Kezdőlap Blog Oldal 81

Legyilkolják a versenylovakat

Legyilkolják a versenylovakat

 

Angliában telivérek ezreit ölik le minden évben, mert sokba kerül a gondozásuk. Vágóhídra küldik őket, majd hűtőkamionokban Franciaországba kerülnek, ahol nagyra értékelik a lóhúst.

A lovak “bűne”, hogy megöregedtek, vagy lassúnak ítéltettek. Élhetnének 30 évig, de még ötévesek sincsenek, amikor lelövik őket. A szabályt a lóversenyipar diktálja, amely évente csillagászati hasznot zsebel be.

Angliában évente mintegy ötezer telivért tenyésztenek versenyre. A pályákon 20 ezer lovat alkalmaznak és különböző okokból 4-5 ezret szelektálnak ki. Egy versenyló gondozása évi 6 ezer euróba (2 millió forint) kerül. Az ipar a hivatalos társaságnak, amely ápolja a “nyugdíjazott” lovakat, 370 ezer eurót ad évente. Ez kevés.

Ugyanakkor a Derby ennek háromszorosát szakítja le egy-egy győztesért.

Egy brit lap újságírója lótenyésztőnek álcázva magát oknyomozó riportot készített a témáról. Cheshire-ben és Somersetben látogatott meg két, telivérekre specializált vágóhidat. A Chesire Equine Services tulajdonosa elmondta neki, hogy évente átlag 2-3 ezer lovat likvidálnak. Somersetben ugyanez a helyzet.

Lovat a húsáért megölni nem törvénytelen. Az állatvédőknek nem is a vágóhidakkal van bajuk. Az Animal Aid szerint ezek csak “a lóverseny világában keletkezett szennyet tüntetik el”. A probléma ott kezdődik, hogy a tenyésztőket a dicsőség és a profit lehetősége hajtja a túlzott tenyésztésre, és amikor kiderül, hogy a csikó nem alkalmas a versenyzésre, lóhús lesz belőle. Ha a már versenyző lóról derül ki az alkalmatlanság, szintén erre a sorsra jut.

 

2006.11.03.
Forrás: Blikk
Frissítve: 2023.06.21.
Fotók: Canva

Fleuve

Fleuve

 

A fajta eredete és története

Más néven “Cheval du fleuve”. A fajta Nyugat-Afrikában, Szenegálban található. Ez egy könnyű lófajta, amely a Barb fajtából alakult ki, keresztezve a helyi pónifajtával. A Fleuve a Fouta fajtának a kiinduló állománya.

A fajta jellemzői

Jó felépítésű fajta, feje finom, lábai kecsesek. Energetikus és élénk a jármódja. Keskeny mellkasa van. Marmagassága 144 cm feletti.

Ezek a lovak fontos szerepet játszanak a társadalmi- és gazdasági életben Szenegálban. A Fleuve egykor törzsfőnökök lova volt, ma hátaslóként és versenylóként használják.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Margaret Mitchell – Elfújta a szél (részlet 2)

Margaret Mitchell – Elfújta a szél
(részlet 2)

Lovas pillanatkép 2.

Amint az erdei út torkolatához értek, mely Mimosa és Fairhill felől vezetett le a sűrű fákkal benőtt dombokon, a lódobogás és kocsizörgés erősebb lett. Női csiripelés is vegyült a zajba. Gerald előrelovagolt a fák közé, és intett Tobynak, hogy állítsa meg a kocsit az útkereszteződésnél.

– Tarletonék! – kiáltotta oda a lányainak. Piros arca ragyogott, mert a felesége után a vörös hajú kis Mrs. Tarletont szerette a legjobban az asszonyok közül. – Ő maga hajt, Mrs. Tarleton! Ennek az asszonynak a kezét meg kellene aranyozni! Pehelykönnyű, amellett erős, mint a szíj, és szép is, hogy az embernek kedve támad megcsókolni, valahányszor látja! Elég kár, hogy nektek nincs ilyen kezetek… Carreen fél az állattól, Suellen ügyetlen, te pedig, Puss…

– Én még sohasem estem le a nyeregből, Mrs. Tarleton pedig minden vadászaton pottyan legalább egyet.

– És ha el is töri valamijét, úgy viseli, mint egy férfi – emelte fel Gerald az ujját. – Nem nyafog, és nem ájuldozik. Hallgassatok, már itt vannak! – Felemelkedett a kengyelben, és kinyújtott karral meglengette kalapját, mikor a Tarleton-kocsi előbukkant a fák közül, telezsúfolva tarka ruhával, csipkenapernyővel, libegő fátyolokkal.

Mrs. Tarleton ült a bakon. A négy lány, az elmaradhatatlan néger dajka és a báli ruhás dobozok mellé nem fért volna fel még a kocsis is. Beatrice Tarleton viszont úgysem adta szívesen más keze alá a lovait. Mikor nem volt felkötve a keze, ő fogta a gyeplőt. Törékeny, madárcsontú, fehér bőrű asszony volt – olyan fehér, mintha hatalmas vörös hajkoronája szívott volna magába minden színt – amellett pedig elpusztíthatatlan egészség és fáradhatatlan erély élt benne. Nyolc gyermeket hozott a világra, mind olyan vörös hajú és eleven volt, mint ő. A környék véleménye szerint kitűnően nevelte őket, mert egyrészt éppen úgy szabadjára hagyta, s másrészt éppen olyan szigorúan fegyelmezte őket, mint a csikóit. “Vissza kell fogni a gyeplőt, de megtörni a jó lovat nem szabad” – ez volt a véleménye.

Nagyon szerette a lovakat. Folyton erről beszélt. Jobban értett az állathoz, s ügyesebben vezette a tenyésztést, mint a környék valamennyi férfia együttvéve. A csikók úgy hemzsegtek a legelőn, mint ahogyan a nyolc gyermek hemzsegett a házban. Amerre járt, csikók, gyerekek, kutyák kísérték végig az ültetvényen. Lovainak, különösen a vörös kancának, Nellie-nek emberi értelmet tulajdonított, s ha annyi dolga volt, hogy nem mehetett el a szokott időben lovagolni, odanyomta a cukrosdobozt valamelyik fekete apróság kezébe:

– Adj Nellie-nek egy marékkal, és mondd meg neki, hogy azonnal jövök. – Ritka kivételes eseteken kívül mindig lovaglóruhában járt, mert mindig lovagolni készült. Akár napsütés volt, akár eső, Nellie-t minden reggel felnyergelték, és ott járt le és fel a ház előtt, várva, hogy Mrs. Tarletonnak legyen egy órányi ideje leszaladni hozzá. Gyakran megesett, hogy Nellie árván járkált ide-oda órákon keresztül, mert Fairhill ugyancsak sok munkát adott, és ritkán akadt pihenő idő. Ilyenkor aztán Beatrice Tarleton egész nap lovaglóruhájában lótott-futott, hosszú uszályát hanyagul a karjára vetve, fényes csizmával a lábán, s nem törődött vele, akárki látja is.

 

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

Hogyan kommunikáljunk a lóval

Egy kis etológia

 

A legfontosabb, hogy a ló társas állat, csordában élt. Ezért fejlett kommunikációra képes testbeszéddel, és persze hanggal. Ezeket a jeleket, ha ismerjük, biztosan sokkal hamarabb megértünk bizonyos, a lovunk körüli történéseket.

Tekintettel arra, hogy az etológia (magyarul viselkedéstan) nagyon komoly, önálló tudomány, most ebben a témában is csak érintünk néhány olyan kérdést, ami a lóval való szükséges kommunikációt segíti. Lássunk néhány gyakori jelzést illetve viselkedésformát: a hátracsapott fül, mint arról már volt szó, a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit nagy valószínűséggel harapás követ.

A ló sok mindent a szagok alapján azonosít. Az idegen lovak orrukat összedugják és egymástól szagmintát vesznek. Ezt a szagolást általában, de legalábbis sokszor egy éles nyerítés, “nyígás” kíséri valamelyik, vagy mindkét ló részéről, és ilyenkor gyakran az első lábbal azonnal vág is előre a ló. Ez a két idegen közötti dominancia-sorrend azonnali tisztázására szolgál. Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak.

A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a “főnökséget”, akkor jön a rúgás. Vagy “fart lök” a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajnos erre a viselkedésformára az emberrel szemben is képesek egyes, rossz természetű lovak, elsősorban mének. Ezért van, hogy a legbiztonságosabb hely a lónál a válla mellett van, mert ide az első lábával, a hátsó lábával illetve a fejével is igen nehezen, vagy sehogy nem ér el.

A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Ha mindezt nyugodt szuszogás kíséri, akkor félelem nélküli az érdeklődés, ha idegesen horkant a ló, akkor még benne van az új dolog irányában a bizalmatlanság, bármelyik pillanatban félreugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenkor a ló orrcimpái is tágra nyílnak.

Ha a ló nyugodtan odadugja a fejét, nyugodt a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogával!) piszkálódik, az a nyugodt, bizalomteli érdeklődés jele – örüljünk neki, és simogatással, veregetéssel viszonozzuk a közeledést. Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák. Az azonos dolgokat azonos módon kérjük minden alkalommal, hogy a megfelelő feltételes reflexek kialakulhassanak. Általában biztosan alapozhatunk az egyszerű feltételes reflexekre. Például a ló normálisan a hirtelen durva hangoktól megijed. Ezzel szemben a katonai hátaslovak kiképzése során minden abrakolás előtt elsütöttek egy ágyút, így a lovak nem hogy nem féltek, de kifejezetten kellemes élménnyel – az evéssel – kötötték össze a nagy durranásokat.

Ami az alkoholszagot illeti, ez egyedi kérdés. Némelyik ló nem foglalkozik vele, van amelyik kifejezetten “allergiás” rá, és szabályosan támadja az italszagú embert, egyik-másik pedig vigyáz a részeges emberre. Ezt mondjuk nem kell feltétlenül tesztelni a vásárlás előtt, hacsak nem kifejezett szempont.

A ló hangokkal is kommunikál. Figyeljük meg a különbözőféle nyerítéseket. Amikor például szomjas, és meghallja a vödör csörrenését, akkor “röhögve” kér vizet. Ilyen hangon üdvözölheti is a ló megszokott gazdáját – ha örül neki. Ehhez hasonló hang, de nem teljesen ugyanez, amikor a kanca röhög a csikójának, vagy fordítva. Másféle nyerítéssel “üdvözlik” egymást az ismerős lovak. A fenyegetés hangja a már említett éles, visításszerű “nyígás”. A mének esetleges küzdelme során igen félelmetesen tudnak ordítani, de jobb, ha erre nem kerül sor.

 

Novotni Péter
Frissítve: 2023.07.18.
Fotók: Canva

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

Egyszer a ló elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:

– Hová mégy, te ló?

A ló azt felelte:

– A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Gyere hát, menjünk együtt – felelte a ló a kakasnak.

És ketten mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvér, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Jól van, gyere velünk a hegyre – felelte a ló a báránynak.

És hárman mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.

A kisnyúl megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvérem, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Kérlek, vigyél magaddal engem is – kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam. Jobb lesz a hegyen.

– Jól van, menjünk együtt a hegyre – felelte a ló a kisnyúlnak.

És négyen mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.

– Rohanjátok meg őket! – üvöltött fel a legfiatalabb farkas. – Még őrizőjük sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!

A többi farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:

– Dehogyis rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.

– Hát ti csak maradjatok, én magam is elbánok velük! – kiáltotta a fiatal farkas, és kiugrott az útra.

– Mit akarsz tőlünk? – kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe állt.

– Add ide a bárányt – mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem bántalak.

– De buta vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!

A farkas összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt. Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.

A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza oda, ahol a falka várta.

– No, hát megebédeltél, testvér? – kérdezték az öreg farkasok.

– Fussunk innen gyorsan, mert mindjárt utolérnek! – kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt. A falka megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb farkas felordított:

– Pihenjünk már, nem bírom szusszal!

Megálltak, és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:

– Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?

– Jaj, ne is kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!

Hát így menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.

 

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

Appendix

Appendix

 

A fajta eredete és története

Az Appendix, vagy más néven Appendix Quarter Horse egy első generációs keresztezés egy törzskönyvezett angol telivér és amerikai quarter horse között. A keresztezés Texasban kezdődött és gyorsan elterjedt, amikor a lóversenyipar telivér vérvonalat hozott a Quarter Horse Tenyésztők Egyesületébe. Eleinte a testület tagjai tartózkodtak az ötlettől, de végül elfogadták a keresztezés lehetőségét, amennyiben a két típust külön törzskönyvezik. Az évek és szelektív tenyésztés során kialakult keresztezés egy nagyobb, gyorsabb állatot eredményezett, kifinomultabb küllemmel.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 152-172 cm. A különböző vérvonalak keveredésének következtében a fizikai jellemzők egyedenként változnak. Általában fekete, sárga, szürke, fakó, deres és palomino színben fordulnak elő.

Munkára hajlandó fajta, bemutatókon, farmokon és versenylovaknak is használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.04.20.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Békés megyei résztvevők a párizsi kiállításon

Békés megyei résztvevők a párizsi kiállításon

 

Békés megye franciaországi, Deux-Sevres testvérmegyei kapcsolatának legújabb eseménye a magyar vállalkozások és képzési intézmények részvétele a márciusi Párizsi Nemzetközi Mezőgazdasági kiállításon.

Davidovics László, a program koordinátora elmondta: a kiállításon szerepel a Mezőhegyesi Ménes Kft. lovas bemutatója és a lovas kellékeket előállító megyei vállalkozók termékeinek ismertetése. A megyénkben termelt cikkek kivitele a rangos rendezvényre a konkrét partnerkapcsolatok építését szolgálja.

A kiállításon szakmai és gazdasági fórumokon is részt vesznek a magyar partnerek. Az oktatási-képzési együttműködés keretében véglegesítik az uniós pályázatokban érdekelt intézmények körét és igényeit, elvárásait.

Fontos elem a kapcsolatokban az önkormányzatok együttműködésének kialakítása, figyelembe véve azok fejlesztési törekvéseit, munkahelyteremtési céljait. A résztvevőket fogadja a francia mezőgazdasági miniszter és hazánk párizsi mezőgazdasági attaséja. H. M. Az utazást és a programokat a Dél-Alföld-Európai Unió többcélú egyesület szervezi.

 

2007.02.02.
Forrás: Békés Megyei Hírlap
Frissítve: 2023.04.20.
Fotó: Canva

Mennyire lóbarát Monty Roberts módszere?

Néhány ausztrál kutató szerint még a Join-Up sem elég lóbarát

 

Ausztrál kutatók Monty Roberts „Join up” (Csatlakozás) módszerét vették górcső alá – és kétségbe vonják, hogy valóban annyira lóbarát-e, mint ahogyan azt előszeretettel állítják.  Cath Henshall hippológus, a Sydney Egyetem munkatársa vezette a kutatást, melynek eredményeit július 17-én mutatta be Edinburghban a Nemzetközi Hippológus Konferencián.

A csatlakozás elmélete

„A módszer, pontosabban a körkarámban végzett munka két alapvető pontja érdekelt bennünket: egyrészt az az állítás, mely szerint a tréning eredményessége nagy részben függ a kiképzőtől és annak azon képességétől, hogy hogyan tud „a lovak nyelvén” kommunikálni; másrészt pedig az a kijelentés, hogy ez a módszer rendkívül lóbarát. Eredményeinkre támaszkodva mindkét állítás kétségbe vonható” mondta Cath Henshall. „Kutatásunk eredménye megmutatja a körkarámban végzett munka árnyoldalait. Mi ezen eredmények alapján óva intünk mindenkit a módszer további hirdetésétől, mivel a lovat félelemmel vonja kontroll alá.”

A Join-up módszerét manapság a következőképpen alkalmazzák: a kiképző különböző mozdulatokkal és hangokkal hajtja körbe a lovat a körkarámban. Majd egyre csökkenti agresszív mozdulatait, aminek köszönhetően a ló mozgása lelassul, majd odamegy az emberhez.

A kísérlet eredménye

A kutatók emberek helyett távirányított játékautókat használtak, hogy szimulálják a technikát az emberi kiképző állítólagos központi szerepe nélkül, és cáfolják az ember és ló közötti „lónyelvi” kommunikáció fontosságát.

„A lovakat a megállásért és a játékautóhoz való közelítésért „biztonsággal” jutalmaztuk: nem kergette tovább őket, amíg rászegeszték tekintetüket. Néhány ló a végén megközelítette a játékot, sőt meg is érintette. Az a tény, hogy így is sikerült a kívánt viselkedést elérni a lovaknál, ember jelenléte nélkül, megkérdőjelezhetővé teszi a módszer alaptézisét, miszerint tudni kell a lovak nyelvén kommunikálni” mondta Henshall.

A kiképző egész egyszerűen a negatív megerősítés módszerét alkalmazza: a ló reakcióját az váltja ki, hogy amint megközelíti a kör közepén álló edzőt, a nyomás csökken vagy akár teljesen abbamarad, azaz biztonságban érezheti magát. A ló számára minden olyan reakció, ami a nyomás csökkenését közvetlenül megelőzte felelős azért, hogy a nyomás eltűnik, vagy abbamarad. Ezért ezt a reakciót nagy biztonsággal mutatni fogja majd hasonló szituációkban, hogy elérje az általa kívánt eredményt – a biztonságot. „Habár se a Monty Roberts módszer, se a mi variánsunk nem gyakorolt közvetlen fizikai nyomást a lóra, egyfajta érzelmi és pszichikai nyomást alkalmaz azáltal, hogy megfélemlíti a lovat és a körkarámban kergeti.”

De mi a lóbarát?

Monty Roberts követői továbbá azt állítják, hogy ez a technika rendkívül lóbarát, mert egyrészt semmilyen felszerelést nem használnak, másrészt pedig a ló maga dönthet, hogy megközelíti-e az edzőt vagy sem.

Eredményeink megmutatták, hogy ez a módszer valójában csak a félelem és biztonság váltakozásán alapszik. A ló bizonyos úton-módon rá lesz kényszerítve, hogy vagy állandóan féljen – és ezért elhajtják őt – vagy odamegy a kiképzőhöz és ezzel biztonságban tudhatja magát. Megkérdőjelezzük, hogy lóbarát-e az a lókiképzés, amely célzottan dolgozik félelemkeltéssel.” mondta Henshall, majd hozzáfűzte, hogy úgy gondolják, hogy az ilyesfajta edzésmódszernek nincs helye a „lóbarát” lókiképzésben.

A kutatók arra sajnos nem tértek ki, hogy szerintük milyen is lenne a valóban lóbarát kiképzési módszer.

A játékautó és ló találkozását videón Te is megtekintheted >>

Fordította: Deák Anette Stefanie, Lovasok.hu
Forrás: http://phys.org/
Frissítve: 2023.04.24.
Fotók: Canva

AraAppaloosa

AraAppaloosa

 

A fajta eredete és története

Az AraAppaloosa egy finomított változata az Appaloosa-nak. Valami miatt igény volt a hasonló régi eredethez, a nyilvántartás engedélyezte az Appaloosa keresztezését a fajtatiszta Arab lóval.

A mai AraAppaloosa a legjobb példa az Appaloosa fajtára, az alapító ugyanis a korai Amerikai Indián törzs. Az AraAppaloosa és a Foundation Breeder’s International valamilyen módon nyúlványa az Appaloosa Horse Club-nak, melyet 1938-ban alapítottak. Az AAFBI kialakította azoknak a fajtáknak a megerősítését amely Appaloosa és Arab vérvonalat tartalmaztak. Mindkét fajta ősi eredetre mutat Kisázsiából.

A fajta jellemzői

Az AraAppaloosa-tól a közismert színt várták: az Appaloosa alapvető színpalettája. Magassága 142-152 cm között van. Az Arab ló volt az általános kialakító: finom fej, életerő és elegancia öröklődött a nyomán.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Mének és tények, lótenyésztés Németországban

Mének és tények, lótenyésztés Németországban
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. májusi számában. )

 

Az európai gazdasági válság a lótenyésztést sem kerüli el. Ha Németország példáját nézzük – amely ország világhatalom a sportlótenyésztésben -, akkor megállapíthatjuk, hogy az idei fedeztetési szezonban sok tenyésztő üresen hagyja kancáját. A méntulajdonosok nem tehetnek mást, mint hogy még jobb kiszolgálást nyújtanak a tenyésztőknek.

Változó gondok

Ha ezekben a hetekben egy-egy új kiscsikó jön világra, az első pillanat ugyanolyan, mint minden elléskor, mindenki örül az egészséges csikónak. Ám a második pillanat már más, mint az elmúlt húsz évben. A német tenyésztők egyre gyakrabban kérdezik önmaguktól, hogy megéri-e újra termékenyíttetni kancájukat, hiszen a csikók értékesítése jóval nagyobb akadályokba – elsősorban a kereslet hiánya miatt – ütközik. A gazdasági nehézségeket először a méntartók érezték meg. Németországban minden termékenyítő állomáson kevesebb kancát termékenyítettek 2002-ben, mint az azt megelőző 2001-es évben. A német méntartók azért nincsenek könnyű helyzetben, mert az ottani állami méntelepek jelentős konkurenciát jelentenek számukra.

Titkos számok

Köztudott, hogy a legnagyobb állami méntelepeket – így pl. Warendorfot is “fenyegeti” a gazdasági racionalizálás veszélye, ami a ménállomány csökkentését jelenti. Amiben mind a privát, mind pedig az állami méntartók hasonlítanak egymásra, az a titoktartás arra vonatkozóan, hogy melyik mén hány kancát fedezett. Pedig ennek nyilvánosságra hozatala rendkívül fontos lenne a kancatulajdonosoknak: felmérhető lenne, hogy egy méntől körülbelül hány csikó születik majd. Ez pedig a majdani értékesítés szempontjából nem hagyható figyelmen kívül.

A fedeztetés – termékenyítés mára már egyre inkább technikai folyamattá vált. Az uniós elvárásoknak megfelelő állomásokra rendkívül szigorú előírások vonatkoznak, ezek pedig megfontolandóak a magyarországi méntartók számára is. Így például az EU állomások higiéniai okokból nem használhatnak próbaméneket. Ezek szerepét mára az állatorvos vette át. A termékenyítés optimális időpontjának megállapításához az állatorvos 3-4 vizsgálatot is elvégez, ez pedig Németországban vizsgálatonként 30 eurót jelent.

A ménállomány

A német tenyésztésben összesen 76 066 kancát tartanak nyilván, ezekre 3847 mén jut. A mének száma 1990 óta 25%-kal emelkedett, jóllehet a méneknek csak egy bizonyos részét “használják ki” igazán. A mesterséges termékenyítésnek köszönhetően ugyanis egy méntől jóval több utód nyerhető, mint a hagyományos módszerrel. A legtöbb mén ma már csak mesterségesen fedez. Itt az angol telivérek jelentenek kivételt, a telivér méneskönyv ugyanis nem ismeri el angol telivérnek a mesterséges termékenyítés útján született utódokat.

Szintén a kevés kivételhez tartoznak a kevésbé foglalkoztatott mének, illetve azok az apaállatok, amelyek nem hajlandóak fantomkancára ugrani. Ilyen volt pl. Capitol I. Némely tenyészkörzetek ménenként csak bizonyos számú kancát engedélyeznek. Így Holstein 250-ben állapította meg a felső határt.

Német szabályok

Hannoverben más a helyzet: ott nem szabályozzák a keresletet, így egy mén után korlátlan számú csikó születhet. A veszély nyilvánvaló, hiszen a tenyésztők nagy része csak a divatos ménekre koncentrál, ugyanakkor remek fiatal mének közül is válogathatnának. Ha pedig egy fiatal mén próbálatlan marad, hamar eltűnik a süllyesztőben, elveszítve az esélyt arra, hogy ivadékaiban bizonyítson. A privát állomások behódolnak a divatnak: mindenhol van Donnerhall vagy Rubinstein vonalú mén, az ugrókat Cor de la Bryére vagy Capitol illetve Landgraf leszármazottak képviselik.

Wesztfáliában kötelező a Pilot vagy Polydor mének szerepeltetése, Hannoverben Weltmeyer mellett Escudo a “sláger”. Hannoverben alig ismerték Spartant, egészen addig, amíg meg nem jelent a színen a szürke mén fia: Stakkato. Szenzációs Bundeschampionat győzelme divatba hozta már-már feledésbe merült ménvonalát.

Sajnálatos módon egyre inkább háttérbe szorulnak az angol telivér mének. Ennek pedig előreláthatólag meg lesz még a böjtje! A magánkézen lévő termékenyítő állomások ugyanis nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy telivért tartsanak abban a boxban, ahol akár egy divatos sportló mén is állhatna. Egy mén akkor keresi meg a zabravalót, ha legalább 30-50 kancát kap szezononként. Így a telivér mének tartása egyre inkább az államra hárul. Nem említettük még a sportkarrier problémáját.

A lovas

Egy mén annál népszerűbb, minél többet láthatja a közönség – lehetőleg győztesként. Ekkor jönnek a kancák, emelhető a fedeztetési díj. A jó sportkarrierhez jó lovas kell, ez pedig pénzbe kerül. A következő kritikus ponthoz akkor érkezik a mén, ha utódai elkezdenek versenyezni.

Elég csupán egy-két csikónak kevésbé ügyes lovashoz kerülnie, akinél nem bontakozhat ki képességük, máris elterjed a ménről, hogy nehezen lovagolható vagy rossz képességű csikókat produkál. A helyzet tehát nem könnyű. Magyarországon is egymás után nyílnak termékenyítő állomások, amelyek közül éveken belül csak a legjobbak és az igazán tőkeerősek maradnak majd talpon. A lópiac áll, ez nálunk is jól érzékelhető. Marad tehát a régi alapelv: csak a legjobb lesz elég jó…

Szebényi Dániel
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Canva

Hiba bejelentés