A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas
Egyszer a ló elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:
– Hová mégy, te ló?
A ló azt felelte:
– A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
– Vigyél magaddal – kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.
– Gyere hát, menjünk együtt – felelte a ló a kakasnak.
És ketten mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
– Mondd csak, ló testvér, hova mégy?
A ló azt felelte:
– A hegyre. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
– Vigyél magaddal – kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.
– Jól van, gyere velünk a hegyre – felelte a ló a báránynak.
És hárman mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl megkérdezte a lótól:
– Mondd csak, ló testvérem, hova mégy?
A ló azt felelte:
– A hegyre. Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
– Kérlek, vigyél magaddal engem is – kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam. Jobb lesz a hegyen.
– Jól van, menjünk együtt a hegyre – felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.
– Rohanjátok meg őket! – üvöltött fel a legfiatalabb farkas. – Még őrizőjük sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!
A többi farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
– Dehogyis rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
– Hát ti csak maradjatok, én magam is elbánok velük! – kiáltotta a fiatal farkas, és kiugrott az útra.
– Mit akarsz tőlünk? – kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe állt.
– Add ide a bárányt – mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem bántalak.
– De buta vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!
A farkas összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt. Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza oda, ahol a falka várta.
– No, hát megebédeltél, testvér? – kérdezték az öreg farkasok.
– Fussunk innen gyorsan, mert mindjárt utolérnek! – kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt. A falka megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb farkas felordított:
– Pihenjünk már, nem bírom szusszal!
Megálltak, és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
– Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
– Jaj, ne is kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.
Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva
