A lovak színgenetikája az egyik leggyorsabban fejlődő terület a modern lótudományban. Míg korábban csupán szemrevételezéssel osztályoztuk a lószíneket, a mai molekuláris biológia lehetővé teszi, hogy pontosan meghatározzuk a fenotípus (a látható szín) mögött álló genotípust. A különleges lószínek nem csupán esztétikai variációk, hanem komplex genetikai kölcsönhatások eredményei, amelyek néha szoros összefüggésben állnak az állat egészségi állapotával is.
Az alapok: A fekete és a vörös harca
Minden lószín két alapszínre vezethető vissza, amit az Extension (E) és az Agouti (A) lokuszok határoznak meg. Az Extension gén kontrollálja a fekete pigment (eumelanin) és a vörös pigment (feomelanin) termelését. Ha a ló rendelkezik legalább egy domináns E allele-lel, képes fekete pigmentet termelni. Az Agouti gén pedig azt szabályozza, hogy ez a fekete pigment a teljes testen eloszlik-e (fekete ló), vagy csak a sörényre, farokra és a lábakra korlátozódik (pej ló). Minden különleges szín ezen alapok módosításából, hígításából vagy fehér jegyek hozzáadásából fakad.
A hígító gének: Krém, Pezsgő és Gyöngy
A legnépszerűbb különleges színeket, mint a palomino, az izabella (cremello) vagy a fakó, a hígító gének (dilution genes) hozzák létre.
- Krém gén (Cr): Ez egy nem teljes dominanciát mutató gén. Egy kópia esetén (heterozigóta) a vörös alapszínből aranytestű, fehér sörényű palomino lesz. Ha azonban a ló homozigóta a génre (két kópia), akkor jön létre a cremello, amelynél a pigmentáció annyira lecsökken, hogy a bőr rózsaszínné, a szem pedig kékké válik.
- Champagne (Pezsgő) gén (Ch): Ez a ritka gén fémes csillogást kölcsönöz a szőrnek, a bőr pedig jellegzetesen szeplőssé válik a lágy részeken. A pezsgő színű lovak csikóként kék szemmel születnek, amely később borostyánsárgává vagy mogyoróbarnává sötétedik.
- Dun (Vadhigítás) gén (D): Ez a legősibb hígító faktor, amely a szőrszálak pigmentációját csak a szál egyik oldalán hagyja meg. Jellemzője a “vadszín-jegyek”: a hátszíj, a lábakon látható zebra-csíkok és a vállkereszt.
A mintás színek: Tobiano, Frame Overo és a genetikai kockázat
A foltos lovak (tarkák) genetikája különösen izgalmas, mivel bizonyos mintázatokért felelős gének homozigóta formában letálisak (halálosak) lehetnek.
- Lethal White Foal Syndrome (LWFS): A Frame Overo (O) mintázatért felelős gén hordozása esetén a lovasnak rendkívül körültekintőnek kell lennie. Ha két Frame Overo hordozót párosítanak, 25% az esélye, hogy a csikó teljesen fehéren születik, de el nem sorvadt vastagbéllel (ileocolic aganglionosis), ami miatt az állat napokon belül elpusztul. Ezért a tarka lovak tenyésztésénél ma már elengedhetetlen a genetikai tesztelés.
- Appaloosa (Leopárd) mintázat (Lp): Ez a komplex nemcsak a foltokat okozza, hanem összefügg a ló látásával is. A homozigóta Lp lovak gyakran szenvednek “farkasvakságban” (CSNB – Congenital Stationary Night Blindness), ami azt jelenti, hogy sötétben szinte egyáltalán nem látnak.
Az Akhal-teke titka
Az Akhal-teke fajtánál megfigyelhető extrém fémes fény nem egy külön szín, hanem a szőrszál szerkezetének módosulása. A kutatások kimutatták, hogy ezen lovak szőrszálának belseje (medulla) sokkal vékonyabb vagy teljesen hiányzik, így a szőrszál üregesebb, és a fény áthalad rajta, majd visszaverődik, hasonlóan az optikai szálakhoz. Ez a biológiai sajátosság adja az egyedülálló arany vagy ezüst ragyogást.
Összegzés
A különleges lószínek mögött álló biológia rávilágít arra, hogy a természetben semmi sem öncélú. Míg a vadhigítás (Dun) a rejtőzködést segítette, addig a krém vagy tarka variációk gyakran az emberi szelekció eredményei. Tenyésztői szemmel a legfontosabb tanulság, hogy a “színre való tenyésztés” soha nem mehet az egészség rovására: a genetikai tesztek (mint az UC Davis vagy az Etalon Diagnostics paneljei) ma már lehetővé teszik, hogy elkerüljük a tragikus kimenetelű párosításokat, és biztonságosan őrizzük meg ezeket a lenyűgöző biológiai variációkat.
2026.01.09.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
