Nem sok ilyen filmkritikát láthattál még oldalunkon, kedves olvasó. Ha a cukiság gondolatától is kiráz a hideg, akkor ezt most inkább ne is olvasd tovább: ilyen, amikor a Lovasok.hu szerkesztőség-vezetője beül a My Little Pony, a film premierjére.
Kislány korom óta rajongok a My Little Pony-kért. Ez van, nem lehet mit tenni; gyógyíthatatlan csillámpónitiszben szenvedek… Így 36 éves fejjel sem csökkent még egy póni-patányit sem a lelkesedésem Equestria szivárványszínekben pompázó lakóiért. Alig vártam a premier napját, hogy a Lovasok.hu logós pólómat My Little Pony-sra cserélve beülhessek a moziba, és egész estés változatban a vásznon láthassam viszont kedvenceimet (van is belőlük otthon közel 300 darab figurám – igen, gyűjtő vagyok).
A My Little Pony, a film 2D-s rajzolt animáció, ilyet pedig egyre ritkábban láthatunk a vásznon; mint ahogyan olyat is, hogy kizárólag(!) hölgy nézők foglaljanak helyet a teremben. Anyukák és rózsaszín ruhácskába öltözött kislányaik – és tessék most meglepődni: huszon-harmincév körüli leányzók. Ráadásul nem csak én néztem EGYEDÜL a filmet, hanem a mellettem kettővel helyet foglaló korombéli hölgyemény is – ráadásul szintén pónifigurás mozis pohárral a kezében. Ekkor legalább megnyugodtam, hogy nem (csak) velem van baj.
Nézd meg a film magyar nyelvű trailerét:
Egy csillámporos road movie
A történetet azok érthetik meg igazán, akik nyomon követték a My Little Pony – Varázslatos barátság c. rajzfilmsorozatot (vagy legalábbis a film előtt 1-2 részt megnéztek belőle a biztonság kedvéért). A mozifilm ugyanis rögtön “in medias res” belecsap a közepébe: feltételezi, hogy ha nem is Ponyvillben diplomáztál, de azért már ismered az előzményeket és a szereplőket. Csak a filmből túl sokat ugyanis nem tudunk meg a pónik birodalmáról, csupán annyit, hogy valószínűleg baj van, mert a gonosz Vihar Király épp elfoglalja.
A sztori mesés (a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt): a pónik összefognak és útra kelnek a védelmet nyújtó városka, Ponyville határain túlra, hogy segítségre leljenek a Vihar Király ellen. Ezzel a film át is megy egyfajta csillámporos road movie-ba: egy felejthetetlen utazás veszi kezdetét, miközben a pónik új barátokat ismernek meg, veszélyes kalandokba bonyolódnak, és a barátság csodálatos erejét bevetve próbálják megmenteni otthonukat. Tulajdonképpen ilyen lehet, amikor a pónik barátsággal állnak bosszút.
A főszereplők
A cselekményhez mindenesetre a biztonság kedvéért hozzáadtak minden fontos szereplőt, ami egy meséhez csak kellhet:
- A Hős: Twilight Sparkle hercegnő – ki más
- A Főgonosz: Vihar Király, akinek tényleg király a humora
- Az ÁruLÓ: Tornádó Parancsnok, a törött szarvú unikornis, aki a pónik ellen fordul annak reményében, hogy a Vihar Király majd helyreállítja a szarvát
- A Segéd: Grubber, a falánk (énmagamsemtudomhogymicsoda)
A film alapvető tanulsága, hogy barátság segítségével minden gonosz legyőzhető, minden probléma megoldható. Bár ez közhelyesen hangzik, de valljuk be, azért van benne némi igazság. A film tulajdonképpen Equestria minden irányából körüljárja a a barátság fogalmát. Olyannyira, hogy néha már-már úgy tűnik, hogy övé a főszerep is, és nem a póniké. De ez nem feltétlenül baj; tekintve, hogy a film célközönsége már az okos kütyük világában nevelkedett Y és Alfa generáció. Kérdés, hogy ők mennyire tudják (vagy egyáltalán akarják-e tudni), milyen is a nem virtuális hanem igaz(i) barátság. Mindenesetre ez a film jó lecke lesz nekik VaLÓdi Barátság tantárgyból.
A mellékszereplők
És most néhány kritikus szó a mellékszereplő pónikról, avagy ha ők tényleg lovak lennének:
Itt van rögtön Pinkie Pie:
Sokat bolondozik, kórosan jutalomfalat-függő (azaz a filmben cukorka- és sütimániás). Ennek érdekében képes még testi épségét is kockára tenni (például kilövi magát egy ágyúból). De ha elég “jutifalit” kap, még akkor is tudja hozni a túlpörgött boldogságpóni-figurát, amikor majd’ szomjan hal a sivatagban. Ha viszont nem, vagy csak kicsit később kapja meg a napi adagot, egyszerűen hisztérikus és kezelhetetlen lesz. Ugye Te is láttál már ilyen kajafüggű jószágot az lovardában?
Nézzük Rainbow Dasht:
Tipikus vezérkanca, ő a leggyorsabb, legügyesebb, szeret versenyezni és azt is, ha mindenki csakis őrá figyel. Ehhez pedig még akkor is képes bevetni a szónikus szivárványt, amikor nagyon nem kéne – és ezzel a filmben leleplezi és bajba sodorja a többi pónit. Mindemellett folyton száguld, képtelen nyugton maradni, pont mint aki túladagolta a teljesítményfokozó takarmánykiegészítők használatát.
Íme az ellentéte, Fluttershy:
Aki a rangsor végén kullog. Üldözési mániában szenved, ráadásul szinte mindentől fél kóros félelemérzete van még a hétköznapi dolgoktól is. Bár az állatok nyelvén is beszél, a többi pónival szemben mintha kommunikációs nehézségei lennének. Pont úgy viselkedik, mint az olyan ló, aki nem lovak között nőtt fel, hanem magányosan egy udvaron – aztán meg nem tudja mi a teendő, ha ménesbe kerül, mert csak az emberek nyelvén ért, a lovakén nem.
Jöjjön Rarity:
Ő a leggyönyörűbb az egész lovardában (akarom mondani egész Equestriában). Imád reflektorfényben tündökölni, ám ez nem sokszor jön neki össze. Minden bizonnyal kissé elkényeztették és a széltől is óvták. Enyhén nárcisztikus. Már az is zavarja, ha besározódik a patája. Ha igazi ló lenne, tipikusan a jómódú lovas versenyző agyonfáslizott – agyontakarózott, lovasának ruházatához színben mindig tökéletesen passzoLÓ felszerelésben parádézó kanca lenne.
És a végére Applejack:
Még ő a “leglovabb” póni mind közül, az ő viselkedése (és színe) hasonlít a legjobban egy igazi lóéra. Szinte mindenben jeleskedik. Jó atléta, cukrász és farmerként dolgozik. Ráadásul almát eszik (jó, persze néha almás sütit is). Biztosan természetes lókiképzők rajzolták.
Ne feledjük, hogy ez a film elsősorban gyerekeknek készült, így az egyszerűség kedvéért ezeknek a mellékszereplő póniknak persze mindig csak a fő jellemvonása domborodik ki az egyes filmbéli szituációkban. De a szereplők fő tulajdonságát bizonyos jelenetekben a film alkotói szándékosan túltolják, görbe tükröt tartva a szereplők elé. Mindez olyan helyzetkomikumokat eredményez, hogy a karakter már saját magán is nevet. Ez az irónia egyértelműen csúcs, és a felnőtt nézők arcára is garantáltan mosolyt csal. Így talán számukra is elviselhető lesz az egész filmet átható igen magas cukiságfaktor.
És akik nem is pónik
Ráadásul vannak a filmben a pónikon kívül egyéb érdekes lények is, akik mindig pont jókor és kellő mennyiségben jelennek meg ahhoz, hogy ellensúlyozzák a póni-túltengést.
- A Vihar Király ijesztő majomserege;
- Celaeno kapitány, a (feltételezem) papagáj(?) és kalóz cspata;
- Capper, akinek a neve csak egyszer hangzik el a filmben, és aki tulajdonképpen egy simlis csacska macska;
- Hupi Grófok, akikről időközben kiderül, hogy vaLÓjában nem is kék főurak, hanem hippogriffek (félig pónik, félig madarak);
- Sellőpónik, akik eredetileg hippogriffek voltak – tudod még követni?
Ha nem, akkor irány a mozi: nézd meg gyermekeddel, barátnőiddel vagy rokon gyerekekkel 🙂 a My Little Pony, a film című egészestés animációs filmet! Ha pedig már Te is láttad, nyugodtan írd ide kommentben, hogy Téged is megfertőzött-e a csillámpónitisz…
Lovasok.hu, Süle Rita
Képek, videó: www.youtube.com
2017.10.17.
Frissítve: 2022.09.11.
