A nyári hónapokban sok lovas egyik versenyről a másikra megy, lóval keresi fel a barátait, vagy hosszú túrákra indul. Ha azonban megjelennek az első esőfelhők, vagy lehullanak az első hópelyhek, a jókedv gyakran pillanatok alatt elillan.
Hát még amikor ősszel kinő a lovak téli szőre, és a hőmérő higanyszála is lassanként egyre lejjebb ereszkedik… Pedig a lovaknak a hideggel és a téllel semmi bajuk – ezt csak az úgynevezett “jóidős lovasok” beszélik be maguknak, akik a lovukat ilyenkor a legszívesebben bebugyolálnák és garázsba állítanák, mint egy kabriót. Egy régi mondás szerint: “nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat”.
Igazuk is van azoknak a kalandoroknak, akiket semmi sem láncol a meleg kályha mellé. Amikor kipirult arccal mesélnek kalandos lovaglásaikról a hóesésben, vagy fejlámpával felfegyverkezve az alkonyatban, nem csoda, ha kedved támad kipróbálni. De hogyan is fogj hozzá?
Ridegtartás vagy istálló?
Az előrelátó lovas mindig figyelemmel kíséri az időjárás változásait és alkalmazkodik a természet szeszélyeihez. Ez az ősrégi képesség sajnos mai, gyorsuló világunkban egyre inkább elvész, aminek nagyon gyakran csillagászati összegekről szóló állatorvosi számlák a következményei.
A forró évszakokban senkinek sem jutna eszébe termotakarót teríteni nemes négylábújára. Azonban amikor este, az elvégzett munka után már a szél fütyül a fák közt, vagy a vihar vad fuvallatokkal esőt hord minden repedésbe, a lovas óvatosabb lesz. A huzatot a lovak egyáltalán nem szeretik, ezért pontosan meg kell tudni különböztetni a friss levegőtől.
Azoknak az állatoknak, akiket túl keveset mozgatnak, és hosszú állásidőkkel kell megbirkózniuk a munkával töltött időszakok között, hosszú távon biztosan nem lesz szilárd az egészségük, ezért rájuk valóban jobban kell vigyázni, mint például szabadban tartott társaikra.
Ha a lótulajdonos boldog lovat szeretne, előnyben fogja részesíteni a nyitott istállót, hiszen a lovaknak nincs is szükségük az istálló falaira, a friss levegőre viszont annál inkább. Egy istállózott ló fokozatos szoktatás után örömmel alkalmazkodik az új helyzethez, és nem vágyakozik mindenáron a boksz sötétjébe.
Megfelelő takarmányozás
Minél rövidebbek a nappalok, annál több élelemre van szükség, hogy a test energiaháztartását fenntartsuk. Az embernél ez általában fordítva van: minél kevesebbet mozog – és kényszerűségből ezt is teszi a hideg évszakban -, annál jobban hízik. A négylábúak hosszú napokon, heteken át alacsony hőmérsékleten tartózkodnak, ahhoz hogy szervezetük szinten tudja tartani a testhőmérsékletüket, tápláló ételre van szükségük.
A széna önmagában többnyire csak a ridegen tartott és emellett alig dolgoztatott lovaknak elég. Például egy finom arabot, amely érzékenyen reagál a nedves és hideg időre, gondosan kell ápolni, Ilyenkor kissé meg lehet emelni az abrakadagot – de csak érzéssel. Ha nem tudod önállóan eldönteni, mit és mennyit is etessen ilyenkor, konzultáljon egy takarmányozási szakemberrel, nehogy jószándékoddal többet árts a lónak, mint amennyit használsz.
Egy kis lédús takarmánykiegészítés sem árt, de ügyelj rá, hogy a gyümölcs és a zöldség ne legyen fagyott, penészes, rohadt, vagy kártevő elleni szerrel kezelt, nehogy kólikát vagy allergiát váltson ki.
A vitaminokról és ásványi anyagokról se feledkezz meg: a csak zabra alapozott abrakolás mellett komoly vitamin- és ásványianyag-kiegészítést kell adnod, amit speciális táppal is megoldhatsz. A kínálat manapság már hatalmas, ha nem tudsz dönteni, hagyd a lovadra a tesztelést egy kóstolással.
Nyáron a kánikula, ősszel és télen a hideg okozhat problémát a vízellátásban. Lovadnak télen is folyamatosan biztosítanod kell az ivóvizet.
Lovaglás nehezített körülmények között
A lovasok többsége nem szeret esőben lovagolni. A sötét felőknek azonban nem szabad visszatartaniuk attól, hogy legalább megpróbálj szárazon hazaérkezni. Kaphatók már eső elleni könnyű takarók és egyéb vízhatlan felszerelések, amelyek szinte teljesen szárazon tartják a lovat és a lovast egyaránt, a legnagyobb eső vagy havazás idején is.
A fényvisszaverővel ellátott ín- és bokavédő szettek segítenek a közlekedés többi résztvevőjének észrevenni Téged és lovadat.
Az az érv a téli kilovaglások ellen, hogy a hó felgyűlik a pata alatt, már nem állja meg a helyét. A lovasboltokban kapható hókivető patkóalátétek megakadályozzák, hogy le kelljen mondanod a lovaglásról a fehér pompában.
Jó, ha van a szekrényedben egy jó meleg lovaglókabát és síanorák, erős zseb-, vagy fejlámpa.
A gumírozott szárú termocsizmák szárazon és melegen tartják a lábujjaidat, a termonadrágok kellemes ülést biztosítanak és megvédenek a hótól és esőtől. Az átnedvesedett lovaglónadrág ugyanis egy fél óra alatt elronthatja a kilovaglás örömét, és ezek után igazán nehéz lesz lovastársaidat – és magadat – rávenni egy újabb téli túrára…
Soha ne feledkezz meg mobiltelefonodról, hiszen életet menthet! Elég, ha lovad egyszer véletlenül rosszul lép, elesik, és bajod esik, nem kell sérülten visszabotorkálnod az istállóba.
Egy kis érzékkel és szívvel minden lovas belecsempészhet egy kis változatosságot és kalandot lova mindennapjaiba még a nyirkos ősz, vagy kemény tél beköszöntével is. Ha netán rosszul is sülne el a dolog, a hazatérés, a lócsutakolás és a csuromvizes ruhák lecserélése után a kalandok elmesélése a kandallónál olyan kellemes dolog, amire az ember sok év múlva is emlékszik, és talán unokáinak is szívesen meséli majd…
2012.11.27. Szöveg: Ramona Dünisch
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.januári számában.
Frissítve: 2022.08.16.
Képek forrása: canva.com
