Az egyenlítőszalag és csüdfüggesztő apparátus működése.
A ló mozgásában és megjelenésében van valami megmagyarázhatatlan elegancia, ami mind a lószeretőket, mind a laikus embereket megragadja. Ebben nagy szerepe van annak a mértékű ruganyosságnak és energiának, mely a ló jármódjait jellemzi, és kevés más élőlényben megtalálható. Ennek fontos alappillére az úgynevezett csüdfüggesztő apparátus, avagy suspensory apparatus. Ennek a készüléknek a felépítéséről, működéséről szólnak a következő sorok.
A csüdfüggesztő apparátus egy elengedhetetlen eleme a ló komplex végtagműködésének, anatómiájának, mely egy fantasztikusan kitalált és (többnyire) fantasztikusan kivitelezett szerkezet. A ló végtag anatómiája képes az energiák passzív elraktározására, aktív felszabadítására, a káros erőhatások minimalizálására, vagy a plusz energia nélküli passzív fixálásra.
A csüdfüggesztő apparátus egyik legfontosabb tagja az egyenlítőszalag (suspensory ligament). Ennek legfőbb funkciója, hogy magadagályozza a csüd hiperextenzióját. Érdekessége, hogy inas egység létére a proximalis végződésénél izomrostokat is tartalmaz, ennek oka hogy eredetileg izomból alakult ki. Anatómiáját tekintve az egyenlítőszalag a distalis lábtőcsontokról (Carpus) ered, és a felületes, valamint mély ujjhajítók alatt fut végig a teste és a szára, párhuzamosan a lábközépcsonttal (Cannon). Így fut le egészen a szezámcsontokig, ahol is kétfelé válik (a két oldalt futó ínszárakat nevezzük tractus appositusnak), és a csüdcsontot két oldalról megkerülve a párta csonton fut bele, és olvad össze az ujjnyújtó ínába, így körbe ölelve a csüdízületet.
Funkciója a ló mozgásában, illetve a biomechanikában egyszerre fontos, a mozgási energiák elnyelése, kiadása, és a külső fizikai hatások csökkentése érdekében. A csüdfüggesztő apparátus úgy működik, mint egy rugó. Amikor a ló mozgásban van, folyamatosan a test súlya alatt “összenyomódik” a rugó majd, amikor a ló előre lendül, ezt az energiát a rugó a szétpattanásával vissza tölti a ló mozgási energiáiba. Többek között ennek a mechanizmusnak köszönhető a ló ruganyos, elasztikus mozgása a lábvégek irányából.
Ami ilyenkor konkrétan történik az a következő: ahogy a ló terheli az adott végtagot, a csüd, párta, pata ízületek azok, akik ténylegesen képesek engedni ennek a nyomásnak, és a talaj felé mozdulni. Ennek az erőhatásnak viszont kell egy kontroll, hogy a ló csüdje ne süllyedjen a talajig. Így (többedmagával) az egyenlítőszalag megfeszül, ahogy a ló csüdje megereszkedik. Ekkor energiát tárol el, valamint az engedésének, nyúlásának fokozatosságával csökkenti az ízületeket érő hirtelen erőhatásokat, melyek károsíthatnák azokat. Ez nagyon fontos például ugró munkában, a talajfogás pillanatában.
A következő fázis, amikor a végtag elkezd tehermentesülni. Ekkor az eltárolt energia, amit a ló testének súlya adott az egyenlítőszalagnak, felszabadul, ezzel is plusz mozgási energiát adva a lónak. Ez a mechanizmus is komoly részt vállal abban, hogy a lovak képesek hosszabb távokat megtenni magasabb rendű jármódokban is, hiszen ez a mechanizmus úgy ad energiát a ló mozgásának, hogy plusz izomenergiát nem kell az állatnak befektetnie.
Mindebből látszik, hogy a csüdfüggesztő apparátus feladata elengedhetetlen a ló ideális mozgását tekintve, emelett komoly terhelésnek van kitéve, kiváltképp ugró, military és galopp lovaknál.
Ezt a terhelést azonban sajnos nem mindig képes elviselni, ebből keletkeznek a sérülések. A csüdfüggesztő apparátus, azon belül is az egyenlítő szalag valamilyen típusú terheléses, vagy traumás sérülése a szalag, illetve ízület problémák között is súlyosnak mondható.
A fent említett területek regenerációs ideje amúgy is jóval lassabb, mint egy izomé, köszönhetően a szegényes erezetnek, ezáltal gyengébb oxigén, illetve tápanyag ellátásnak. Emellett a csüdfüggesztő apparátus még egyhelyben állásnál is bizonyos szintű terhelés alatt van, munkában pedig ez a terhelés egy nem megfelelő állapotban lévő szalagnak kritikus.
A csüdfüggesztő sérüléseit okozhatja ismétlődő, vagy egyszeri trauma, túlterhelés, túlfeszítés. Ezekhez sokszor nem kell, hogy a szalag tápanyaghiány vagy túlterhelés miatt el legyen gyengülve, egészséges szalag is tud sérülni.
A sérülés milyensége lehet részleges, vagy (ritkán) teljes szalag szakadás. Ez történhet az eredési (PSD), vagy a tapadási pontokon (itt bármely oldali ínszár sérülhet), de érintheti magát az íntestet is. Elhelyezkedéséből adódóan gyakori mind az eredési, mind a tapadási ponton történő sérülés, mivel mindkettő trauma szempontjából veszélyeztetett helyen van.
Szintén specifikus problémája az egyenlítőszalagnak a DSLD (Degeneratív Suspensory Ligament Disase). Ilyenkor a csüdfüggesztő apparátus nem látja el megfelelően a feladatát, és a ló csüdje megereszkedik, a csüd csont akár a vízszintest is elérheti. Általában lábpárok érintettek, vagy akár mind a négy láb, egy végtag ritkán érintett önmagában. A betegség jószerint az idősebb, 15 év feletti lovakat érinti, és előfordul kifejezett előjel, trauma, sántaság nélkül is.
Mivel nagyon nehezen gyógyuló területről beszélünk, és gyakori a visszasérülés is, így a legjobb kezelés a prevenció, tehát ha meg sem történik a probléma (persze ezt könnyű mondani).
Az első és legfontosabb lépés mindig a ló edzés terhelésének ideális szinten tartása. Ne legyen a ló túlterhelve, főleg igaz ez az ugró és gyors vágta munkára. De ugyanúgy ügyeljünk az összeszedettségre is, az is kiemelt terhelés.
Ha tehetjük, vigyük a lovat változatos talajra, egyszer homok, egyszer fű, egyszer terep stb. A változatos talajon történő munka sokat segít az ínazat megfelelő működésében.
Legyen meg a ló szükséges tápanyag bevitele, magasabb terhelés esetén ne féljünk megfelelő kiegészítőkhöz nyúlni.
A ló patája az egyik kulcsa a lábállásnak, mindig legyen időre megpatkolva, megkörmölve.
Ismerjük fel, mielőtt nagyobb lenne a baj. Figyeljük folyamatosan a lovunk mozgását, kedélyállapotát. Az ízületeknél, és szalagoknál minden nap számít, amivel hamarabb leállítjuk a lovat, kivesszük az edzésmunkából, és elkezdjük kezelni.
Ha mégis probléma merül fel a csüdfüggesztő apparátusban, annak következő jelei lehetnek: sántaság, lokális melegedés, duzzanat.
A végleges diagnózis felállítása, a konkrét probléma detektálása leginkább ultrahangos vizsgálattal történik.
Ha megvan a diagnózis, több verzió lehet a kezelésre, ez természetesen függ a sérülés milyenségétől, illetve mértékétől.
A kezelésnek mindenképp része a boxfogság, mely kb 3-9 hónap között terjed. Emellett segíthetnek a különféle gyulladáscsökkentő kiegészítők. Jó eredményekkel dolgoznak sérült egyenlítő szalagokon shockwave (lökéshullám) terápiával.
A boxfogság alatt is fordítsunk figyelmet a patkolásra, körmölésre, hiszen a lábállás kritikus a rehabilitáció alatt is.
A PEMF (pulsed electro magnetic field) terápiás kamáslik szintén tudják segíteni a rehabilitációt, ahogy az infra, vagy lágylézer terápia is jó eredményekkel dolgozik.
A rehabilitáció későbbi szakaszaiban, és a munkába hozatal alatt érdemes lehet kinesio tape-et felhelyezni az érintett területre, ami segít megelőzni a sérülés kiújulását, emellett jótékony hatással van a regenerációra.
Sérülés után, ha a lovat sikeresen munkába állítottuk, hatványozottan figyeljünk a ló edzéstervére, megfelelő mennyiségű pihenőre. Edzésen belül pedig fordítsunk kellő figyelmet a bemelegítésre, hiszen, ha “hidegen” terheljük a lovat, az jelentős kockázati tényező a szalagoknak és az izmoknak egyaránt.
Maga a csüdfüggesztő apparátus, az egyenlítőszalag, és önmagában a ló végtag anatómiája egy csodálatos példája a természet mérnöki képességeinek. Hiszen ez a rendszer egy élőlényben használ passzív mozgatókat, használ lengéscsillapítást, energiát tárol, és szabadít fel, mely szinte tudattalan működik, így kiegészítve a ló aktív mozgásszervi elemeinek működését. És mit kapunk a végén? Egy természetfeletti esztétikummal, eleganciával, harmóniával megáldott állatot, aki képes saját fizikai határain túl teljesíteni mind gyorsaságban, mind erőben, mind kitartásban, és akkor még nem beszéltünk a mentalitásáról…
Ha mindezt figyelembe vesszük, és hajlandóak vagyunk minél több energiát, időt áldozni ennek az állatnak, az ő felépítésének a megértésére, akkor a korábbi előnyeit mind életben tarthatjuk, és higgyétek el, ez abszolút megéri!
2024.09.16
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
Ábrák: Dobos Áron
Lovastúra-vezető képzés indul a Tüske Kft-nél 2025 január!
A serratus ventralis oszlopos tagja a ló mellkasi hevederének, mely a törzset rögzíti a két elülső végtag közé.
A quadriceps femoris, magyar nevén négyfejű combizom négy külön szekcióra bontható. Ezek a Rectus femoris, a Vastus lateralis, Vastus Medialis, és Vastus intermedius. A Vastus csoportok összességében a térd ízület stabilitásáért, illetve a feszítésért felelnek. Ezzel szemben a Rectus Femoris-ának a csípő hajlításban is fontos szerepe van.
A rendszer 920 nyomásérzékelő pontot tartalmaz, és mind a nyeregnyomás, mind a lovas lovaglás közbeni súlyeloszlása, ülésének szimmetriája mérhető vele.
Fontos megjegyezni, hogy alkalmazásával megállapítható, hogy egy adott sántaságot a nyereg, vagy a lovas indukál-e, vagy az állat ténylegesen sánta.
A gyűrűszerűen szorító redő átmetszését, és az ödéma fáslizással, hűtéssel és gyógyszerekkel való csökkentését követően a pénisz újra mozgathatóvá vált.
Ezek mellett idegvédő (neuroprotektív) és hám regeneratív készítmények is segítették a gyógyulást. A lenetebb csatolt képeken jól látható a nagy mértékű változás, a baleset napjától a hazaadás napjáig.
Fontos, hogy ha ilyen eset történik mindenképp kérjük szakember segítségét, mert habár hosszadalmas idő, de elérhető a teljes gyógyulás.
Amikor a csata után két nappal rátaláltak, lovasa Keogh kapitány holtteste közelében feküdt egy szurdokban, ahová maradék erejével vonult félre, hogy ott pusztuljon el. A katonák még időben kimentették, ellátták a sebeit, mindent megtettek azért, hogy megmentsék az életét. Több lövés érte, de ennek ellenére ez a szívós kis ló mégis túlélte. Hét golyóból egy az egyik patáján fúródott keresztül, egy-egy lövés a hátsó lábakat érte a többi négyet műtéti úton távolították el Comanche testéből, a mellső válla mögül. Az utolsó műtétre 1877 áprilisában került sor, majdnem egy évvel később.
Emléke számos történelmi könyvben, emlékműben és kiállításon él tovább, mint a Little Bighorn-i csata egyik ikonikus túlélője. Comanche története a bátorság, kitartás és a katonák iránti hűség példája, mely a mai napig is inspirálja az embereket.
