Forráskritika
A Rákóczi szabadságharc eseményei, az 1848-49 es szabadságharc után eszmélő, támpontot kereső Magyarország társadalmában került előtérbe. Ennek a folyamatnak volt az egyik meghatározó egyénisége Thaly Kálmán (1839-1909). Nyugodtan nevezhetjük őt a dualizmus fő kultúr-ideológusának. Gyakorlatilag ő ásta elő a Rákóczi kort a feledés homályából. Egész irodalmi munkásságát a kuruc kor feltárásának szentelte. Többek között eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával is igyekezett népszerűsíteni a kuruc kort. Ez a rajongása időnként tévutakra is vitte, amit ellenfelei és kritikusai túlhangsúlyozva, kíméletlenül a terhére róttak és rónak ma is.
Életében akkora tekintélye volt, hogy nyíltan bírálni nemigen merték. Halála után öt évvel írt róla igen kritikus hangvételű cikket Schöpflin Aladár műkritikus és irodalomtörténész, a Nyugat című folyóiratban. Történészi munkásságát pedig Szekfü Gyula történész szedte ízekre. Thaly Kálmán volt az, akinek kitartó agitációjának hatására végül is Ferenc József császár engedélyezte Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatalát. Munkássága a kor más nagyságaira is hatással volt. Jókai Mórt például ez ihlette a „Szeretve mind a vérpadig” és „A lőcsei fehér asszony” megírására.
Az általam fentebb elemzett portyát Thaly a Bottyán Jánosról írt történeti életrajzban tette közé, melyet nyomtatásban Pesten, 1865–ben jelentetett meg Ráth Mór. A szerző ebben a művében, a portya leírásánál felsorolja és elemzi azokat a forrásokat is, amelyek alapján megírta az eseményeket. Ezek az alábbiak voltak:
1. Kolinovics Gábor (1689-1770). Commentariorum de rebus Ungariae:
Kolinovics kisnemesi családból származott, akiknek birtokát a kurucok elpusztították. A Pálffy családnál írnokoskodott, később ügyvédként dolgozott. Több történeti és régészeti tárgyú munkát írt. Írásai erősen császárpártiak, kuruc részrehajlással nemigen vádolható. Ő első kézből, részben szemtanuktól, részben a portya egykori résztvevőitől szerezte az értesüléseit.
2. Szluha Ferenc (1669-1729):
Az események időpontjában Érsekújvár prefektusa, egyben országos hadi főpénztárnok volt. Azaz Rákóczi pénzügyminisztere. 1723–ban ő indítványozta a Habsburgok nőági örökösödésének törvénybe iktatását. Ezért később bárói rangot kapott.
3. Benyiczky Gáspár:
1707-1710 között Rákóczi magántitkára volt. 1704–től (az ónodi országgyűléstől), 1710 február végéig részletes naplóban örökítette meg II. Rákóczi Ferenc napjait. Rokonai közbenjárására 1721–ben kegyelmet kapott III. Károly királytól, így hazatérhetett. Naplóját 1866–ban adták ki. Reprint kiadásban pedig 2005–ben jelent meg.
4. Theatrum Europaenum:
Matthaeus Merian, Frankfurt am Main kiadója 1638-ban jelenttette meg a Theatrum Europaeum című sorozatának első kötetét, mely szándéka szerint a korabeli Európa minden fontos eseményét rögzítette. A német nyelvű kiadvány sajátos almanachban, 1618-tól 1718-ig hónapról hónapra mutatták be, hogy mi történt a különböző uralkodói udvarokban Svédországtól Milánóig, Madridtól Isztambulig, királyi esküvőktől temetésekig, nagy csatáktól a békekötésekig, svájci lavinától a Vezúv kitöréséig. A Theatrum Europaeum 1635-től 1738-ig 21 kötetben jelent meg. Az általában 4–5 év eseményeit rögzítő, várak, városok látképeit, uralkodók, diplomaták, hadvezérek arcképeit tartalmazó terjedelmes kiadványnak borsos ára ellenére jelentős olvasóközönsége volt. (Forrás: http://www.korunk.org – részletek G. Etényi Nóra: A kompetens szemlélő a kora újkori közéleti diskurzusokban című cikkéből) Nos, a Bornemissza János vezette portyának olyan korabeli visszhangja volt, hogy ebben az előkelő kiadványban is írtak róla.
Frissítve: 2023.08.15.
Fotók: Canva
