Sarbu András a Nemzeti Lovarda új igazgatója
A Nemzeti Lovardáért Közhasznú Alapítvány januárban írt ki pályázatot a Nemzeti Lovarda igazgatói tisztségére. A nyolc induló közül Sarbu András agrármérnök-közgazdász, korábbi sikeres díjugrató, szakedző, a Lovasfutár volt főszerkesztője nyerte el. Az új vezető 2009. április 1-jétől veszi át a nagy múltú intézmény irányítását.
Ez alkalomból megkértük Sarbu Andrást, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.
Kérem, mondjon néhány szót magáról!
– Közel három évtizede forrnak össze mindennapjaim a lovakkal, s a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel. Gyermekkoromban elköteleztem magam a díjugratás mellett, s e kötődésem egyben pályaválasztásomban is meghatározó volt.
Profi versenyző éveim alatt előbb lovasedzői végzettséget, majd agrármérnöki oklevelet, végül közgazdasági diplomát szereztem. Mindezt az a cél motiválta, hogy gyakorlati tapasztalataimat olyan elméleti tudással is kiegészíthessem, mely az ágazat színvonalas működtetésében eredménnyel kamatoztatható.
Hivatásos sportolói pályafutásomat mintegy tizenkét éve fejeztem be, s noha azóta is napi rendszerességgel lovagolok, ezt már inkább csak a magam örömére teszem, versenyeken is csak a korábbiaknál kisebb kategóriákban veszek részt.
Azóta éveket dolgoztam a tenyésztésben, részt veszek a szakmai közép- és felsőfokú oktatásban, aktívan edzősködöm és szakújságírói tevékenységet folytatok.
Milyen élmények, emlékek fűzik a Nemzeti Lovardához?
– Ennek az intézménynek a falai között kezdtem el lovagolni, itt indult el díjugrató pályafutásom, s első jelentős sportsikereimet is a telepen működő Budapesti Lovas Klub versenyzőjeként értem el.
Valószínűleg jókor voltam jó helyen, mert ifjúsági éveink alatt itt egy olyan magas szintű szakmai műhely működött, aminek az értékét akkor fel sem fogtuk talán igazán, de azóta sem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy részese lehettem.
Az infrastruktúra nagyarányú fejlődése is ezekben az években kezdődött, a szemünk előtt épült a nagy fedeles lovarda, majd később a lóállásokat felváltották a ma is ismert bokszok. Jó tíz évig csak versenyzőként, vagy látogatóban jártam a Nemzeti Lovardában, majd 2004-ben felkérést kaptam, hogy a BLK ifjúsági lovasait eddzem, s ekkortól ismét a mindennapjaim része lett az intézmény.
A lovardát érintő gazdasági megszorítások ugyan nagyjából két éve szinte mindannyiunk állásának megszűnéséhez vezettek, legkedvesebb tanítványaimmal azonban ezután is a Kerepesi út 7. alatt dolgoztunk, így a velük végzett örömteli munka is a Nemzeti Lovardához kapcsolódó élményeimet gyarapítja, de a Lovasfutár főszerkesztői tiszte is az akkor irodáját még itt fenntartó Magyar Lovas Szövetségen keresztül ide kötött.
Mi motiválta, hogy pályázzon a Nemzeti Lovarda igazgatói posztjára?
– Mindig is hittem benne, hogy létjogosultsága van egy igazi Nemzeti Lovardának, szüksége van rá a magyar lovas társadalomnak. Változnak az idők, így változnia kell az intézménynek is, hogy a mai kor elvárásainak megfelelhessen, s ennek nem csak az infrastruktúra modernizálását kell jelentenie, hanem az egész működést új alapokra kell helyezni. Ennek megvalósításán dolgozni szép szakmai kihívás.
Ön szerint melyek a legégetőbb problémák a Nemzeti Lovardával kapcsolatban?
Első és legfontosabb, hogy a működés gazdasági alapjait stabilizálhassuk, s ezzel párhuzamosan megerősítsük szerepét a hazai lovas életben. Példát kell mutatnunk, be kell bizonyítanunk, hogy régi falak közé is hozható új tartalom.
Melyek a Nemzeti Lovarda erősségei?
-Kevés ország büszkélkedhet ekkora lovassport objektummal fővárosa szívében, elhelyezkedése kiváló versenyhelyszínné teszi, melyhez az infrastruktúrája is adott – noha most nem egészen korszerű állapotban.
Központi helye emellett lehetővé teszi azt is, hogy egy igazi lovas oktatási, szaktanácsadási, kiképzési és adminisztratív centrum alakulhasson itt ki.
Emellett kiválóan alkalmas most is sportcélú kiképzésre, s könnyű megközelíthetősége a kedvtelésből lovat tartó budapestiek és a lovagolni vágyó gyerekek számára is nagy előnyt jelent. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a 130 éves intézményt története és történelme is kiemeli a lovardák sorából.
Melyek az Ön rövid- és középtávú céljai a Nemzeti Lovarda igazgatójaként?
-Rövidtávon, a már előbb is említett gazdasági stabilitás megteremtése mellett, a kibontakozás lehetőségének alapjait kell kialakítani. Ez a munkatársak megfelelő kiválasztásával kezdődik. Azt szeretném, ha minden pozícióra az adott terület legkiválóbb és legelhivatottabb szakemberét tudnánk megtalálni, hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra és az intézményre is, amelyben dolgozunk.
Ennek természetesen idővel azt is magával kell vonnia, hogy a Nemzeti Lovarda az egész ország számára példaértékűvé válik, s az ágazat húzóereje lesz.
Középtávon többek között az infrastrukturális korszerűsítés, s a szakmai oktatás ismételt beindítása szerepel. Emellett szeretném, ha évről-évre erősödne a Nemzeti Lovarda szerepe a lovas rendezvények szervezése terén is.
2009-ben milyen jelentősebb rendezvényeknek fog otthont adni a Nemzeti Lovarda?
-A dolgok jelenlegi állása szerint májusban az immár hagyományos Gróf Széchenyi István Emlékverseny lesz az egyik legjelentősebb rendezvény a Nemzeti Lovardában, de díjugratásban ezen kívül is több versennyel számolhatunk már most.
Emellett szeretnénk otthont adni más szakágak versenyeinek is, és egyéb területen is körvonalazódnak elképzeléseink, melyekről konkrétumot azonban most még nemigen mondhatok, mivel jelenleg erőinket elsősorban az átadás-átvétellel kapcsolatos feladatok kötik le. Mindenesetre igyekezni fogunk, hogy minél gyakrabban kerüljön a Tattersall a lovas eseményekre fogékony lelkes érdeklődők figyelmének középpontjába.
Kép: canva
Frissítve: 2024.02.21.
