Karen Law Anglia egyetlen vak díjugratója, oktatójára és lovával való különleges kapcsolatára bízza magát, miközben a méteres akadályokat megugorják. Sikerének kulcsa ez a bizalom, a bátorság és az önsajnálat teljes hiánya. Jó néhány esésen és sérülésen van már túl, de bevallása szerint ezekért bőven kárpótolja az öröm, amit a lovaglás ad neki.
Az oktató parancsokat kiált, Karen és lova, Pearl pedig rutinosan ugorják meg az akadályokat. Első ránézésre teljesen hétköznapi látvány, de feltűnhet, hogy az oktató szokatlanul egyszerű instrukciókat is ad, például „tovább egyenesen” vagy „fordulj balra.” Szükség is van ezekre, ugyanis az 53 éves Karen Law vak, oktatójára és lovával való kapcsolatára bízza magát az akadályok forgatagában.
Karennek konoksága miatt nincs vakvezető kutyája, botot se használ, – áldozatnak érzi tőle magát – barátaira és saját érzékeire hagyatkozik a mindennapok során. „Lovam, Pearl érzi fogyatékosságomat, és ezért nagyon vigyáz rám”, mondja Karen. „Ha visszakaphatnám a látásomat, de el kéne őt veszítenem, inkább tartanám meg Pearl-t.”
Karen szegény családban nőtt fel, de szülei összekuporgatták a lovaglóleckékre valót, később pedig két pónit vettek neki és mindent megtettek, hogy normális, átlagos életet élhessen. Karen pedig nem elégedett meg azzal, hogy csak utazzon a lovon. Helyi versenyeken is részt vett, ahol édesapja szaladt mellette és adta neki az utasításokat – sokaknak így fel sem tűnt fogyatékossága. Az iskola után munkát is vállalt, hogy önállóan tudja fedezni a hobbiját, de idővel ez sem volt elég és le kellett mondania szenvedélyéről.
Talán a sors keze, hogy 27 évvel az után, hogy Karen utoljára ült nyeregben, egy lovasoktató lett az albérlője, aki aki miután megismerte, elhatározta, hogy visszaülteti őt a nyeregbe. A hosszú kihagyás ellenére Karen úgy lovagolt, mintha soha le nem szállt volna a lóról. Azonnal nekivágott az ugrásoknak, és amilyen gyakran csak tudott, ellátogatott az istállóba.
Para-díjugrató versenyekre is benevezett – ekkor még bérelt lóval -, ahol olyannyira lenyűgözte a bírákat, hogy felkérték egy nemzetközi versenyen való részvételre Franciaországban. Itt Karen kategóriájában az első helyen végzett.
Mivel nem saját lóval dolgozott, nem tudott hátasaival mély kapcsolatot kiépíteni, viszont a szerencse mellé vezérelt egy jótündért Dame Emma-Jane Brown volt díjugrató személyében.
Emmát lenyűgözte, hogy Karen milyen tehetséges díjugrató és mennyire megbízik a lovakban, melyekre felültetik. Az is feltűnt neki, hogy az egyik lóval, Pearl-lel milyen jól mégértik egymást, milyen különleges kapcsolat van köztük. Adománygyűjtésbe kezdett, különböző kihívásokat, többek közt ejtőernyőzést felvállalva, hogy összegyűjtsön 9.000 fontot (kb. 3.800.000 Ft) Pearl megvásárlására és meglepje Karent.
Ezzel persze nem lett egy csapásra gondtalan Karen élete, hiszen órákat kell utaznia az istállóig, bértartás pedig nagy anyagi teher – de a mindig derűs lovas továbbra is optimista. Szeretne továbbra is versenyezni, nagy álma, hogy kijuthasson a 2016-os riói Paralimpiára.Karen addig is töretlenül örül mindennek: gyönyörű lova van, gyönyörű helyen, csodálatos barátai és edzője.
2015.02.13. Sigmond Tamás, Lovasok.hu
Forrás: Daily Mail
Frissítve: 2023.04.07.
Fotó: Canva
