keresés a lovardák között


Gondolataim lovas ünnepeinkről

Valószínű, hogy ezen írásom után pár ellenséget szerzek magamnak, de úgy érzem, hogy ezzel a témával nemzeti lovas életünk érdekében kell foglalkozni. Mindjárt az elején leszögezem, hogy senkit nem állt szándékomban megbántani, sőt őszinte öröm tölt el, hogy egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb számban szerveződnek lovastalálkozók. Most nem lovassportunk szakági versenyeire gondolok, hanem elsősorban régi fajtáink bemutatóira, szemléire, népies és gazdafogataink találkozóira, hagyományőrző programjainkra.
A magántőke és a lelkes támogatás anyagi ereje gyakran rossz irányba viszi el a rendezvények stílustisztaságát. Gondolok itt azokra a bemutatókra, ahol a dicső múltú magyar fajták értékének jelentőségét akarjuk a történelmi múltunkba beleszőve bemutatni, közkinccsé tenni, elsősorban a nagyközönség számára szórakozva tanítani. Minél több pénz áll rendelkezésre, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egy "vegyessaláta" kerül a porondra, felfújva divatos show-elemekkel.

Már a programajánlatok is jelzésértékűek lehetnek. Például a csikós show, huszár show elnevezések is borzongással töltenek el. Vagy mikor az ünnepi megnyitók kihangsúlyozottan magyar múltunkat dicsőítő köszöntőik után angolszász rock és popzenei aláfestéssel vonultatják fel a magyar öltözetben hajtott, neves szíjgyártóink által készített szerszámokkal díszelgő fogatainkat. Nóniuszok, gidránok, kisbériek immáron történelmi, elsősorban huszár és katonai múltjához a Simonyi Óbester vagy a Szent Borbála induló lenne inkább helyénvaló. Még egy komolyzenei aláfestés is elfogadhatóbb, hiszen korban és ünnepi hangulatában is jobban partnerek egymással.

Tavaly Pest megyében egy kisebb lovastalálkozón láttam lovak homlokszíjára csatolt CD-lemezeket. Ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, remélem önöket is sikerült megbotránkoztatnom. Sorolhatnék olyan példákat is, mikor tenyészbemutatók alkalmával vagy lovasfesztiválok fajtabemutatóján rövidnadrágban, edzőcipőben vezetnek fel lovakat. Ezt nemrégiben egy fiatalember. igyekezett túlszárnyalni azzal, hogy egy amerikai kosárlabda csapat pólóját is magára húzta.

Azért veszélyesek az említett példák, mert mindezt tömegek elé visszük. A laikusok, a lovak közelségét igénylők tudatában így rögzülnek a látottak, így ítélik helyesnek és így adják tovább ezeket. Anyagi vetületét tekintve nincs jelentős különbség, hogy milyen stílusban rendezünk lovas ünnepet, csak a helytelen összehangolás lehet fájóan ordító. Nem vagyok ellene a modernizált megjelenítés módnak, de még egy klasszikus irodalmi művet is csak azért dolgoznak át, mivel eredetijét már régóta mindenki ismeri.

Lovaséletünk múltjáról azonban ez messzemenően nem mondható el. Az ötvenéves láncszemek hiányát még sokáig kell pótolnunk, vagyis vissza kell mennünk az utolsó meglévő láncszemhez, és onnan kell újból folytatni a nevelést és oktatást. Sokan nem ismerjük lovasmúltunkat, hagyományainkat, ezért is nem lehet még mit átformálnunk, modernizálnunk. Ismerve Amerika legendás fesztivál- és show-világát, furcsa lenne western-bemutatóról írni show helyett, de egy haflingi találkozón is előírtan bajor ruhában és bajor zenével ünnepelnek az egybegyűltek. Érthetően ezért olyan erős az osztrák haflingi tenyészetek hagyománya, hiszen nemzedékről nemzedékre ezt látták és vitték tovább, örömmel, büszkeséggel, öntudattal. Nekünk is el kell indítani, fel kell építeni hagyományainkon alapuló nemzeti lovaskultúránkat. Ehhez viszont meg kell találni azokat a nagy múltú szakembereket, akik megkérdőjelezhetetlen tisztasággal adják át tudásukat.

Ebből a szempontból szerencsésnek érezhetik magukat a Magyar Lovas Kör tagjai, hiszen a sors olyan nagyszerű emberekkel hozott össze minket, mint például Fehér István, Dr. Várady Jenő, Dr. Elek Sándor, vitéz Márkos Attila, Dr. Eőry István, Etter Jenő, Muszkán István, Vér Imre urakkal, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhányukat említsem. Remélem évek múltán még azt is megélhetjük, hogy lovasünnepeinken az alkalomhoz illő öltözékben jelenik meg a közönség is. Egyáltalán nem vigasztaló és nem válasz számomra, hogy tisztelet a kivételnek a ma embere pl. a színházban is farmerban és edzőcipőben jelenik meg.

Bízom benne, hogy egy erős, szakmai téren művelt és kifinomult oktatói gárda az évek folyamán sikeresen neveli kulturálttá a hazai lótartók táborát. Javaslom, hogy a. szervezők a rendezvény tervezésekor minden esetben alkalmazzanak felelős rendezőt vagy tanácsadót, aki a stilisztikai hűséget hivatott felügyelni, biztosítani, annak minden apró részletében. Inkább egy ilyen embert fizessenek meg, mint hogy mellőzésével pénzt spórolva egy lézertechnikát működtessenek a vélt közönségsiker érdekében. A kiegészítő programokban vonultassunk fel népzenészeket, néptáncosokat, a kirakodóvásár kézművesekből álljon, nem pedig műanyag, ízléstelen giccsparádéból.

Ha ezeknek az elvárásoknak a figyelembevételével szervezzük meg találkozóinkat, egészen biztos, hogy a résztvevők és érdeklődők egy egységes stílust és hangulatot képviselő ünnepnappal lesznek gazdagabbak. Észrevétlenül kapnak látványt és oktatást, melyet legközelebb már elvárnak, és elutasítanak minden olyat, ami az általuk már elvártnak nem felel meg.

Pajlócz András alelnök

Forrás: Magyar Lovas Kör

2000.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés