keresés a lovardák között
Főoldal   »   Lótenyésztés   »   Bokor Árpád


A sportlóátalakítás korszaka Európában

A II. Világháború súlyos csapást mért a lóállományra. A háború befejezése után elkezdődött a lótenyésztés helyreállítása, a szétszóródott tenyészanyag felkutatása és a régi ménesekbe, vagy új tenyészhelyekre való csoportosítása.

Lóállományunk az ország újjáépítésének munkájából derekasan kivette a részét. Amíg a korszerű gépesítés nem tudta átvenni a mezőgazdasági munkálatokat, addig a lófogatok munkája nélkülözhetetlen volt.

Azonban az 1950-es évektől kezdődően az állati vonóerő világviszonylatban - a technikai haladás hatásaként - létszámban, igénybevételben háttérbe szorult. Ennek megfelelően a lóállomány lecsökkent, de ezzel párhuzamosan lép fel a kereslet a kiváló minőségű sport- és versenylovak iránt. Világigény, hogy a ló az ember számára öröm- és sikerélményt adjon a túralovaglás és az idegenforgalom szerepköreiben, vagy áttételesen a sport látványán és élvezetén keresztül a teljesítmények szemlélésében. A sportlótenyésztésre való átállás során az angol telivérnek, mint nemesítő fajtának jutott a legnagyobb szerep. Ez annyit jelent, hogy a meglévő fajtát telivér keresztezéssel átalakítják, majd önmagában továbbtenyésztik.

A XVI. századtól az 1815-ös Waterloo-i ütközetig beszélhetünk az andalúz, vagy spanyol ló korszakáról, amely ebben az időben meghatározó volt Európa lótenyésztésére nézve. Ezt a berber eredetű andalúziai lovat az Európa-szerte egyre nagyobb tért hódító divat tette népszerűvé. Ezek a rendkívül tetszetős küllemű és mozgású lovak kitűnően beillettek a selymekbe-fodrokba burkolt fényűző udvarok világába. Jellemzőjük ezeknek a szilárd szervezetű, nagytestű lovaknak a kecses, elegáns mozgás, a nagy, de szép fej- és nyaktartás, a jól izmolt széles hát, ágyék, far, az acélos végtagok. Feltűnően magas lábemelésükkel, rövid léptükkel, büszke tartásukkal mind lépésben, mind ügetésben és vágtában is szépen, elegánsan mozogtak. Ezek az impozáns megjelenésű, puha hátú és csüdű, délceg járású lovak fedett lovardákban, sima utakon könnyen hordták lovasukat. Napóleon lovassága is ilyen lovakon küzdött.

Ugyanakkor az angol tenyésztési- és kiképzési mód merőben eltért ettől. Az angolok megítélésére már akkor is volt a jellemző, hogy "Handsome is, that handsome does", ami körülbelül annyit jelent, a szépség és a kiválóság az eredményekben mutatkozik. (Azóta természetesen revideálták a csak az eredményre, sebességre törekvő felfogásukat, hiszen a tenyésztésre szánt telivéren szigorúan bírálják a külsőt, az örökíthető hibákat. (Alapfy-Török, 1971)

Így tehát 1815. Június 18-án nemcsak a két politikai ellenfél, hanem a két eltérő lótenyésztési és idomítási mód is küzdött egymással. Ezen a napon a napóleoni "de la Guerniére" tanain klasszikus összeszedettség, a hátulsó lábak feletti abszolút uralom elméletére épülő kiképzést kapott francia lovasság állt az egyik oldalon.

A másik a Wellington herceg által vezetett angol és a Blücher irányítása alatt álló német lovasság.

A szakadó esőben, sáros, ragadós, mély talajon Napóleon lovasai lassú ügetésben vonszolták magukat előre. Ezek az úri pompát reprezentáló kényes, igényes lovak nem voltak képesek megbirkózni a járhatatlanná vált utak nehézségeivel, hiszen kitenyésztésükkor sem ez a gyakorlati tenyészcél érvényesült. (Bozsik, 1976)

Ezzel szemben Wellington katonái angol telivérrel nemesített lovakon ültek, lovasaik kiképzésének szerves része a falkavadászat volt. Ilyen körülmények között is - egyes források szerint még zabláikat is kikapcsolták, hogy csak előre tudjanak menni zavartalanul, de menekülésre, fordulásra még lehetőségük se legyen - könnyed, tért nyerő, mindent elsöprő vágtában támadtak a francia lovasságra. Lendületük kettétörte a franciák ellenállását és eldöntötte a csata sorsát. (Hecker, 1986)

A Waterloo-i csata indítja el az angol telivér diadalútját Európában. Az angol lovasság győzelme meggyőzte Európa népét az angol telivér értékéről és ez a fajta váltotta fel a korábbi nemesítő fajtákat, az arabot és az andalúziait. Ez az elsöprő győzelem egyben a "klasszikus", a teljesen a ló összeszedettségére épülő, a közelharc feladataira összpontosító kiképzési mód legyőzését is jelentette a gyorsaság, mozgékonyság, lendület által. Ez a változtatás tette lehetővé a mai lovassport kifejlődését. Tehát az angol telivér által nemesített sportló és a mai lovassportok együtt születtek. Ez a fajta még ma is részben erősen befolyásolja a különböző tenyészetek sportló előállítását. A Waterloo-i ütközet után a kontinens országaiban is megindul a galoppversenyzés és Európa szinte minden országában az angol telivér válik a használt lovak nemesítő fajtájává.

Dr. Bokor Árpád





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés