A vásárhelyi Gulyásékat hazahúzta a szíve
Négy éve majdnem mindenüket eladták, és Írországba mentek dolgozni a vásárhelyi Gulyásék.
A szülők egy futballklub-tulajdonos birtokát kezelték, a lányok tanultak: a nagyobbik kitüntetéssel végezte az ír nemzeti lovas akadémiát. A családot egy olaszországi kitérő után mégis hazahúzta a szíve. Gulyás Ferenc azt mondja, értelmetlen lenne az itteni viszonyokhoz hasonlítani azt a világot, ahol némely vállalkozó a magyar átlagember számára felfoghatatlan összeget költ egy évben lóra.
Négy év után hazatértek és tanyát vettek a Mihási út mellett a vásárhelyi Gulyásék. A család előbb Írországban, majd Olaszországban dolgozott az itáliai üzletember és futballklub-tulajdonos, a Palermo elnökeként ismert Maurizio Zamparini birtokain. Gulyás Ferenc eredetileg a műszaki oktatói szakon végzett, először gépkocsivezetést tanított, majd a tanácsnál volt kihelyezett állása, a város tömegsportját irányította nyolc évig. De az életét sohasem tudta lovak nélkül elképzelni, és végül így került a vásárhelyi főiskola lovas szakosztályához. Amikor elhívták Írországba, leendő munkaadóik tapintatosan érdeklődtek az eredményei után. Aztán megállapodtak. Gulyásék eladták itteni tanyájukat, és elmentek, két nagy lánygyerekkel. Még nem idősen, de azért már nem fiatalon.
Jöjjön az egész család!
– Mi nem úgy vágtunk neki, hogy most akkor nyakunkba vesszük a világot: biztosra mentünk. Feleségemnek, Aliznak egy ismerőse ajánlott olaszországi munkát, ő pedig beleegyezett, elment fél évre, hogy rendben tartsa a házat, aztán nyolc hónap lett belőle, és végül tovább marasztalták volna, de már nagyon hiányoztunk egymásnak – mondja Ferenc.
– Akkor merült föl az ottaniakban, hogy jöjjön az egész család, főleg, miután megtudták, hogy mivel foglalkozom. A gazdának, Maurizio Zamparininek van birtoka Olaszországban, Írországban, Ausztriában is.
Mi így együtt Írországba kerültünk, egy harmincöt hektáros farmra, ahol nagy becsben voltak a lovak: tizenhét volt a legnagyobb létszám, viszont magyar pénzbe átszámítva 200 millió forintért fedeztettünk évente. A birtok minden gondját ránk bízták, de hát gond nemigen volt. A gyerekek persze pillanatok alatt megtanultak angolul, mi nem, de nem is volt rá szükségünk.
Ott is sok a magyar
– Írországban is találtunk magyar ismerősöket, sokan dolgoznak ott – veszi át a szót Ferenc felesége, Aliz. – Egy házaspárral is tartottuk a kapcsolatot, ők gyakran eljöttek hozzánk. Egyébként pedig előfordult, hogy három hétig csak a postást láttuk. Az megjött, szó nélkül bedobta a leveleket, aztán már ment is.
A család egy szolgálati lakásban lakott, a tulajdonossal a négy év alatt hatszor találkoztak összesen. A nagyobbik lányt, Alizt közben felvették az Irish National Studba, amely a világ egyik legismertebb telivértenyésztő iskolája. Kitüntetéssel végezte el, és ajánlatot kapott, hogy maradjon ott, vezesse a kilenc ménes egyikét. Ő azonban vőlegényével együtt Angliába ment, ahol magánistállót alapítanak. Ferenc, a felesége és kisebbik lánya tavaly áprilisban átment Olaszországba, egy másik Zamparini-birtokra, ott dolgoztak. Aztán úgy döntöttek, hogy hazajönnek.
– Ott már nem találtunk angol nyelvű középiskolát a lányunknak, abban már nem is bíztunk, hogy magyar nyelvűt találunk – mondja Gulyás Ferenc. – De elég volt kettőt aludni a vásárhelyi Móricz Zsigmond utcai lakásban, hogy rájöjjünk, mi már hozzászoktunk a csöndhöz. Akkor körülnéztem, és megtaláltam ezt a tanyát. Ide költöztünk.
Galileo ára 30 milliárd
A tanulság? Ferenc szerint először is az, hogy amit ott tapasztaltak, arról nem érdemes egy-két dolgot elmesélni, mert előfordulhat, hogy nem hisznek nekik. El lehet mondani, hogy testközelből milyen a lótenyésztéssel foglalkozó nagyvállalkozók világa; hogy a Sadler’s Wells nevű ló fedez a világon a legdrágábban, egy alkalom 260 ezer euró. A fedeztetni vitt kancát fegyveres őrök veszik át és kísérik be, haza lehet menni, majd szólnak, ha a dolog sikerült, lehet menni a lóért. Aztán ott van Galileo, ez ma a földgolyó legdrágább versenylova, átszámolva körülbelül harmincmilliárd forintba kerül – és ennek a lónak az egyik csikóját Ferenc segítette a világra. De mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy abban a közegben a tudásnak is nagy a respektusa. Mohamed sejk, aki magyar szemmel nézve hihetetlen összeget költ el lovakra, meghívta az egyik méneséhez Ferenc lányát, amikor meghallotta, milyen szakember. De az is fontos tapasztalat, hogy az ember onnan is hazavágyik, ahol nagyon jól érzi magát. Aliz Ferenc névnapjára meghívta férje barátait, megörültek egymásnak, beszélgettek, iszogattak, vezetgethették a Galileo-csikót is, aztán persze hazamentek. Ott az internet és a telefon a kapcsolattartásra, de mégis… És ha másra már nem tud hivatkozni az ember, jönnek az „otthoni ízek”.
– Az íreknek ugyan jóízű a teájuk, a konyhájuk azonban méltán nem világhírű, a szőlőt aranyáron lehet kapni, a gyümölcsöknek nincs íze, az almának sincs, de persze más okai is voltak annak, hogy eldöntöttük, nem maradunk sokáig, az éghajlatot se nagyon szerettük. Olaszország más volt, az olasz konyhából átvettünk mi is ezt-azt, de végül mégis jó volt hazajönni. Másrészt, négy éve úgy indultunk el, hogy az itthoni lovakat nem adtuk el – mondja Aliz.
Márványjászol híján
Azért a kötődés megmarad, és nem csak a nagylány miatt. Ferenc az ott készített fényképekből és zenéből összevágott egy kis klipet. Ott az album, amely az Irish National Stud leghíresebb ménjeit, tanári karát és kitüntetett diákjait ábrázolja, közöttük Aliz lányukat. Most pedig elkészült az istálló a Mihási úti tanyán, amelybe be is költözhettek a lovak. Itt ugyan nincs márványból a jászol, és nem esik mindennap füvet hizlaló eső, de a hozzáértés és a jószágok iránti szeretet – amely négy évig idegen közegben is edződött – legalább ugyanilyen fontos éltető erő.
Szerző: Bakos András
Forrás: Délmagyar.hu
2007.05.03.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.15.
