Nem lehet az enyészeté
Szentkozmadombja – Elég az utcáról egy pillantást vetni rá, a máló vakolat is jelzi, hogy a valaha szebb napokat látott épületben már évek óta nincs élet. Csúfítja a falu központját és a múló idő csak ront az állapotán. Az önkormányzat egyelőre egy ígéret beváltására vár.
Egy nagyobb lépéssel a félig-meddig kidöntött kerítésen át is a kertbe juthatna az ember, de a pincébe sem lenne kunszt aláereszkedni, hiszen jókora nyílás tátong egy régen volt ablak helyén. A szentkozmadombjai uradalmi kastély alapos szemügyre vétele után nem kérdéses, a külső falon díszelgő márványtábla van a legjobb állapotban. Ez árulkodik róla, hogy az egyházasbükki Dervarics – egyes iratok szerint Dervalics – János, illetve neje, Tivolt Vilma építette még 1888-ban.
– A jelenlegi tulajdonos felvette a kapcsolatot a szakemberekkel és azt ígérte, amint lesz áramellátás, nekilát az épület rendbehozatalának. Múlt héten ideiglenesen bekötötték a villanyt, erről értesítettük is, úgyhogy akár azonnal megkezdődhet a felújítás – bocsátotta előre Káli Lajos polgármester, aki rövid időre idegenvezetőnknek szegődött. – Kilencedik éve, hogy nem történik a kastéllyal semmi, illetve annyi, hogy kitakarították a helyiségeket, hogy megkezdődhessen a renoválás. Korábban nyomda üzemelt ezek között a falak között, azt megelőzően pedig iskolaként működött. Mint az egyik utolsó diák, megőriztem a tábláját… Az alsó tagozat négy osztálya járt ide, egy tanítónk volt, megvan az ő íróasztala is…
A falu első embere egy múlt század közepén készült fotót is hozott magával találkozónkra, a megsárgult apró kép még rendezett környezetről tanúskodik. Hintón érkezhettek ide egykoron a látogatók. A hajdani építtető, Dervarics János ménessel büszkélkedhetett. Mintegy száz ló jelentette az állományát, harminc angol félvér anyakancát tartott, hátas és hintós lovakat tenyésztett. A hivatalos dokumentum szerint a hároméves csikókat katonai telepek vásárolták meg, de kivételes esetekben méneket is adtak el az államnak. A múlt nyáron először megrendezett nagy sikerű fogathajtó versenyhez és lovas bemutatóhoz egyébként éppen ez adta az ötletet a település elöljáróinak.
Fordult a kulcs a zárban: bemerészkedtünk a vasajtók mögé is. A bolthajtásos pincerendszer most nem mutat túl barátságos arcot – a falak sajnos elég vizesek -, de nem kell hozzá élénk fantázia, hogy az ember szinte maga előtt lássa a megszépült, modern termeket a polcokon pihenő ízléses borospalackokkal. Merthogy szóba került már, hogy esetleg vendéglátóhelyként funkcionálhatna. A földszinten lévő hatalmas terem nagyobb szabású rendezvényeket fogadhatna, az emeleten szobákat lehetne kialakítani. De akár idősek otthona is helyet kaphatna az épületben.
Ezek persze egyelőre csak ötletek, a tény az, hogy összefirkált falak fogadják a belépőt, a településen táborozó, az épületbe is ellátogató fiatalok írták le emlékként, milyen jól érezték magukat. Az aláírások mellé utoljára a 2000-es évszám került, az utóbbi időben már zárják az ajtókat. Itt-ott néhány kisebb négylábú is nyomot hagyott a padlón. Egyébiránt, árulta el Káli Lajos, többen érdeklődtek már, eladó-e, mert szívesen megvásárolnák a kúriát, akár azonnal.
A tulajdonos, aki egykor a mozi-, illetve színházjegyeket kibocsátó nyomdát irányította, a fővárosban él. Elképzeléseire természetesen kíváncsiak voltunk.
– Nem szeretném, ha teljesen tönkremenne az épület – hangsúlyozta. – Hamarosan nekilátunk és rendbe hozzuk, kezdődhetnek az állagmegóvó munkálatok. Nyárra a tetőszerkezetet és a pincét is felújítjuk. Konkrét cél egyelőre nincsen, de több minden felmerült, sokat gondolkodtunk rajta, hogyan is lehetne hasznosítani.
A bolthajtások csendje, a nagyobb helyiség valóban alkalmas lenne borozó, valamint étterem kialakítására, de ahhoz, hogy panzióként üzemeljen, kicsi az épület, és a termek elosztása sem igazán megfelelő, magyarázta. Ha mégis efféle szálló-vendéglő mellett tenné le a voksát, azt is át kellene gondolni, kihasználásához biztosítható-e élénkebb idegenforgalom, hiszen csak úgy érné meg működtetni egy ilyesfajta helyet, ha egyszerre legalább egy busznyian érkeznének a településre. A tulajdonosban egyébként az is felmerült, hogy akár néhány szobás vadászházzá változtathatná az apró kastélyt.
– Egyelőre azonban az óvatos beruházásnál maradok, hiszen a lecsupaszított falakkal még igen sok dolog van – tette hozzá. – Az épületgépészeti munkák, a burkolás, a víz bevezetése egyaránt komoly összegeket igényel.
Káli Lajos hangoztatta, az önkormányzat szeretne együttműködni a tulajdonossal, hiszen céljuk mindenképpen az, hogy így vagy úgy, de a falu központjának dísze legyen az épület. Annyi bizonyos, hogy nem lesz az enyészeté, hiszen elkészült a település rendezési terve, így adott esetben jogosultak lennének arra is, hogy karbantartásra szólítsák fel a budapesti tulajdonost. Ha ez adott esetben nem lenne elég, akár építési hatósághoz is fordulhatnának. Erre azonban, remélhetőleg, nem lesz szükség…
Forrás: Zalai Hírlap 2007-02-26
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.08.
