A magyarság és a ló kapcsolata
| A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások és a honfoglalás utáni lovas életmód általánossá tette a ló sokoldalú használatát – az évszázadok során lovas nemzetté vált a magyar. A magyarság és a ló kapcsolatáról beszélgettünk Hecker Walter lótenyésztő szakemberrel, aki maga is számos lovas könyv szerzője. |
– A korábbi elméletek szerint a magyarság az Urál hegység vidékén élt a finnugor törzshöz tartozva, és vadászó-halászó életmódot folytatott. Erről a vidékről kezdtek elvándorolni az Ural déli vége felé, ahol csatlakoztak más népekhez. Tőlük ismerték meg a lovat, és ezek után váltak lovas nomád néppé a magyarok. Ezzel ellentétben van egy új elmélet napjainkban, amit a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének kutatója, Veres Péter írt le először. Az új teória szerint már a Krisztus előtti második és első évezred fordulóján a magyarság a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger, valamint az Ural hegység által határolt területeken élt, ami a Turáni alföld része. A magyarok ősei tevékeny részesei voltak a lovas nomád életmód kialakulásának, tehát nem más népektől sajátították el ezt az életformát. A Kárpát-medencébe is már lóháton érkeztek az őseink, így szereztek maguknak új hazát. Lovasaink Európa-szerte kalandoztak, egy-egy nagyhatalom felbérelt harcosaiként. Ezeknek a sokszor hatalmas távolságoknak a megtétele is a magyarok gyakorlott lovas mivoltáról ad bizonyosságot, egyben lovaink kiemelkedő teljesítőképességének is fénye bizonyítékai.
– A kalandozó életmódhoz elengedhetetlen volt a lovak megbízhatósága is. Mit tudunk a magyarok lovairól?
– A lovak kitűnő teljesítőképességűek voltak. Éppen ezért tiltották első királyaink az exportba bocsátásukat. A százötven éves török megszállás alatt a lovak minősége tovább javult. A legelső nemes, rendkívül nagyteljesítményű lovak – az úgynevezett turáni ló – az oguz türköktől, a Turáni alföld területéről származtak. Később Szulejmán kelet legjobb lovas népeiből válogatta össze csapatait, így érkezett meg Magyarországra, ahol tovább nemesítették a fajt. Ezek számítottak akkoriban a legjobb lovaknak a világon, ekkor a török ló volt a világ legértékesebb lova. Ezer éve egész Európa fejet hajtott az ősmagyarok kiismerhetetlen lovas harcmodora előtt, és félelemmel csodálta lovon használt fegyvereit: az íjat, a szablyát, a fokost és a gerelyt. Mindenki által jól ismert mondattá vált: “A magyarok nyilaitól ments meg, uram!” Már a13. századi magyar krónikák azt írják, hogy a magyarok lovai kicsik, de rendkívül gyorsak, a gazdag urak lovai viszont nagyok és szépek. Ezt a két típust már a szkíta királysírokban is megtaláljuk.
– Hogyan alakult a magyar lovak helyzete a középkor után?
– A Habsburg birodalom alatt hazánkban tartották a legjobb méneseket, a föld minősége is kiváló volt a lótenyésztésre. Magyarország természeti adottságai, domborzati, vízrajzi és időjárási viszonyai rendkívül kedvezőek a lótartás és a lovaglás hívei számára, a Kárpát-medence ugyanis mentes a szélsőséges, váratlan veszélyeket magában hordozó természeti körülményektől. A régi méneskari alapokon csodálatosan működő lótenyésztést 1962. január 1-jével átszervezték. Gyakorlatilag szétverték 170 év nagyszerű, átgondolt tenyésztői munkáját. A méntelepeket megszüntették, a ménesek állományát szétszórták. Állami gazdaságok tulajdonába kerültek a méntelepek. Gyakorlatilag teljesen újból kell építkezni napjainkban. Ezt próbálja felkarolni az Új Nemzeti Lovas program is.
– Létezik egy kezdeményezés az úgynevezett kunfakó tenyésztéséről. Miről van szó valójában?
– Eördögh András lótenyésztő barátom tervbe vette, hogy ki kellene tenyészteni egy 135 centiméter marmagasságú fakó színű lovat, ami őseinkéhez hasonlatos lenne. Ez a ló a kunfakó. Egy konyik apaságú ménnel fedeztettünk fajtatiszta konyik illetve arab kancákat is. Ebből próbálunk tenyésztés kiválasztással olyan lófajtát kitenyészteni, amelyek jól bánnak a gyerekekkel, íjászatra és egyéb ősi játékokra alkalmasak lennének. Európa-szerte már hat-nyolc éves kortól kezdik a gyerekeket lovagoltatni, és ahogy nőnek, úgy kell nagyobb lovat keresni számukra. Gyerekeket nem szabad felnőtt lóra ültetni, viszont kezdetben egy kisméretű ló, vagy póni hátán biztonságba érezhetik magukat. Márpedig ha valóban megvalósul a jövőben az iskolai lovas oktatás, akkor szükség lesz a kisebb gyermekek számára egy olyan típusú lóra, amely rendkívül könnyen kezelhető, eltűri a gyermekek esetleg szakszerűtlen mozdulatait is, és a gyermekek jól érzik magukat ezen lovak hátán.
Forrás: Csikós Katalin
Frissítve: 2023.08.13
Fotó: Canva
