Horka, a solymászló idomításának története
Előszóként annyit, hogy Gasztonyi Dániel mestersolymász vagyok és a legritkább hivatást mondhatom magaménak. Feleségemmel, Alexandrával együtt dolgozunk és eljutottunk oda, hogy egy lovat is használjunk munkáinkoz. Első sorban tanulunk a lótól és Ő tanul Tőlünk, hiszen nem vagyunk professzionális lovasok.
Egy éve már, hogy megvettük Horkát a most 4 éves hucul csődörünket, akinek az ereiben egy kis arab vér is csörgedezik. A Mátra egyik félreeső hegycsúcsán látott napvilágot és mint egy modern kori vadló, nem is láthatott más embert mint a gondozóját. Teljes rideg tartásban nevelkedett és ennek megfelelően igen erős szervezetű. Választásunk azért esett rá és nem a többi eladó tiszta vérű hucul valamelyikére, mert egyrészt Ő volt a legnyugodtabb és legérdeklődőbb, másrészt Őt már munkába tudtuk hamar venni, de még betanítatlan.
Az idomítást feleségem végzi, mert neki nagyobb a tapasztalata a lovak terén, mint nekem, így most a tollat is átadom neki a folytatáshoz.
“Mikor elkezdtem az idomítást, kicsit féltem tőle, hogy el fogom szúrni. Nyár elején kezdtem el foglalkozni Horkával és lassan haladtam vele, lépésről-lépésre. Először csak barátkoztunk, majd napról-napra egyre jobban haladtunk. Két hét mindennapos foglalkozás után már a nézésemből tudta, hogy mit is szeretnék tőle. Tudta jól, hogy ha elrontotta a feladatot. Ha megfeszített testtel, szúrós tekintettel néztem rá, akkor Ő rögtön hátrált vagy zavarba jött. Ha viszont a feladatot jól végezte ellazult testtel, kedveskedő nézéssel jutalmaztam. Erre Horka is reagált és rajta is látszott a nyugalom és komfort érzet. Egy hónap elteltével már rá tudtam ülni, de tartottam tőle, mivel az első lovammal igen kellemetlen tapasztalatim voltak. Egy félreértett, félreidomított lovat kaptam, aki minden lépésénél azt leste, mikor tud ledobni. Az ilyen élmények után Horkától is féltem.
Félelmem hamar alább hagyott, az első felülést követően. Nagyon nyugodt maradt alattam és a félelem semmi jelét nem mutatta. Az első hét még a karámon belüli idomítás jegyében zajlott. Ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy egy lóval lehetséges az ilyen harmónia, hogy elég csak a fejemet a megfelelő irányba fordítani és máris arra megy a lovam, amerre nézek, azt mondom, hogy az illető hazudik. Pár nap gyakorlást követően sikerült elérnem nála, hogy biztonságosan lovagoltam rajta. Ekkor jött el az ideje az első tereplovaglásnak. Eleinte csak kisebb távokat mentünk, majd napról-napra nagyobbakat. Körülbelül az egész idomítás kezdete után másfél két hónap elteltével jutottunk el arra a szintre, hogy egy nagyobb erdő túrára is elmertünk menni vele. Patakokon át és idegen lovak közelében is jól viselkedett. Innentől kezdve az idomítás már terepen zajlott. Ezekben az időkben kemény erőfeszítésbe került és koncentrációba Horka idomítása, így a táj igazi szépségéből nem sokat tudtam élvezni, de igazán megérte. Ilyen jól működő lovam még nem volt és nem is ültem hozzá fogható lovon, ami így tudná a dolgát. Egy kis fejmozdulat és talán egy kis csípővel történő stimulálás és máris arra megy, amerre szeretném. Ha meg akartam állni vele, akkor csak kifújtam a levegőt és elengedtem magam és ez elegendő is a ló megállításához.
Horkával a foglalkozást 6 hónapos terhesen kezdem el és még a 8. hónapban is felültem rá. A solymászmadarakhoz való szoktatást Dani végezte. Fokozatosan egyre közelebb és más-más helyzetekben repültek a madarak Horka körül-felett. Eleinte félt a ló a hatalmas szárnyaktól, de hamar sikerült összeszoktatni őket. A madarakkal ezt a dolgot csak a terhességem vége fele tudtuk elkezdeni ezért ezt a fejezetet még nem sikerült befejeznem vele. Jött a tél és megszületett Botond fiunk, így most kicsit szünetel az idomítás, de a cél, hogy nyáron már lóhátról solymászmadarakkal vadásszunk, ahogy Őseink is tették!”
szerző: Gasztonyi Dániel
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.12.
