vándorok valósága és a lakókocsis-cigányszekeres illúzió között nemcsak egy furulyaszónyi a különbség. Előbbiek alighanem ezért vannak csak igen kevesen – a gázrezsóval és emeletes vetett ágyakkal felszerelt cigánykocsikra ellenben az idén is lesz jócskán jelentkező.
2007.01.22. Koblencz Zsuzsa, Népszabadság
Forrás: Népszabadság
Frissítve: 2023.06.09.
Fotók: Canva
