Az angol telivér szerepe Magyarország sportlótenyésztésében
Angol telivér populációnk mindig is világhírű volt, a Kárpát-medence éghajlata tökéletesnek bizonyult a szívós, kitartó lovak nevelésére.
A tenyésztés a legnagyobb sikereit a XIX. század végén érte el, az 54 versenyében veretlen Kincsemmel és az Epsom Derby-nyerő Kisbérrel, de még az 1900-as évek elején is sok hasznos és jó telivér született a magyarországi ménesekben.
Az I. Világháború nemcsak fizikai pusztításával okozott nagy kárt, hanem az azt követő trianoni szerződés országcsonkító rendelkezéseivel is, melynek hatására számos jól működő és eredményes ménes szakadt el Magyarországtól értékes állományával együtt.
Újabb, az előbbieknél is nagyobb veszteséget okozott a II. Világháború. 1946-ban az 1943-44-es kancaállomány (745 egyed) alig egy tizedével indulhatott újra a tenyésztés (Fehér, 1990). A kancák nagy része eltűnt (a Magyar Méneskönyv X. kötetének pótfüzete foglalkozik a kancák hovakerülésével), néhány esetben ismert a zsákmányba ejtő nagyhatalom neve, és csak csekély számú egyed maradt itthon. Ezért a tenyésztés fenntartására ezidőtájt francia, angol, nyugat és kelet-német, svájci, osztrák, jugoszláv és szovjert importból származó kancákat sorolták be a ménesekbe. A tenyésztői kedv növekedésének az 1946. július 7-én elsőként megrendezett versenynap is kedvezett. Új ménesek alakultak, a régiek újraszerveződtek. A legfontosabb tenyészhelyek a remeteségi, dióspusztai, kerteskői szépalmai, kisbér-apátipusztai és kisbér-nyeskenyepusztai ménesek voltak. A hazai szakemberek lelkes lelkiismeretes tevékenységének köszönhetően az állomány gyors gyarapodásnak indult, és az 1950-es évek elejére egy stabil populáció alakult ki, egy konzekvens fejlődési irány mutatkozott meg. Nagy szerepe volt ebben Laky Ferencnek, a Lótenyésztési Felügyelőség, majd később Lótenyésztési Igazgatóság lótenyésztési referensének, aki a kancacsaládokat rendszereztette, és következetesen építtette. A világháborúban szétzilált állomány jó néhány egyedét és kancacsaládját telepítette haza Németországból és a Szovjetunióból. A populáció vizsgálatával arra a kérdésre is választ kaphatunk, vajon lett-e eredménye Laky Ferenc munkájának. Valóban vannak-e teljesítményt mutató és örökítő családok között olyan különbségek, amelyek a holsteini tenyésztőket a már leírt következtetésekre vezették.
Magyarországon a II. Világháború előtt is voltak olyan telivér mének, melyek kitűnő ugróképességű utódokat nemzettek. Ilyen ló volt a kiváló származású Ekkehard xx, Lavandel II. xx, Riadó xx, Ritternsorn xx, stb.
Ekkehard xx: Szürke, angol telivér mén, 1917-ben született a weiselburgi ménesben. Apja Delaunay xx, francia tenyésztésű telivér, anyját Keila xx-t szintén Franciaországból importálták 4 évesen 1909-ben (lásd I. pedigree). Versenyteljesítménye: 3 évesen handicapekben futott, 4 évesen gát és akadályversenyeken szerepelt, s akadályon versenyeket nyert (pl. September Steeple Chase, Kreutzbruch Zdenko akadályverseny). 1922-ben véget ért versenypályafutása. Gencsy Károly Szatmár megyei ménesébe került, majd Csépre, Rádiházára (ménesvezető: Bartha Miklós), ahol sok jó concourslovat adott. 1932-ben a Geist-féle csákói ménesbe került, 1935-ben Berzencére került, ahol 1936-ban elhullott.
Ivadékai:
– Egyetlen – az olasz válogatott vette meg Magyarországról, s annak a II. Világháború előtt a legjobb lova volt.
– Mekkorka – igen jó 1.60-as ló volt, anyja Mirabelle akadályló volt.
– Csusza – tagja a magyar csapatnak, mely 1937-ben, Berlinben a Nemzetek Díjában III. lett, a verseny egyéni győztese.
– Százszorszép, Eszter, Jövö, Jancsi, Lugano, Maskara, 55. Alix
– Rádiháza-Mohamed, Alló, Addle, Bajazzo /Bombardon-Juno/, Ajándék, Bonifác.
Lavandel II. xx: ivadékai is kiválóak voltak. A telivér Lavarone xx egyik tagja az 1939-ben Luzernben a Nemzetek Díjában IV. és Bécsben II. helyezést elért magyar csapatnak Adam II. xx az egyik legeredményesebb lovasedzőnknek, Némethy Bertalannak volt tehetséges concourslova, mely az 1939-ben Aachenben IV., 1940-ben Rómában V. helyezést elért magyar csapat egyik lova volt. Lavandel II. xx apja az Angliából 1909-ben behozott Wool Winder, Martagon fia. Wool Winder angol St. Leger-t nyert, sok jól ugró ivadéka volt. Az előtte anyja hasában hozzánk került Sorrento xx jó képességű ló volt, de csak komoly ugrótraining után volt hajlandó bizonyítani, majd sorra nyerte a hosszútávú nagydíjakat még Németországban is. Ivadékai közül Szózat schönaui díj-gátversenyt nyert, A sport pedig kitűnő akadályló volt. Ugrókészsége örökítésének legmeggyőzőbb bizonyítéka leánya, Gyerünk csak, a Nagy Pardubitzei akadályverseny győztesének, Gyílovam-nak az anyja. Márpedig A “Nagy Pardubitzei” a kontinens legnehezebb ugróversenye, ahol fontosabb az ugrótehetség, mint a gyorsaság.
Örvösgalamb xx: is kiváló ugróló volt. Apja a francia nevelésű, nagyon jó küllemű, állóképes, kemény, sárga Ossian, mely Kisbéren sok hasznos lovat, főleg ugrólovat nemzett. Az akadályokon kivételes képességű, legendáshírű Atta Troll is Ossian ivadék volt. Örvösgalamb anyja Pigenoette, Homing Pigeon lánya Maxim után. Homing Pigeon Gallilune lánya volt. Homig Pigeon Ossian után nevelt lánya volt Repülj Galamb!. Repülj Galamb!-nak két kancaivadéka képviselte ezt a családot telivértenyésztésünkben. A Latorna után nevelt Galamb és a Bocskai apaságú Csuli. Galambnak Alpár után nevelt lánya, Gondola, egy gátversenyt nyert. Csuli Szultan Mohamed után nevelt fia, Szu-Csong, 2 gátversenyt nyert, Bánk után nevelt fia Becsali 3 gátversenyt nyert, és II. volt Simonbán mögött az Atta Troll akadályversenyben. (Hecker, 1969)
Ritternsporn xx: szintén 1917-ben elletett szürke mén volt. Kiváló steepler, ugróörökítő, a holsteini fajtában is fedezett a nagyszerű Ramzes apja. (lásd II. pedigree)
A II. Világháború követő évtizedek legjelentősebb ménjei a következők:
Szikrázó xx: eredetileg Scintillant xx néven importált, 1961-ben elletett telivér mén, melynek nagyszerű ivadéka, Szikrázó I. (Szikrázó Scintillant – 167 Shannon IV; ell. 1974, tenyésztette: Sárvári ménes) kisbéri félvér mén máig érezteti hatását a fajtában. (lásd III. pedigree)
Kemál xx szürke mén, 1961-ben elletett a Kerteskői ménesben, a híres olaszországi import, Chitet xx ivadéka. Pedigréjében többek között megtalálható Szultan Mohamed, Nubier, Phalaris, Dark Ronald, Son-In-Law. Maga is S-kategóriás ugróló. Tenyészhatását a sportlótenyésztésben elsősorban a Mezőhegyesi félvérben fejtette ki (pl. Kemál-36). (Lásd IV. pedigree.)
Karakorum xx: sötétpej mén, 1973-ban elletett a Kisbéri ménesben. Apja Seebirk xx Németországból importált sötétpej mén, mely sok jó ugrólovat adott. Anyja pedig egy Zoagli xx apaságú Korzó xx nevű kanca. Zoagli xx Olaszországból importált mén volt Chitet xx és Falerno xx mellett. Chitet xx anyai nagyapja Orsenigo, aki egyben Zoagli xx és Falerno xx apja!
Magyarország sportlótenyésztését figyelemmel kísérve minden fajta kialakításában kulcsfontosságú szerepet játszottak, és játszanak az angol telivér mének, illetve azok félvér kancák után nevelt ménivadékai.
– Kisbéri félvér: Deutscher Michel xx (1856), Vereneuil xx (1874), Gunnersbury xx (1876), Kisbér öccse xx (1877,) Fenék xx (1883), Filou xx (1886), Dunure xx (1889), Kozma xx (1891), Shannon xx (1895), William Rufus xx (1900), Rocketter xx (1903), Slieve Gallion xx (1904), Maxim xx (1905), Loup xx (1908), Tank xx (1917), Major xx (1922), Fortis xx (1924), Honpolgár xx (1928), Fokos xx (1930), Duce xx (1932).
A II. Világháború után pedig Szikrázó xx (eredetileg Scintillant xx, 1961), Rakéta xx (1953), Vinago xx (1961), Riadó xx (1952), Forintos xx (1956), Chitet xx (1954), Ibsen xx (1966), Wacusta xx (1960), Refrain xx (1954), Korhely xx (1960).
– Mezőhegyesi félvér (Furioso-North star): vonalalapítók: Furioso sen xx (1836, Privateer – Miss Fury), North Star sen xx (1844, Jaques – Ringlet). Később Blokád xx (19), jutott szerephez a fajtában.
Gidrán: Chorist xx (1978), Stormalong xx (1948), Királyrét xx (1968), Wacusta xx (1960)
– Nóniusz: Revolver xx (1849), Ostreger xx (1862), Ürmény xx (1880), Durcás xx (1889), Good fellow xx (1887), Jaskson xx (1868), Vihar xx (1873), Álnok xx (1929), Canova xx (1930), Karl von Burgund xx (1971), Francia xx (1957), Fitos II. xx (1953), Rodope xx (1959). Jelenleg a fajtában fedez Akitos xx, fekete angol telivér mén, melynek ivadékai Németország ugrósportjának, és military versenyeinek már adott jó képességű utódokat.
– Mezőhegyesi sportló: áttételesen a nóniusz, mezőhegyesi félvér és gidrán fajtákban fedezett telivér mének 1960-ig, mivel ezen fajták kancaállománya, ill. dán, normann, lengyel, és nyolc ismertetlen kanca alpította. 1984-óta elismert fajta. A fajtában fedezett legjelentősebb telivér mén a már fent említett Kemál xx (1961, szürke mén, ap. Chitet, any.: Meduza II.) volt.
Írta: Bokor Árpád
Kép: canva
Frissítve: 2023.08.31.
